Az ünnepség nyitányaként a megemlékezők Petőfi Sándor szülőházánál gyűltek össze, ahol Görög Anita oktatási- és közművelődési referens köszöntött minden jelenlévőt. Miután városvezetésünk, a civil szervezetek, pártok és közintézmények képviseletében megjelentek elhelyezték tiszteletük koszorúit az emléktáblánál, a rendezvény a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban folytatódott.

A könyvtár nagytermében Balla László alpolgármester köszöntőjét követően Juhász István, a Móra Ferenc Gimnázium nyugalmazott tanára, Kiskunfélegyháza város díszpolgára emlékezett vissza a mindössze 26 évet élt magyar költőre, forradalmárra, nemzeti hősre, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakjára.

- Ez az isteni fiú azért született, hogy rendet tegyen a világban. Szétválassza a tiszta magot az ocsútól. Ez a mennyei nagyságú suhanc azért járt ezen a földön, hogy jobbá tegye az embert. Azt mondják Petőfi Sándor az istenek kedvence volt. Mindent megkapott, hogy naggyá lehessen: történelmet, tehetséget, sorsot. De ez mind kevés lett volna ahhoz, hogy naggyá legyen. Ő hozzátette azt, ami az emberi nagysághoz feltétlen szükséges: az erényt az emberi jóra, a nagyszerűre, a fenségesre irányuló szándékot, akaratot, a küzdés mítoszát. Azóta, hogy itt járt a földön minden fényesebb lett. A lelke szétsugárzott a világra, s a világ egyszerre ragyogni kezdett és visszakapták égi fényüket a haza, a szabadság, a barátság, a szerelem, a szülői szeretet. Fontosságot adott minden világi dolognak. A királydinnyés homoknak éppúgy, mint a török nyárfaerdőnek, a puszták virágának, az árvalányhajnak, a déli nap hevében a szamárkenyér hűs tövében pihenő tarka gyíkoknak. Sőt a visító vércsének is… - mondta emlékező beszédében Juhász István.

Az előadást dr. Tóth Ákos tárogatón előadott fülbemászó dallamaival színesítette.

(Képek: Fábián Adrienn - infokiskunfelegyhaza.hu)