E kivételes ünnep alkalmából városvezetésünk nevében Balla László alpolgármester kereste Őt fel otthonában, hogy virágcsokorral és Orbán Viktor miniszterelnökünk kézjegyével ellátott emléklappal köszöntse fel.

Veronka néni keresztlánya és annak férje társaságában várta a kedves vendéget és szerény mosollyal fogadta az ajándékokat, és szívesen osztotta meg életének történetét.

Veronka néni Csengelén született és ott is töltötte gyermekéveit. Tizenkét éves korában költöztek szüleivel Kiskunfélegyházára.

Heten voltak testvérek, de sajnos már mindenki meghalt. Húgát ebben az évben temették el. Családja gazdálkodással kereste kenyerét, majd későbbi férje is ezzel foglalatoskodott. Veronka néninek már egészen kislány korában hozzá kellett szoknia a munkához. Először cselédnek állt, majd később férje mellett a háztartást vezette és besegített az állatok körül, amelyből bizony volt szép számmal a ház körül. Tartottak libát, tehenet, sertést, baromfit, lovakat. Később Veronka néni a Nádasdy utcai Szivárvány Személyes Gondoskodást Nyújtó Intézményben helyezkedett el és innen is ment nyugdíjba.

Férjével 26 évig éltek együtt, majd annak halála után élettársi kapcsolatba lépett Csenki Józsi bácsival, akivel 9 közös évet töltöttek el. Miután Józsi bácsi is elhunyt, egyedül maradt Eötvös utcai házában. Veronka néninek nem született gyermeke sem a házasságból, sem élettársi kapcsolatából, ezért férjével egy kisfiút vettek magukhoz és felnevelték becsülettel. Mivel azonban már ő sem élt már ekkor, így keresztlányát kérte meg, hogy gondoskodjon róla. A kersztlányáék tizenhárman voltak testvérek, így nem is volt kérdés, hogy elvállalja a feladatot, hiszen nagyon jó testvérekként mindig figyeltek egymásra és megtanulták a családban az egymásról való gondoskodást és a törődést.

Veronka néniről úgy gondoskodnak, mint édes szülőről, keresztlányának gyermekei és az unokái is mamának szólítják, rajongással veszik körül a törékeny alkatú, kedves idős hölgyet. Külön kis lakást alakítottak ki számára az udvaron, így nem zavarják életritmusát, pusztán csak segítenek számára a mindennapokban.
Veronka néni pedig hálaként mindennapi imáiba foglalja a gondoskodó családtagok nevét. Templomba már nem jár, de mindig meghallgatja a rádióban a misét és amikor csak teheti, imára kulcsolja kezét. Emellett szeret olvasgatni is és az udvaron sétálni. A kézimunkázást, kötögetést, horgolást már abbahagyta, mert egy korábbi törés miatt gyakran sajog a jobb karja, de mindig babrál valamivel. Összeterelgeti az udvaron a falevelet, segít a főzésben és különféle apróbb munkát mindig talál magának.

Veronka néni az utóbbi években még megfázva sem volt, talán mindezt annak köszönheti, hogy nagyon szereti a gyümölcsöket és zöldségeket. Keresztlánya pedig gondoskodik a házi kosztról és mindig szóval tartja Veronka nénit, hogy ne unatkozzon, így minden napja szeretetben és békében telhet.

(Képek: Fábián Adrienn)