Veronka néni 1926. 01. 16-án született Majsa-Jakabszálláson a mai Kunszálláson. Édesapja Cseri Imre a házuk mellett lévő szőlőben és gyümölcsösben napszámosként dolgozott az év nagy részében. Édesanyja Tarjányi Mária háztartásbeliként dolgozott. Ideje nagy részét a gyerekneveléssel töltötte, hiszen tíz gyermekük volt (egy fiú és kilenc leány). Egy lánytestvére jelenleg a Nádasdy utcai otthon lakója. Noha nehéz gyermekkora volt Veronka néninek, mégis szívesen mesél a régmúlt ünnepekről, amikor izgatottan készülődött a család apraja-nagyja. Karácsonykor saját készítésű díszekkel ékesítettek fenyőágakat, mert fára nem telt. Állatokat tartottak és a disznóvágás mindig nagy élmény volt mindenkinek, és ráadásul teli lett a kamra is ilyenkor. A disznótorokra mindig hivatalosak voltak a rokonok is vacsorára. Veronka néni elmondása szerint az Édesanyja tartotta össze a családot, nagyon szerette a gyermekeit. Szüret alkalmából is összejött az egész család, hogy együtt dolgozzon, édesanyja pedig finom ételeket készített a szorgalmas dolgozóknak.

Veronka néni a kötelező öt elemi osztályt tanyai iskolában végezte, majd később esti iskolában a nyolc osztályt is Kiskunfélegyházán. 1947-ben ismerte meg a férjét, és még abban az évben összeházasodtak. Nehéz idők jártak akkoriban, így eljártak napszámba dolgozni. Férje mamájának a házába költöztek Kunszállásra. Egy fiuk Imre és két lányuk született: Éva és Katalin. Nagy odaadással és szeretettel nevelték a gyerekeket. Tanácsi lakásban élték le életük nagy részét, amit mindig rendben tartottak. Veronka néni kezdetben Kunszálláson az óvodában dolgozott dajkaként. Mindig szerette a gyerekeket és az óvónőkkel is nagyon jó kapcsolata volt.

1974-ben Dr. Hévizi Istvánné felkérésére beköltöztek Kiskunfélegyházára. A Kossuthvárosi óvoda szolgálati lakásban laktak és dajkaként az óvodában dolgozott. Férjével mindent rendben tartottak, és nagyon megszerették az ott dolgozó óvónőket. Nyugdíjazás után a Hunyadi utcai nyugdíjas házban megvették életük első saját lakását. Ez óriási örömmel töltötte el mindkettőjüket. Öt unokájuk közül mindig volt náluk valaki és Veronka néni szívesen készítette nekik el a kedvenc ételüket. Imádott mesélni az unokáinak.
Férje halála után egyedül élt. Egészségi állapota megromlott, cukorbetegsége következtében lábát is amputálták. Mivel egyedül nem tudta magát ellátni, lányai pedig dolgoztak így bekerült 2003-ban a Szivárvány Személyes Gondoskodást Nyújtó Intézmény Csanyi úti Idősek Otthonába. Kiskunfélegyházán élő lánya minden nap látogatja, Kecskeméten lakó lánya is, amikor lehetősége van meglátogatja édesanyját. Veronka néninek öt dédunokája van, akiket sajnos ritkán lát.

Mivel mindig is a gyerekek álltak a legközelebb szívéhez, ezért is töltötte el mérhetetlen örömmel szívét, hogy a Platán utcai óvodások csodaszép énekükkel és előadásukkal köszöntötték fel őt születésnapján. A műsor után az otthonban lakó társai is virágcsokorral járultak a Veronka néni ágyához, majd pedig az ünnepség fénypontjaként a lángra lobbant gyertyákat is elfújta az ünnepelt a születésnapi tortán.