A civil szervezet ünnepi közgyűlésen emlékezett az elmúlt három évtized legszebb pillanataira. A jeles évforduló kapcsán Kállainé Vereb Máriával beszélgettünk. Az egyesület ügyvezető elnöke a kezdetektől bábáskodik a kulturális szervezet munkája felett.
A Móra Ferenc Közművelődési Egyesület harminc éve meghatározója a város kulturális életének, befogadja és folyamatosan közösséggé formálja mindazokat, akik tenni akarnak a város közművelődéséért.

– Izgalmas időszak volt az egyesület megalakulása. Kezdő könyvtárosként a városi könyvtárban dolgoztam, Fekete Pál ösztönzésére vettem részt az egyesület megalapításában. Útmutatásával végeztem a háttérmunkát. Közösen próbáltuk a helyi kulturális életet felkarolni, mert azt tapasztaltuk, hogy komoly igény merült fel a helyi értelmiség részéről, hogy nyissunk a nagyközönség felé, ápoljuk a hagyományokat és merjünk újszerű dolgokat kezdeményezni – emlékezett vissza a kezdetekre Kállainé Ve­reb Mária, a Petőfi Sándor Városi Könyvtár igazgatója, az egyesület egyik alapítója.

Elmondta, az egyesület szellemi elődjének az 1906-ban megalakult Közművelődési Egyesület és az 1934-től működő Móra Ferenc Társaság tekinthető, ám 1948-ban mindkét szervezet megszűnt. Hiánypótló jelleggel 1988. június 6-án, 149 személy jelenlétében alakult meg a Kiskunfélegyházi Közművelődési Egyesület, melynek vezetője Fekete Pál volt. Az egyesület 1993-ban vette fel Móra Ferenc nevét.

– Az országgyűlési választások után Fekete Pálnak, mint a körzet új országgyűlési képviselőjének kevesebb ideje jutott az egyesület irányítására, így rám hárult a munka dandárja. Akkor ez nagyon nagy kihívás volt számomra, hiszen elsősorban könyvtáros voltam. Persze, nagyon sokat segítette a munkámat az egyesületi tagok közül Bense György, dr. Fazekas István, Fekete János, Laczkóné dr. Szabó Klára, Kapus Béláné, Kőháziné Kovács Mária és Meizl Ferenc és Bense György – részletezte az ügyvezető elnök.

Az elmúlt harminc évet értékelve elmondta, nagyon sok eredményt értek el a hagyományápolás az értékőrzés területén. – Bátram mondhatom, hogy új értékeket teremtettünk, újszerű kezdeményezések is kapcsolódnak az egyesület munkájához. Első nagy feladatunk a Petőfi Emlékház megnyitása volt 1993-ban. Mi indítottuk el a himnusz- és szózatmondó versenyeket, a Móra és Wass Albert felolvasónapokat a városban. A helytörténeti vetélkedők szervezésével pedig fiatalokat szeretnénk megszólítani évről évre. Éremsorozatunk kiadását a kilencvenes évek elején indítottuk dr. Fazekas István ötlete nyomán, Boczonádi Szabó Józsefről készült el az első érem. Kezdeményezésünkre valósult meg többek között a Móra Márton-emléknap, a Móra-leszármazottak találkozója, a Móra-családfa elkészítése és bemutatása – sorolta Kállainé Vereb Mária.

Az egyesület számos kiadvánnyal gazdagította a város kulturális életét. Az irodalmi szekció Kapus Béláné vezetésével hiánypótló helytörténeti kiadványokat jelentetett meg. Ezek közül is kiemelkedőek a város díszpolgárait bemutató könyvek, vagy az egyesület három évtizedét összefoglaló három kötet.

Fotó: Jelentős eredménye­ket értek el hagyományápolás terén (Petőfi Népe)

– Az elmúlt években különösen nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a város híres szülöttjeinek, díszpolgárainak sírjai rendben legyenek. Idei legnagyobb eredménynek Boczonádi Szabó József sírjának a felújítását tartom – mondta az ügyvezető elnök, akit büszkeséggel tölt el, hogy harminc éve részese lehet a helyi kulturális élet fellendítésének.

Az egyesület munkásságát a város is támogatja és elismeri. – Tíz éve megkaptuk a város egyik legmagasabb kitüntetését, a Kiskunfélegyházáért díjat. Ugyanakkor az egyesület kilenc tagja is hasonló elismerésben részesült, sőt, számos díszpolgár is van a tagok között – tudtuk meg Kállainétól.

Az egyesület a valóság jegyese
Az ünnepi közgyűlés vendége volt Lezsák Sándor országgyűlési képviselő is, aki köszöntőjében az 1995-ben elhunyt alapítóra, Fekete Pálra emlékezett, majd az egyesület munkáját méltatta. Elmondta, nekünk kell elsősorban megtalálni azokat a hitvalló társakat, akikkel együtt lehet közösségben gondolkodni, cselekedni, a másikat erősíteni. Erre nagyon nagy szükség volt a nyolcvanas évek második felében is, és nagy szükség van ma is. – Valóság jegyese volt mindenkor az egyesület, amely formálta azt a valóságot, amelyben élt, amely számára nem volt kívánatos, tette ezt a maga rokonszenves stílusában – fogalmazott a honatya.

(Forrás: BAON)