Az ünnepségen az iskola tanárai és diákjai mellett Rosta Ferenc, az iskola ny. igazgatója és Balla László alpolgármester úr is tiszteletét tette.

A nagynevű festőművészről Szabó Ildikó művésztanár beszélt a megjelenteknek:

Holló László 1887. március 6-án született Kiskunfélegyházán egy olyan családba, ahol a szellemi erők és a tenni akarás mély emberséggel is párosult. Édesanyját korán elvesztette, édesapja a gimnázium akkori igazgatója, id. Holló László egyengette és támogatta fia kibontakozó tehetségét. 18 éves korában már nem volt kétséges, hogy festőművész lesz az ifjú Holló László.

Az érettségi után Budapesten Székely Bertalan és Szinyei Merse Pál az akkor Magyarország két legkiválóbb, legismertebb festőművészének növendékeként a Képzőművészeti Főiskolán (ma a Képzőművészeti Egyetem) a mintarajz tanodában tanult. Egy év múlva Kalmár Józsefné által alapított ösztöndíjjal Münchenben Hollósy Simon növendéke lehetett. Spanyolország, Itália következett.

Tanulmányutak, melyekben talán a legmeghatározóbb a párizsi tartózkodása volt. Ezután hazatérhetett egy rövid időre újabb ösztöndíjért folyamodni, mely lehetővé tehette volna a további külföldi tanulmányutakat. Kérését azonban akkor a szülőváros megtagadta, melynek súlyos következménye lett.

Szakított a várossal majdnem egy emberöltőre és Debrecenben telepedett le, ahol 1914-ben megtalálta élete szerelmét. A mi városunkban azonban két nagy jelentős ember Holló László és Móra Ferenc kiemelt szerepet kapott azóta is. Két művész díszpolgárunk lett egészen a rendszerváltásig. Móra Ferenc, aki hegedűjátékával szórakoztatta az ifjú Holló Lászlót gyermekkorában és Holló László, aki Móra Ferenc árnyékában nőtt fel. Mindkettőjük neve a Móra Ferenc Gimnáziumhoz kapcsolódik, ezért is emlékeznek olyan nagy szeretettel meg róluk minden évben.

S noha Holló László nem itt Kiskunfélegyházán élt és alkotott, de minden rezdülése, ecsetjének minden vonása innen származik. Az itt eltöltött gyermekkor az edzője. Mélysége és fájdalmas lüktetése képei expresszív kifejező erejének. Idős korában így emlékezett erről:
„Festői látásom egész zsenge koromban megvolt. 73 éves fejjel még most is a nagyapám újfalusi tanyáját, a félegyházi piaci kofákat látom a maguk ragyogó színességükben. Ez üldöz, ez kerget egész életemen keresztül.”

Az ünnepség zárásaként a megemlékezők elhelyezték tiszteletük koszorúit az emléktáblánál.

(Fotók: Fábián Adrien - infokiskunfelegyhaza)