Városvezetésünk nevében Balla László, illetve a körzet önkormányzati képviselője Szamosi Endre kereste fel őt otthonában, hogy a miniszterünk aláírásával ellátott oklevelet egy csokor virág kíséretében átadja a szépkorú ünnepeltnek.

Fia és lánya is, valamint a mindennapi életének legnagyobb segítője Szepesi Józsefné Marika házi gondozónő nagy szeretettel vette körbe Pali bácsit és csak jót tudtak mondani róla.
- Soha egyetlen percre sem veszíti el humorérzékét. Igazán jó természetű ember, mert mindennek a jó oldalát nézi és soha nem akadékoskodik vagy akaratoskodik – hangoztatták családtagjai és ápolója is.

Pali bácsi 1922. november 29-én nincstelen, szegény családban nyolcadik - egyben legfiatalabb - gyermekeként látta meg a napvilágot. Szülei vagyontalanok voltak és főként napszámból, alkalmi munkából, valamint részes földművelésből tartották el a népes családot. Pali bácsi már fiatalon megismerkedett a kemény munkával éppúgy, mint a nélkülözéssel.

A pék szakma minden lépcsőfokát (udvaros, kifutó, tanuló, segéd) végigjárva pékmesteri vizsgát tett, melyben 1943. októberéig dolgozott. Ekkor kapta meg katonai behívóparancsát.

A katonaságnál elsősorban objektumok őrzését bízták rá. 1944. április 4-én hadifogságba került a volt Szovjetunióba, ahol 28 hónapot töltött el.

1948-ban kötött házasságot Etelkával, akivel 2001-ben bekövetkezett haláláig élt együtt. Házasságukból két gyermek Katalin és Pál született.

Nyugdíjba vonulásáig kisebb megszakításokkal vezető beosztásban dolgozott. 1951-ben egyik alapítója a kiskunfélegyházi sütőipari vállalatnak, de oroszlánrészt vállalt az addig magántulajdonban lévő és elszigetelten működő kisüzemek vállalattá történő szervezésében, csakúgy, mint a jelenlegi „Félegyházi Pékség”gyártelepének és termelői tevékenységének megteremtésében is.

Pali bácsi 1982-ben vonult nyugállományba, azóta egyedül éli a mindennapokat. Kora előrehaladtával sajnos már egyre nagyobb feladatot jelent számára a mindennapi tevékenység, de óriási akaratereje és a családsegítő szolgálat munkatársainak önzetlen segítsége biztosítja számára az önálló, független élet feltételeit. Egészségét dr. Zagyi Károly, a mindennapi élet zökkenőmentességét pedig Szepesi Józsefné Marika felügyeli. Egyéb feladatok megoldásában a szolgálat más munkatársai segítik.

Pali bácsi otthonából figyelemmel kíséri a világban zajló eseményeket. Egyedül csak azt sajnálja, hogy egészségi állapota miatt beszűkült mozgástere miatt nem tud személyesen meggyőződni a körülötte zajló pozitív változásokról. Arra azonban nagyon büszke, hogy gyermekei és unokái (Gábor, Csaba) és dédunokái (Ábel, János, Noémi) elbeszélése alapján minden - napjainkban történő - változás részese és tanúja lehet, valamint arra is, hogy közel száz év történelmét élhette és alakíthatta.