Kállainé Vereb Mária könyvtárigazgató megnyitó beszéde után Bense Zoltán alpolgármester, földrajztanár és hegymászó mutatta be a vendég előadót.

Gruber László a Bonyhád Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium és az SZTE TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék vendég oktatója. 10 éve a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógus Kutatói Pályadíjban részesítette Gruber Lászlót, aki a tanítás mellett végzett kutató munkájában elért tudományos eredményével érdemelte ki a jutalmat. Több tankönyv írója, pályamunkájának az Ausztrália, Óceánia és az Antarktisz természet földrajza címmel kiadott könyve adta az alapját. Gruber László az elmúlt években számtalan publikációt jelentetett meg különböző szaklapokban. Jelenleg több társszerzővel a hetedikes földrajz tankönyvnek is az egyik szerzője. Versenyeket szervez a természet csodának népszerűsítésére, maga s nagy kvíz játékos, de mindene a földrajz és a gyerekek. Gruber László komplex témákban versenyezteti dákjait, például az Utazzunk együtt című országos középiskolai tanulmányi versenysorozaton. A gimnáziumban létrehozott egy kvíz klubot, melynek tagja kéthetente jönnek össze. Tanítványai eredményesen vesznek részt a Teleki Pál Földrajz Földtan Emlékversenyen, és a Less Nándor országos földrajzversenyeken is. A földrajz népszerűsítése érdekében létrehozta a Világutazó klubot, melynek vendége közt megfordultak már az Antarktiszt, illetve a Himaláját megjártak is. Megalakította az Utazóiskolát, melynek keretében sok távoli exotikus országba juthattak el a dákok.
A diákok ismeretének bővítése mellett szereti a saját tudását is próbára tenni, többször is láthattuk televíziós vetélkedőkben. A japán alapítvány nemzetközi pályázatán kéthetes tanulmányi utat nyert. Összesen tizenhét országból hatvanhatan mehettek Japánba. Megismerkedtek több város nevezetességeivel, és a japán hagyományokkal, előadásokat hallgathattak a japán oktatásról, iskolákat is meglátogattak. A legnagyobb élménye az volt Japánban, hogy átélhetett egy földrengést és láthatta a Fudzsit is.

Japán szigetország Kelet-Ázsiában. Nyugaton a Japán-tenger, északon az Ohotszki-tenger, keleten a Csendes-óceán és délen a Kelet-kínai-tenger mossa partjait. A 6852 szigetéből a négy legnagyobb Hokkaidó, Honsú, Kjúsú és Sikoku, ezeket nevezik főszigeteknek. A nagy múltra visszatekintő Japán ma a harmadik legnagyobb gazdasági hatalom az Amerikai Egyesült Államok és Kína után, a Föld leggazdagabb országainak egyike, számos nemzetközi szervezet tagja. Fővárosa és legnagyobb városa Tokió, a világ legnépesebb várostömörülése. A fővároson kívül még 11, milliós nagyváros található Japánban.

Az éghajlat Japánban nagyrészt mérsékelt, ám északról délre erősen változik. Az országot hat nagy éghajlati övezetre lehet osztani:

• Hokkaidó – a legészakibb. Jellemzői a hosszú, hideg telek és hűvös nyarak. A csapadék nem gyakori, de a szigetet télen gyakran sújtják hóviharok.
• Japán-tenger – Honsú nyugati partvidékén az északnyugati szél telenként jelentős havazást okoz. Nyáron ez a terület hűvösebb mint a Csendes-óceán partja, de a főn jelenség miatt gyakran igen magas hőmérsékletek alakulnak ki.
• Közép-Japán – Tipikus kontinentális éghajlat jellemzi, a telek és nyarak, valamint a nappalok és éjszakák közti nagyhőmérsékleti különbségekkel. A csapadékmennyiség aránylag kicsi.
• Szeto-beltenger – A Csúgoku és Sikoku régiók hegyei pajzsként védik ezt a területet a szelektől, ami ennek a régiónak kellemes időjárást biztosít egész évben.
• Csendes-óceán – A keleti part télen hideg, gyakori a hóesés, a nyár viszont meleg a délkeleti monszunszél miatt.
• Délnyugati-szigetek – Éghajlatuk szubtrópusi, meleg telekkel és forró nyarakkal. A csapadék nagyon gyakori, főleg az esős évszakokban. A tájfunok időszakosak.

A fő esős évszak május elején kezdődik Okinava szigetein. Az ezért felelős mérsékelt égövi ciklon az év során észak felé halad, és Hokkaidón tűnik el végleg, általában július végén. Honsú nagy részén az esős évszak június közepén kezdődik el és körülbelül hat hétig tart. Nyár végén és ősz elején a tájfunok gyakran hoznak nagy mennyiségű csapadékot.

Gruber László saját élményein keresztül, fotókkal illusztrálva mutatta be az érdekes szigetországot. „Japánról fogunk beszélni. Mégpedig arról, hogy juthat el egy pedagógus Japánba. Ma már ezen az úton tudtommal nem, ahogy én jutottam ki.” – kezdte az élménybeszámolót az előadó. Ha jobban utánaszámol az ember, akkor ez egy másfél-két milliós út volt. Az iskola igazgatója hívta fel a figyelmet arra a pályázatra, melynek keretében létrejöhetett a kéthetes látogatás Japánba. A japánok döntöttek és 155 jelentkezőből ötüket kiválasztották. A kéthetes útra novemberben indultak, szinte pontosan tíz évvel ezelőtt. Különösen azért volt ez jó, mert október-novemberben nagyon jó a klíma.

Elsősorban a japán oktatással és a japán kultúrával ismerkedhettek meg a két hét alatt.

Noha régóta megvan a híres japán-magyar barátság, sőt a japánok hiszik, hogy rokonok vagyunk, annyira azonban nem jó a kapcsolat, hogy egy közvetlen Budapest – Tokió járat legyen. Végül is Frankfurton keresztül utaztak. Frankfurtig tartott másfél óráig az út, aztán 11,5 órát repültek Tokióig. Honsu szigetén Tokió mellett repülőtéren értek földet, pár nap eltöltése után pedig, majd innen Hirosimára és környékére mentek. Hirosimáról Oszakán keresztül Kiotóba mentek. Itt háromfelé vált a csapat, a többiek maradtak Honsu szigetén, Gruber László pedig olyan szerencsés volt, hogy eljutott Kjúsú szigetére, Mijazaki tartományba. Innen újra Kijotóba utazott, az út pedig a Fudzsinál ért véget.

A színes és érdekes, fantasztikus fotókkal illusztrált előadás és Gruber László könnyed stílusa magával ragadott mindenkit. Az előadás olyan részletességgel és érdekes történetekkel tarkítva számolt be az útról, hogy szinte ott éreztük magunkat Japán magával ragadó szigetvilágában.