Június 13-14-án, kihasználva a pompás nyári időt, bakancsot húzott a Kiskun Természetbarát SE túra szakosztálya és ellátogatott a Velencei-tóhoz.

Reggel 7 órakor már javában száguldott a busz a majd negyven főnyi elszánt túrázóval Agárd felé. Gárdony településrészei közül Agárd kertvárosias, fejlett fürdőkultúrával rendelkező városrész. A város szülötte Gárdonyi Géza, akinek szülőházához közel található a Velencei-tavi Galéria, az Agárdi Gyógy- és Termálfürdő, melynek különleges gyógyvize egész évben várja a gyógyulni, regenerálódni vágyókat.

A megérkezés után némi túlélő csomagot vettek magukhoz túrázóink és kettészakadt a társaság: az egyik fele a vízpart felé, a másik fele az erdőbe vette irányt. Mint utóbb kiderült a vízparti tábornak izgalmakban, a szárazföldi túrázóknak hőségben és izzadásban volt jobbára részük, de közös élménye viszont mindkét csapatnak a csodálatos táj látványa és a feledhetetlen pillanatok tömkelege volt.

Kenusaink országszerte híressé váltak egy vízbe borulással egybekötött mentőakció révén, melyet szerencsésen (igaz nem száraz bőrrel) megúsztak. A kényszerlubickolás után a többi kenusnak is ajánlottá vált a gyors partra evezés, így a túrázók „vizes csapata” be is fejezte idő előtt a betervezett programot.

A szárazföldi csapat túrájának első állomása a Velencei-tó északi részén, a Velencei-hegység lankáin elhelyezkedő különleges fekvésű település, Pákozd volt. Innen kivételes kilátás nyílik a tóra és környékére. Nem meglepő módon már az őskorban lakott volt ez a terület. Rengeteg látnivaló várja az ide érkező turistát, köztük az 1848-as szabadságharc tiszteletére 1951-ben állított Obeliszk, mely szerves részét képezi a Katonai Emlék Parknak.

A falut elhagyva, enyhe emelkedőn ballagott tovább a nyári forróságban a csapat. Talpunk alatt szinte csikorogtak a vöröses barna színű, borsószem nagyságú gránitdarabkák. A hegység pirosas gránitkőzete a Variszkuszi hegységképződés idején, a földtörténeti ókorban alakult ki.

A fenyőerdőben vezető turistaút kellemesen hűvös levegője tompította a kánikulát, majd kiérve egy legelőre, az egykori katonai gyakorlótérre szinte fejbevágott mindenkit a szikrázó napsütés. Innen nagyon messzire el lehet látni. A Pákozdi ingókövek természetvédelmi terület 44 hektáron helyezkedik el,1951-ben kapott védettséget, a tábla már az ingóköveket jelzi. A Pogány-kő a legmagasabb pont ezen a környéken, tengerszint feletti magassága 241 m. Jó időben pazar kilátást nyújt a Zámolyi víztározóra és a Vértes lankáira. Nevezetesebb ingó kövek az Oroszlánszikla a Kockakő, ezen a részen lehet rátérni a Gránit tanösvényre, mely elvezet a Pandur-kőhöz, majd becsatlakozik egy másik turistaútra, melyen lehet folytatni az utat Sukoró felé, vagy jobbra tartva vissza lehet fordulni Gombakő és a falu felé.

A kis csapat az utóbbi útvonal mellett döntött, mert sem időbe, sem távolságba nem fért volna bele egy sukorói átruccanás. Egyébként sem maratoni távokról és a megfeszített tempóról szólnak a Természetjárók túrái.

A két csapat találkozásakor volt sok mesélnivalója mindenkinek és természetesen este senkit nem kellett ringatni a szálláson.

A másnapra tervezett teendők szintén kellemes kikapcsolódást és feltöltődést nyújtott minden résztvevőnek. Ez pedig az oly népszerű: kerékpározás a Velencei-tó körül programja volt. A galériában szereplő képek magukért beszélnek. Még azok is pompásan érezték magukat, akik egész évben csak egyszer-kétszer pattannak nyeregbe. Ráadásul a csapat olyan gyorsan körbeért a drótszamarakkal a kerékpáros útvonalon, hogy utána még bőven jutott idő fürdőzésre, sétálgatásra hazaindulásig.

Tekintsék meg fotógalériánkat a cikk végén és csodálják meg a szép tájat, a remek programokat, és a baráti közösségé összekovácsolódott csapatot. Itt jegyezném meg, hogy a tagfelvétel folyamatos. Ha kedvet éreznek ahhoz, hogy egy természetbarát, túrázni járó közösségbe tartozzanak és kedvezményesen utazhassanak előre megtervezett túráikon és kiruccanásaikon, akkor azt jelezzék Kovácsné Marcsinak (kovacs1951@invitel.hu)