A kormány januárban tárgyal a tárca javaslatairól.

Több jel is arra mutat, hogy a közfoglalkoztatással kapcsolatban stratégiaváltásra készül a kormány. Mi áll ennek hátterében?

– A 2011-es munkaerőpiaci helyzetre jó válasz volt a közfoglalkoztatási program kiterjesztése azzal a céllal, hogy visszatereljen a munka világába olyan embereket, akik akár évtizedekre leszakadtak a munkaerőpiacról. Az akkori foglalkoztatási helyzet indokolta ezt, a program segítségével több tízezren kiléptek az inaktivitásból. Az elmúlt öt év tapasztalata alapján viszont nyugodtan kimondhatjuk, hogy a közfoglalkoztatás inkubátorház-funkciója nem minden esetben működik jól. Nem az volt a célunk, hogy az érintettek hosszú éveket töltsenek a rendszerben. Időközben viszont kiüresedett a munkaerőpiaci kosarunk, és már szükségünk van mindenkire, aki munkára fogható.

Ön szerint hol a hiba a rendszerben?

– A probléma az, hogy sok közfoglalkoztató ma már úgy gondolja, a program önmagáért létezik. A közfoglalkoztatók, többségében az önkormányzatok – amúgy érthető módon – ragaszkodnak a kemény munkával létrehozott programjaikhoz, azok jól bejáratott technikáihoz, használható embereihez, akiket gyakran név szerint kérnek vissza a következő évre. Az érem másik oldala, hogy sok közfoglalkoztatottat a minimálbér és a közfoglalkoztatotti bér közötti kis különbség nem motivál eléggé a versenyszférában való elhelyezkedésre, a bérollót ezért is nyitjuk szélesebbre jövőre. Ugyanakkor jogosan merül fel a kérdés, hogy össztársadalmi szempontból mi a prioritás: az ilyen helyi programok futtatása vagy az elsődleges munkaerőpiac igényeinek kielégítése? Szerintünk az utóbbi.

A munkaerőpiaci szakemberek szerint a közfoglalkoztatottak jó része nem alkalmas a versenyszférában való munkára. Ön hogyan látja ezt?

– Mindig lesznek olyan emberek – és ez nem magyar sajátosság –, akik különböző okok miatt legfeljebb a közfoglalkoztatásban tudnak részt venni. De közelítsük meg inkább onnan a kérdést, hogy az átlagosan 250 ezer fős közfoglalkoztatotti létszámból szerintünk nagyjából 100-150 ezer fő elhelyezhető a nyílt munkaerőpiacon. A téli képzésekbe, átképzésekbe több tízezer közfoglalkoztatottat tervezünk bevonni, hiszen így nagymértékben javulnak az elhelyezkedési esélyeik.

Jelenleg a közmunkásoknak mindössze 14 százaléka tud megkapaszkodni a versenyszférában. Hogyan lesz ennél jobb az arány?

– Ősszel a kormány kért egy előterjesztést a nemzetgazdasági tárcától arról, hogy mi akadályozza a visszatérést a munkaerőpiacra. Az általunk elkészített több mint százoldalas anyagban arra jutottunk, hogy a közfoglalkoztatás jelenlegi statikusságát meg kell törni. Többek közt azt javasoljuk, hogy három éven belül maximum 12 hónapig lehessen közfoglalkoztatotti státuszban maradni. Akinek ez idő alatt nem sikerül alkalmassá válnia a versenyszférában való elhelyezkedésre, például egészségügyi okok miatt, azt más módon kell segíteni. Szeretnénk elérni azt is, hogy a szakképzetteket ne „pazaroljuk el” a közfoglalkoztatásra, miközben a legtöbb ágazatban hiány van belőlük. Ők csak akkor léphessenek be a programba, ha az állami foglalkoztatási szolgálat három hónapon belül nem tud a képzettségüknek megfelelő munkahelyet biztosítani nekik, vagy három munkaadó visszautasítja őket.

Az eddigi rendszerben is előbb megpróbálták az érintetteket kiközvetíteni a munkahelyekre, vagy tévedek?

– Több energiát szeretnénk fektetni ebbe, de végig kell járnunk a szükséges köröket. Ma Magyarországon mintegy 55 ezer üres álláshely van, és ez a szám folyamatosan nő. Nehezen hihető, hogy nincs semmilyen közös metszet a közfoglalkoztatottak nagy táborával. Vegyünk egy konkrét példát: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 57 kőművest kerestek a cégek az idén egy bizonyos időpontban, miközben ezzel egy időben a közfoglalkoztatási programban több mint 600 szakképzett kőműves szerepelt. Kizárt, hogy mindegyikük elfelejtette a szakmáját. Ez kiragadott példának tűnhet, de hasonló arányokkal szembesültünk sok megyében.

A közfoglalkoztatást bírálók sérelmezik, hogy a fiatalokat is beszippantja a rendszer. Ezzel kapcsolatban terveznek változtatást?

– Ez nekünk is nagy szívfájdalom. Szeretnénk kivezetni a 25 év alatti fiatalokat is a közfoglalkoztatásból, hogy ne parkolópályán kezdjék el az életüket. Az ő elhelyezkedésüket más, aktív eszközökkel, célzott munkaerőpiaci programokkal kell segíteni, mint például a GINOP-os ifjúsági garanciarendszer. Ezen a téren nagy vitára számítunk, mivel a közfoglalkoztatók számára a leghasználhatóbb munkavállalók az erejük teljében lévő fiatalok.
A Belügyminisztériumtól azt az információt kaptuk, hogy jövőre nagyjából ugyanakkora közfoglalkoztatotti létszámot tervez a kormány, mint az idén.

Úgy tűnik, önök egy ellentétes irányt javasolnak...

– A konvergenciaprogramban arra tettünk ígéretet, igaz, konkrét dátum nélkül, hogy fokozatosan csökkentjük a létszámot. Szerintünk erre most érett meg az idő. Az így felszabaduló forrásokat pedig olyan képzési, pályatanácsadási, életvezetési programokra kell fordítani, amelyek minél több embernek adnának esélyt a közfoglalkoztatásból történő továbblépésre. Az ilyen szolgáltatásokra jelenleg nincs elég kapacitás, mivel az elmúlt években leépültek, hiszen máshol volt a hangsúly.

Mikor válhatnak a tervek va­lósággá?

– Az előterjesztésünket várhatóan januárban tárgyalja majd a kormány, és ha kedvező lesz a döntés, akkor márciusban már részben új típusú közfoglalkoztatási programok indulhatnak.