Az Unesco 2003-ban megalkotta a Szellemi Kulturális Örökség Egyezményt, melyhez Magyarország 2006-ban csatlakozott. Ezt követően felállt egy szellemi kulturális igazgatóság a Szabadtéri Néprajzi Múzeumon belül, amely Magyarországon koordinálja ennek ügyét.

Az Unesco az egyezmény létrehozásakor egy definíciót is létrehozott, mely meghatározza, hogy mi tartozik szellemi kulturális örökségnek. Noha nem könnyű meghatározni, hogy mi tartozik ide (angolul is így hangzik „Intangible heritage” – azaz “megfoghatatlan örökség”), de a legkönnyebben talán így lehetne megfogalmazni: Olyan szokás, ábrázolás, kifejezési forma, tudás vagy készség, melyet egy adott közösség a saját örökségének részeként elismer. Az is nagyon fontos, hogy ez nemzedékről – nemzedékre tovább öröklődik. Lennie kell tehát egy olyan közösségnek, amely éltet valami olyan örökség elemet, amit ő saját maga is annak tart. Viszont attól, hogy van egy ilyen örökség elem, még nem biztos a felkerülése az örökség igazgatóság által kézben tartott Magyarországi Nemzeti Jegyzékre. Elképzelhető, hogy a közösség csak tovább viszi ennek az örökség elemnek a létét, élteti, de nem tartja fontosnak a felkerülését ezen jegyzékekre.

Az Unesco az egyezmény megalkotásakor nem vallotta azt, hogy a szellemi kulturális örökség egy stagnáló dolog lenne, hanem meghagyta a változás, az újítás lehetőségét is. Pontosan úgy, ahogy egy szokás évről-évre, nemzedékről-nemzedékre átalakul, mert az adott társadalmi réteg folyamatosan formálja. Az örökség elemek is változhatnak a jegyzékben, hiszen a közösség a saját arculatára alakíthatja. A lényeg, hogy továbbadja és éltesse.

Az előadó ismertette, hogy a Magyarországi nemzeti jegyzékben milyen örökség elemek szerepelnek. Ezen belül részletesen elemezte a Baja környéki és Bács-Kiskun megyei dolgokat. Például a kalocsai hímzést, pingálást, néptáncot, a kiskunhalasi csipkét, de sok minden mást is.

Az előadásból azt is megtudhattuk, hogy milyen menete van annak, ha szeretné egy közösség, hogy egyes hagyományai hivatalosan is szellemi kulturális örökségként kerüljenek nyilvántartásba. Az Unesco, illetve a Magyarországi Örökségi Igazgatóság megalkotott egy formanyomtatványt, amelyen különböző kritériumoknak kell megfelelni, definiálni kell a közösségnek saját magukat, valamint azt, hogy milyen örökséget éltetnek. Le kell írni például, hogy melyik tájegységre vonatkozik ennek az átterjedése, milyen veszélyeztető tényezők vannak, melyek homályba merüléssel fenyegetik ezt az örökség elemet, valamint milyen tömegőrzési stratégiát tudnak elképzelni a szokás megvédésére, fennmaradására.

S ha egy örökség elem megfelel a kritériumoknak, akkor minden bizonnyal bekerülhet a szellemi kulturális örökségek jegyzékébe. Sőt az Unesco által megalkotott definíciónak és a magyar kormány által felállított helyi örökség jellemvonásainak is megfelelő hagyományok nem csak Hungarikumok lesznek, hanem egyben Szellemi Kulturális Örökség is, ha van egy olyan közösség, amely képes éltetni ezeket az örökség elemeket.