Ezúttal a protestáns vallású Dr. K. Csontosné Tompa Anna nyugalmazott tanárnő osztotta meg gondolatait a megjelenteknek a Petőfi Sándor Városi Könyvtában március 24-én.

Az örök ifjú és lelkes irodalom tanárnő beszélt a protestáns költőkről és arról, hogy milyen újdonságokat adtak a magyar szépirodalomnak a protestáns poéták és írók.
A liturgiát a kezdeti protestantizmus nem törölte el, csak átalakította, s magyar nyelvűvé tette. Kialakult így a katolikus mise elemeiből egy sajátos protestáns liturgia, mely a pap, a kántor és a kar által énekelt, illetve recitált szövegek előadásából állt. Erre a célra – a középkori előzmény nyomán – zsoltárok, himnuszok, antifónák és reszponzóriumok fordításai szolgáltak.

A magyar szépirodalom öröksége a protestantizmusból például a költői képek kialakulása is – azaz a képszerű ábrázolásmód – amely először Szenci Molnár Albertnél jelenik meg a Dávid 150 zsoltárának magyar nyelvre fordításában. Az első hasonlatok és metaforák ebben a műben olvashatóak. Az Istenhez való vágyódást ekképpen fejezi ki 42. zsoltárunkban: „Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt Uramra, és Hozzá fohászkodik. Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én lelkem, vajjon színed eleibe' mikor jutok, élő Isten?”

A protestantizmusnak minden korban, így a 21. században is vannak követői az írók és költők között például a tavaly sajnos tavaly elhunyt Csóri Sándor is, akinek protestáns temetési ceremóniáját maga Szabó István püspök is celebrálta. Magyaros ruhába öltözött református kórus énekelte az egyik legismertebb dalunkat: a „Tebenned bíztunk eleitől fogva” címmel.

Az előadó megismertette az érdeklődőkkel a protestáns költészet legnagyobb képviselőit, akiknek minden korban voltak követői. A műfordító Balassi Bálint, a nagy nyelvújító Kazinczy Ferenc, a Himnusz írója Kölcsey Ferenc, a református Arany János, Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, az evangélikus Petőfi Sándor, Lévay József egészen Csóri Sándorig bezárólag mind-mind a protestáns költészet legnagyobb alakjai.

Ezek az emberek soha nem kötelezték le magukat pártokhoz, és minden korban meg tudták tartani gerincességüket. Számukra egy volt a lényeg: a hazaszeretet. Ezt hűen tükrözi a témaválasztásuk és az ábrázolásmódjuk is. Mindig az eltiport, a nagyon szegényen élő, nyomorúságos életű emberekről szólnak történeteik.
Dr. K. Csontosné Tompa Anna ezen költők művein keresztül történő bemutatását vetítővásznon megjelenített képekkel színesítette.

Varga Katica a kárpátaljai Credo Verséneklő Együttes tagja pedig csodálatos hangjával bűvölte el az előadáson megjelent érdeklődőket.