A „mi tengerünk” két kerékről nézve
Balatoni kerékpártúra Siófoktól – Siófokig
- 2. rész -

Augusztus 5.
(2. nap)
Útvonal: Balatonalmádi – Révfülöp
Megtett táv: 45 km

A pihentető éjjel után hajnalban sikerült meglesnem a napkeltét. Fél 6-kor már a parton vártam lesben állva, hogy az első pillanattól kezdve élvezhessem a csodálatos látványt. Olyan elmondhatatlan érzés keríti hatalmába az embert, ahogy megcsodálja a pirosló napkorong horizontra kúszását, hogy azt egy fényképezővel nem lehet megörökíteni. De azért próbálkoztam vele minden tudásomat összeszedve.

Még mindenki aludt még a kempingben, egyedül voltam a parton. Próbáltam nem túl nagy zajt csapva visszaosonni a sátorba még egy utolsó nyújtózásra a kávé és a reggeli előtt.
Kb. 9 óra körül „szedtük a sátorfánkat” és odébbálltunk. Nem messzire kell gurulnunk és máris megcsodálhatunk egy török gótikus udvarházat Alsóörsön. A rövid megálló után Csopak felé vettük az irányt, ahol mindenkinek ajánlom a Kövesdi templom, és a vízimalom megtekintését. A Szent József savanyúvíz forrás szomjoltó utánpótlást is biztosít, de látványnak sem utolsó.

Rögtön Csopak után már pár pedálhajtás után máris Balatonfüreden voltunk, ami a Balaton-part legrégebbi patinás üdülőhelye. A Gyógy téren álló Kossuth Lajos-forrás ivócsarnoka mellett további 4 gyógyforrás fakad. A város parkja a Gyógy tértől a Balaton partjáig nyúlik. Emlékfáit gyógyult neves emberek ültették. A két béka szobor rögtön megnyerte a tetszésemet és egy-egy fotó erejéig megdögönyöztem őket.

A Halász és a Révész - a két balatoni ősfoglalkozást jelképező - bronzszobrot a mólónál találjuk. El ne felejtsük megsimogatni a (kifényesedett) bakancsukat, mert az azt jelenti, hogy visszatérünk hozzájuk.

Balatonfüredet elhagyva keményebb része következett utunknak. Megcéloztuk a Tihanyi Apátságot. Ehhez meglehetősen „homlok gyöngyöztető” úton kúsztunk fel a meredek emelkedőn. Sikeres volt küzdelmünk, mert hamarosan ott ácsorogtunk az Apátságnál.

Az időszaki kiállítások mellett érdemes ellátogatni a Visszhang-dombhoz, a babamúzeumba és a tihanyi révet se hagyjuk ki, ha már nézelődni indulunk. A kemény emelkedő után igazán ki tudja élvezni az ember a száguldást, ahogy majdhogynem egy pedálhajtás nélkül ereszkedünk le Aszófőre. Megállás nélkül tekertünk tovább Örvényesre, ahol megcsodáltuk a vízimalmot és a hűvös fák lombjai alatt elfogyasztottuk az ebédünket képviselő szendvicseinket.

Persze vizünk már csak pár korty volt, így a legközelebbi célpont egy boltocska volt, amire gyorsan ráakadtunk Balatonudvari felé tekerve. Itt egyúttal megcsodáltuk a temetőben lévő szív alakú népi faragású sírköveket is. Ezután tovább folytatva utunkat Balatonakalin és Zánkán keresztül máris Balatonszepeszden voltunk. A látnivalók között említeném a Római katolikus templomot Wansidler védett oltárképével, Sebestyén Gyula etnográfus „várvillája” előtti rovásírásos emlékoszlopot és Viriusz Vince emlékoszlopát.
Túl sok időt nem tudtunk szánni nézelődésre, mert iszonyatos felhőszakadás verte el az út porát előttünk-mögöttünk-alattunk. Egy lécpavilon nyújtott menedéket itt-ott beázó tetővel, ahol „Kecsej” barátunkkal vártuk a zuhé végét. Újdonsült ismerősünk német ajkú volt, de végül is angolul vergődtünk zöld ágra vele. Afelől érdeklődőt milyen messze van „Kecsej” (innen eredt hát neve). Némi hezitálás után jöttünk, rá, hogy szegény Keszthelyre szeretne eljutni… Igencsak vakarászta a fejét, mikor közöltük, hogy 45 km-re van, de végül is útnak eredt. Csakúgy mint mi. Nekünk mondjuk már csak 8 km volt még Réfülöpig, ahol a Napfény Campingben szálltunk meg. A recepción közöltük, hogy féláron számoljanak mindent, elvégre is az előző Balatontouristos szállásunk neve Yacht Camping volt és ott láttunk is yachtokat tömkelegével, itt viszont egy deka napfénnyel nem találkoztunk és nagyon úgy nézett ki, hogy nem is fogunk egyhamar. Az ötlet nem volt nyerő, így teljes árat fizettünk, de legalább az eső alábbhagyott, míg sátrunkat felvertük.

(Folyt. köv.)