A ballagtató diáktársak hegedűn előadott klasszikus zenével és könnyedebb stílusú koncerttel is készültek a kivételes alkalomra. Az intézmény tanárai és vezetősége nevében Mindák József igazgató búcsúzott a végzősöktől:

- Az ünnepi öltözet, a feldíszített terem, a sok vendég azt jelzik, hogy valami itt véget ért. Véget ért a diákélet egy szakasza, de valójában ezzel együtt elkezdődik egy új. Ilyenkor mindannyian visszagondolunk az elmúlt évekre és a búcsúzás kettős érzése könnyezteti szemeinket. Lehetnek azok örömkönnyek, hiszen kisebb-nagyobb küzdelmek árán, de eljutottatok egy kitűzött célhoz. Ugyanakkor lehet a bánat könnye is, hiszen a búcsúzás sokszor fájdalommal is együtt jár. Négy vagy öt évvel ezelőtt még kissé idegennek éreztétek az iskola falait, talán kissé távolságtartóan viszonyultatok egymáshoz, tanáraitokhoz, mára azonban mindannyiunk számára egyértelmű, az iskolai élet nem csupán az itt tartózkodást és tevékenységet jelentette, hanem közösségbe tartozást is.

Az igazgató útravalóul szolgáló szavait követően Répa Bernadett Anna nővér tolmácsolta Dávid M. Bernadette általános főnöknő gondolatait:

- Gyorsan elmúlt egy esztendő. Tavaly még ti búcsúztattátok a végzősöket, most pedig tőletek búcsúzunk. Megtisztelő volt számunkra, hogy szüleitek ránk bízták neveléseteket. Segíthettünk felszínre hozni a bennetek rejlő tehetséget, hogy az életetek meghatározó esztendeiben mellétek szegődhettünk és kísérhettünk titeket. Remélem, hogy a katolikus iskola lelkessége és azok az értékek, amelyek szerint tanáraitok igyekeztek nevelni, számotokra is fontosak lettek és segítséget adnak később, életetek sorsdöntő pillanataitokban is.

Az ünnepi beszédeket követően az esemény fénypontjaként a ballagó diákok átvették tarisznyáikat és virágaikat, majd végezetül a kimagasló teljesítményt nyújtó tanulók jutalmakban részesültek.

(Képek: Fábián Adrienn)