„Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.” – mondta Tóth Tímea a könnyekkel küszködő családnak, akiknek mérhetetlen fájdalmát még az idő sem tudja begyógyítani.

1991. június 24-én a négy gondtalanul játszó kisgyermek – a 11 éves Zsolt, kishúga az 5 éves Andrea, a 9 éves Tamás és a 12 éves Attila – bimbózó életét a bankfalui homokbánya leomló fala kettétörte. Az elmondhatatlanul rettenetes tragédia 25. évfordulójának emlékére Bozóki István méltó emlékhelyet állított a bankfalui Templomhalomnál, hogy a gyermekek szülei és családjuk könnyes fájdalmát ekképpen is enyhíteni igyekezzenek.

Ma (június 24-én), pontosan a tragédia évfordulóján sokan megjelentek egy-egy szál virággal, koszorúkkal, mécsesekkel, hogy kifejezzék együttérzésüket a gyászolók felé és megálljanak pár percre a gyerekek pajkosságát idéző „ugróiskola” formájú emlékhely előtt. Városunk vezetése nevében Csányi József polgármester és Dr. Faragó Zsolt jegyző tette tiszteletét a csendes megemlékezésen, melyet Kis-Fekete Vilmos trombita szólón előadott Il Silencio-ja nyitott meg.

Kiss Gabriella Kahlil Gibran – A Próféta gondolatait idézve emelte magasztossá a szomorú pillanatokat:

„Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet,… de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyiai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.”

25 év telt el a szörnyű tragédia óta, de a fájdalom, s az űr amit hagyott maga után az ártatlan négy kisgyermek, örökre ott marad a szülők és a család szívében, ugyanúgy mint az a mérhetetlen szeretet, és együttérzés, amivel körülvették a barátok és rokonok az emlékhelyet.