- olvasható a hazipatika.com internetes oldalon.

A leendő szülők az állami ellátásban súlyos százezreket fizetnek zsebbe, leggyakrabban azért, hogy annál az orvosnál szülhessenek, aki a terhességüket is végigkísérte, valamint hogy a választott orvosuk az előre megbeszélt terv szerint vezesse le a szülést. De hiába fizetnek, az esetek nagy részében az édesanyák végül nem azt kapják, amit várnak.

Bár a hálapénz rendszere mindenki számára megalázó, társadalmilag mégis elfogadott. Az állami egészségügybe bekerülve a betegek természetesnek veszik, hogy fizetniük kell azért, ha minőségibb ellátásban szeretnének részesülni - vagy rosszabb esetben azért, mert félnek, ha nem dugnak pénzt az orvos zsebébe, akkor a kezelésük során valamilyen vélt vagy valós hátrány éri majd őket. A hálapénz gyakorlatilag a magyar egészségügy minden területén jelen van, leglátványosabban azonban a szülészetben koncentrálódik.

A TB-finanszírozott egészségügyi ellátásba nem fér bele, hogy a nőknek választott orvosuk legyen, magyarán, hogy annál szülhessenek, akivel a terhességük alatti vizsgálatokat is végigcsinálták. Ezért hát az anyukák és apukák gyakorlatilag feketén megveszik maguknak a kiválasztott orvost: zsebbe fizetnek neki azért, hogy a nőgyógyász állandóan készenlétben álljon, és hogy a szülést (ha nincsenek komplikációk) természetesen úton, a szülési terv szerint vezesse le. Az orvos lefizetése, vagyis az hálapénzes orvosválasztás rendszere azonban a valóságban semmire sem garancia, sőt. A háborítatlan szülés helyett sok esetben mesterségesen beindított vajúdást, felesleges orvosi beavatkozásokat, császármetszetést és traumatikus szülésélményt kapnak a pénzükért.

Több hálapénz, több megindított szülés és császármetszés

Néhány napja a K-Monitor és az EMMA Egyesület által szervezett Hálapénz a szülészetben elnevezésű eseményen szakértők beszélgettek a hálapénz jelenségéről, olyan szempontokra is rávilágítva, amelyek a közbeszédből vagy hiányoznak, vagy eddig a háttérben maradtak.

A beszélgetés egyik résztvevője volt a Kaliforniában élő, de magyar származású Dr. Nick Rubashkin szülész-nőgyógyász is. Rubashkin 2014-ben egy évet töltött el ösztöndíjasként a SOTE-n, ez alatt az idő alatt pedig Anyaközpontú várandósgondozás címmel újdonsült magyar anyák körében végzett kutatást. Rubashkin több mint ezer, 18-45 éves édesanyát kérdezett meg a szülési tapasztalataikról, a felmérés eredményét pedig az eseményen be is mutatta. Érdekesség, hogy Rubashkin még a kutatás ismertetése előtt hangot adott azon meglepettségének, hogy Magyarországon egyáltalán létezik a választott orvos gyakorlata, és hogy a szülők nagy része hajlandó is azért feketén fizetni, hogy ezt a szolgáltatást igénybe vegye.

Rubashkin kutatása rávilágított arra, hogy a választott orvossal szülő nők körében nem csak a mesterséges szülésmegindítás, de a császármetszés alkalmazása is gyakoribb, mint azoknál a nőknél, akik nem választanak orvost, hanem a szülés megindulásakor épp ügyeletben lévő doktornál szülnek. A kutatás szerint a császármetszések aránya a választott orvosnál szülő nők esetében 45 százalék volt, azoknál viszont, akik nem választottak orvost, 33 százalék. A kutatásban részt vevő nők közül ráadásul 43-an arról számoltak be, hogy az orvos nem kérte az engedélyüket a császármetszéshez. A WHO ajánlása szerint egyébként a születések 10 százalékánál indokolt csak császármetszést alkalmazni.

De a WHO-nak a mesterséges szülésmegindítással kapcsolatban is van ajánlása: e szerint csak akkor szabadna alkalmazni, ha a terhesség folytatódása nagyobb kockázatot jelent a babának és az anyának, mint annak lerövidítése. A mesterséges szülésmegindítás ugyanis egyáltalán nem veszélytelen beavatkozás: növeli a különböző komplikációk esélyeit. A szülések beindításához azonban a hazai orvosok - a kutatás szerint - nem feltétlenül egészségügyi indikációk miatt folyamodnak. A gyakorlatnak sokkal prózaibb oka van. A választott orvosok gyakran azért indítják be hamarabb a vajúdást, mert szabadságra készülnek, ezért inkább gyorsan túl akarnak esni a szülésen azoknál a nőknél, akik fizettek nekik, nehogy belinduljon magától a szabadságuk alatt.

Rubashkin egyébként azt tapasztalta, hogy a nők a legtöbb esetben azért fizetnek a választott orvosuknak, hogy az több időt szánjon rájuk a vizsgálatok során, és hogy jelen legyen a szülésnél. És bár a kutatás szerint mindez valamennyire meg is valósul, a választott orvos jelenléte és a hálapénz egyáltalán nem garancia arra, hogy a szülés során megfelelően bánjanak velük.
Akkor is fizetünk, ha nem vagyunk megelégedve

A jobb szemléltetés érdekében Rubashkin egy magyar anyuka esetét is elmesélte. Annak ellenére, hogy a kétgyerekes anyuka természetes úton szerette volna világra hozni gyerekeit, mindkét alkalommal császármetszésen esett át, és mindkétszer különféle egészségügyi komplikációk is felléptek nála.

A vidéken élő nő már első terhessége elején eldöntötte, hogy a város legjobb hírű nőgyógyászánál szüli majd meg gyerekét. Az orvos magánellátásban is praktizált, ám azt az árat a leendő anyuka nem tudta megfizetni, így hát hálapénzt fizetett neki, hogy a közegészségügyi ellátásban legyen a választott doktora.

Az asszony első terhességének 40. hete pont a karácsonyi időszakra esett, az ünnep előtti nap, december 24-én pedig a választott orvosa 8-16 óráig dolgozott. Annak érdekében, hogy a gyerek ne az orvos munkaidején kívül jöjjön világra, a doktor reggel egy nagy adag oxitocint adott be a nőnek, hogy mesterségesen megindítsa a vajúdást. Az oxitocin hatására azonban a magzat pulzusa leesett, emiatt pedig a természetes szülés helyett az orvos sürgősségi császármetszést hajtott végre.

A szülés utáni napokban az anyukának feltűnt, hogy nem úgy néz ki a pocakja, ahogy kellene - még mindig úgy tűnt, mintha terhes lenne. Felkereste az orvosát, ő azonban elintézte annyival, hogy az asszony csak túlsúlyos, és hazaküldte. Néhány nap múlva azonban a nő arra ébredt fel éjszaka, hogy valamilyen sárgás anyag folyt szét az ágyában. Kórházba siettek és kiderült, hogy egy császár utáni komplikációról van szó, a tüneteit pedig a seb szétválása okozta.

A választott orvosa tehát nem foglalkozott az asszony császár utáni tüneteivel, nem a megbeszéltek szerint vezette le a szülést, a nő azonban ennek ellenére is fizetett neki. Sőt, mindezek után a második terhessége alkalmával is ugyanezt az orvost választotta.

Az anyuka ezúttal jó előre letisztázta a nőgyógyásszal, hogy második babáját már valóban természetes úton szeretné világra hozni, a doktor pedig meg is nyugtatta, hogy ennek semmi akadálya. A terhesség előrehaladtával azonban az orvos gyakorlatilag eltűnt, a nő nem tudta elérni, nem tudott beszélni vele. Az orvos asszisztense tartotta vele a kapcsolatot, aki végül császármetszésre adott időpontot arra a napra, amikorra egyébként is ki volt írva. A császármetszés napján a nő jelezte az orvosának, hogy beteg lett, köhög, ezért lehet, hogy jobb lenne, ha elhalasztanák a beavatkozást, hiszen a köhögése komplikációkhoz vezethet. Az orvos nem foglalkozott a dologgal. Megtörtént a császármetszés, ami után az anyuka kifejezetten kérte a doktorát, hogy mielőtt hazamegy, készítsenek egy ultrahangot, nehogy a múltkori komplikációhoz hasonló probléma lépjen fel. Az orvosa azonban ezt nem tartotta fontosnak, így hát hazaküldte.

Másnap éjjel a nő megint arra ébredt, hogy folyik valami a lábain - ami ezúttal vér volt. A kórházban derült ki, hogy gyakorlatilag a belei türemkedtek ki a császáros sebén. Rubashkin a történethez hozzátette, hogy a nőnél a második császár után egy életet veszélyeztető komplikáció jelentkezett, olyan, amivel ő a praxisa során még nem is találkozott. Az eset után egyébként az asszony ki akarta deríteni, mindez hogyan történhetett, ki hibázott, ám mikor kikérte a kórháztól a leleteit, azokban nyoma sem volt a komplikációnak. A második szülése után a nő már annyira dühös és csalódott volt, hogy ezúttal nem fizette ki a megbeszélt hálapénzt az orvosának.

El kellene felejteni a választott orvos gyakorlatát

A beszélgetésen részt vett Lantos Gabriella, a Róbert Károly Magánkórház volt operatív igazgatója is, aki nem győzte hangsúlyozni, hogy "a választottorvos-fétist valahogy ki kellene radírozni az emberek fejéből". Véleménye szerint ugyanis a választott orvos minden esetben több beavatkozást jelent.

"Egy négy napos ünnep előtt háromszor annyi gyerek születik, mert az orvosok elutaznak szabadságra. Csütörtökre tömegével behívják a kismamákat akik pénteken szakmányban szülnek. Majd a doktor úr péntek délután veszi a kalapját, és ott marad az ügyeletes orvos a rengeteg kisbabával, a sok indított szüléssel és a velük járó rengeteg komplikációval. A választott orvos ugyanis nem feltétlenül áldozza fel a saját idejét azért, mert kap 100-150 ezer forintot"- magyarázta Lantos.

Lantos azt is hozzátette, hogy annyira beívódott az emberek fejébe a választott orvos gyakorlata, hogy az még a magánellátásban is megjelenik. Mint mondta, az édesanyák a 480 ezer forintos alap szülési díj felett is hajlandóak kifizetni még 150 ezer forintot, hogy saját orvosuk legyen, és 60 ezer forintot a szülésznőért, mert azt gondolják, hogy választott orvos nélkül még egy magánkórházban sincsenek biztonságban. És miközben mindezt azért teszik meg, hogy a szülésük háborítatlan, beavatkozásoktól mentes legyen, véleménye szerint végül pont ez a rendszer vezet több felesleges orvosi beavatkozáshoz, kevesebb figyelemhez és több szövődményhez. Lantos úgy látja, hogy a választott orvos az, aki medikalizálja az egyébként komplikációk nélküli, természetes úton is levezethető szüléseket.

Választott orvos helyett egységes protokoll

Fazekas Pálma, az EMMA Egyesület elnöke elmondta, hogy a velük kapcsolatba lépő nők a jobb minőségű ellátás (például, hogy ne avatkozzanak be a szülésükbe, ne érje őket hátrány) mellett a biztonságérzetet veszik meg, amikor hálapénzt fizetnek a választott orvosuknak.

Véleménye szerint azzal lehetne megszüntetni ezt a bevett gyakorlatot, ha a kórházak köteleznék a náluk dolgozó szülészorvosokat és szülésznőket arra, hogy egységes protokollok szerint dolgozzanak, aminek pedig nyilvánosnak kellene lennie a nők számára. Így nem kellene ugyanannál az orvosnál szülniük, akihez a terhesség alatt is jártak azért, hogy ugyanazt az ellátást kapják.

A szülési traumára nincs jogorvoslat

Fazakas azt is megemlítette, hogy a nők ráadásul nehezebben tudnak érvényt szerezni az igazuknak akkor, ha úgy érzik, nem megfelelően bántak velük. A szülőszobán átélt traumákat ugyanis nagyon gyakran a nők legközelebbi környezete, családja is elbagatellizálja, ilyen reakciók után pedig az édesanyáknak nincs bátorsága jogi útra terelni az ügyet. Mindezt pedig a statisztikák is megerősítik. Mina András betegjogi szakjogász elmondta, hogy egy kezén meg tudja számolni, mennyi szüléssel, szülészeti gondozással, hálapénzzel kapcsolatos betegjogi sérelem fut be egy évben a betegjogi képviselőkhöz. Mina véleménye szerint ennek az lehet az oka, hogy a nők az átélt helyzeteket valószínűleg nem érzik jogsérelemnek.

"Elbizonytalanodnak. Tudják, hogy joguk lenne valamilyen lépéseket tenni, de valószínűleg úgy érzik, hogy a közvélekedés ebben nem állna melléjük. Egy anyuka sem bizonytalanodik el a jogi lépésekben, ha olyan súlyos komplikáció lép fel, amitől mondjuk betegen születik a baba. Akkor perre mennek. De valamiért nem érzik, hogy joguk lenne olyan háborítatlan szülésen részt venniük, amilyet ők elképzeltek maguknak."