A kiállítás megtekinthető december 4-ig.

Szánthó Tibor pályafutása Kiskunfélegyházáról indult. Tíz évesen kapta első fényképezőgépét édesapjától, aki maga is fotós volt. Több generációs fotós családi múltját tekintve szinte magától értetődő, hogy miután megismerte meg is szerette a fényképezést, és kedvtelésből űzött fotózás később hivatásává vált.
Félegyházán dolgozott először stúdióban, majd Kecskeméten diplomát szerzett, ezt követően több stúdióban dolgozott, mint portréfotós. Először Kecskeméten, Szegeden, Budapesten, később pedig külföldön. Igyekezett a szakma minden oldalát kipróbálni: MAFILM, Délmagyar újságnál mint fotóriporter. A szakma iránti szeretete megtartotta hivatásánál, noha anyagilag lehet jobban megérte volna váltani. 1973-ban Kanadába költözött, az ekkoriban készült képei Ontarió és Észak-Amerika városainak életét mutatják be. Huszonöt éven keresztül lakott Torontóban, fotós munkáinak nagy részét ott készítette. 2000-től dolgozik újra Magyarországon, a filmes és a fotós szakma területének a különböző lépcsői tárgyára próbált meg mindenféle dolgot fényképezni. Ez a képeken is látható, hiszen a portréktól kezdve a különböző tárgyakról készített felvételeken át az épületekig nagyon sok mindent láthatunk a művei között. Ez adja a sokszínűségét és a választási lehetőséget. Sokkal könnyebb így mindenkinek egy olyan képet találni a kiállításon, amely a szívéhez közelebb áll és gondolatában haza is viszi azt az alkotást, majd tovább képzeli annak mondanivalóját.

2014-ben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE) fotóművészei közé választották Szánthó Tibort. Ez mindenképpen olyan dolog egy fotográfus életében, mely a legnagyobb elismerés, hiszen ettől a pillanattól kezdve a komoly fotóművészek közé tartozik.

A kiállítás képei jobbára fekete-fehér művek, a színes ábrázolás elenyésző közöttük. Ennek okáról a fotóművészt kérdeztük, aki elárulta, hogy szívéhez mindig is közelebb álltak a fekete-fehér képek. Amikor beköszöntött a digitális korszak, elég későn állt át a modernebb technikával való fotózásra. Mindig szeretett és a mai napig is szereti a filmre dolgozást. A képeit immáron digitális fényképezőgéppel készíti színesben, de fekete-fehérré dolgozza át, mert véleménye szerint sokkal kifejezőbbek érzelmileg és tónusban is. Az összhatás drámaiabb és fantáziadúsabb a fotográfus szerint. Ami színes téma, az persze természetesen megmarad a maga színvilágában. Például a természetfotók többnyire színesben készülnek, de itt is vannak fekete-fehér témák. Például az Erdélyről készült képek sokkal kifejezőbbek fekete-fehérben, mint színesben.
A kiállítás megnyitóján felesége Gergely Annamária fuvolán adta elő Bartók: Este a székelyeknél című művét, mely méltóan tükrözte Szánthó Tibor a valóság röpke pillanatainak meglátására való érzékenységet és a fotózáshoz, mint a hivatáson túlmutató szenvedélyes életérzését.

Az alkotó fotóművészt nem túlzottan érdekli a valóság bemutatása, hiszen ő inkább a fejében megszülető képi világot szeretné bemutatni a képen keresztül. Maga a fotográfia nem tárgyiasul, nem magáról a fényképről van szó, mint művészeti alkotás, hanem a fénykép által közvetített dologról. Ezeket a képeket, amelyeket Szántó Tibor a mostani, 40 éves fotós munkásságának jubileumi ünnepére állított össze, azért rendezte egy kiállításba, hogy a különböző időszakaiból, a különböző stílusaiból a különböző képi világokból egy-egy ízelítővel kedveskedjen a közönség részére. A labor munka minden mozzanatát ismeri a képkészítéstől kezdve a megkomponálásig, az előhíváson és a retusáláson át. A kiállításon készült képek saját kezűleg elkészített kollázs, montázs, fotografikák, fotogramok, melyeket labor körülmények között alkotott a fotóművész. Ezek a képek olyan mértékben átalakultak, hogy sok esetben nem is láthatjuk azt a fotóját, amit elkészített, viszont ebből következően, ha meglátunk egy új fotót tőle, akkor felismerjük magát az alkotót.

A kollázsok, montázsok, fotografikák úgy készülnek, hogy különböző képelemekből rakja össze a fotóművész az alkotást. Tehát nem egy meglátott dolgot fényképez le, hanem az tovább dolgozva kis köröket, vonalakat, pálcikákat olyan módon jelenít meg, ami a végén egy képpé, alkotássá áll össze. Nonfiguratív, mert mindenről a különböző figurák jutnak eszünkbe. Ezek a vonalak, körök is egy érdekes és elgondolkodtató képet hoznak létre. Ami különösen érdekes, hogy ezeket a grafikai elemeket tartalmazó és fotogram jellegű képeket már arcrészletekkel, szemrészletekkel is kicsit érdekesebbé tette, ettől megváltozik a fotó jelentése is. Emberibb, ember közelibb lesz, a fotogramnak és magának az emberábrázolásnak egy érdekes keveréke jön létre. E szavakkal jellemezte Nagy István szentesi fotóművész a kiállító művész alkotásait.

Azt is megtudhattuk Szánthó Tibor fotográfustól, hogy jelen pillanatban már dolgozik egy újabb kiállításon, mely édesapja és a saját munkáit fogja felölelni.
Reméljük hamarosan megcsodálhatjuk a két fotográfus műveit a közös kiállításukon, de addig még nagyon sok munka vár a fotóművész Szánthó Tiborra.