Az azonban bizonyos, hogy az ókorban az égi jelenségekből messzemenőbb következtetéseket vontak le, mint manapság.

Vannak, akik hajlamosak a Halley-üstököst látni a betlehemi csillagban. Ez azért kevéssé valószínű, mert a számítások szerint Krisztus előtt 12-ben tűnt fel a „lángos csillag” ezen a vidéken.

Lehetséges még két bolygó, a Jupiter és a Szaturnusz 749 évenkénti együttállása is, amely Jézus születése előtt 7-ben következett be. Mindezek azonban csupán közvetett magyarázatok. Ha ugyanis a bibliai leírást szó szerint vesszük, akkor csakis csodával lehet dolgunk: a három „királyt” Betlehemig vezető csillag ugyanis a városka fölött megállt. Ilyen jelenséget a csillagászok nem ismernek. Hacsak… nem egy szupernóva-robbanásról beszélhetünk. Ez ugyanis minden csillag esetében egyedi. Nem csak Krisztus születésekor, de halálakor is égi jelenség volt megfigyelhető: a Nap három órára elsötétült. Napfogyatkozásról nem lehetett szó, hiszen arról a csillagászoknak tudniuk kellene. Lehetséges, hogy a bibliai tájakon nem ritka homokvihar takarta el az égitestet.

Az ókor embere a csillagászati, égi jelenségeknek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonított, mint a ma embere. Az ókori zsidóság is hitte az égi jelenségeknek az ember sorsát formáló erejét, azonban sokkal kisebb mértékben, mint a környező, több istenben hívő, sőt az égitesteket is természetfeletti lényeknek tekintő népek.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Bibliában az említetteken kívül ne találkoznánk csodás égi jelenségek leírásával. Ezek egy üzenetre összpontosítanak: Izrael Istene ezek fölött áll, parancsol nekik, a népe szolgálatába állítja őket.

Csillagászati jelenséget többször is említ a Biblia, leginkább a ma emberét is csodálattal eltöltő napfogyatkozásokat: „Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal” – írja Ámósz próféta.

Félelmetes jelenségként írja le a Nap vagy a Hold vörössé válását is (Jóél próféta). A jelenséggel manapság is gyakran találkozunk (vérhold).

Magyarázata viszonylag egyszerű: a lenyugvó égitestekből származó fénynek ilyenkor a megszokottnál sokkal vastagabb légrétegen kell áthaladnia, s ezzel már csak a vörös tartományba tartozó sugarak tudnak megbirkózni.

E jelenségeknek tehát még ismerjük a magyarázatát, ám vannak olyan leírások is a Bibliában, amelyek ma is csodának számítanak.

Ilyen volt például az, amikor Józsué az ellenséggel vívott, ígéretes kimenetelű csata végső győzelemmé változtatása érdekében megállította a Napot és a Holdat: „Állj meg, Nap, Gibeonban és te Hold, az Ajalon völgyében!” A jelenségre ma sem találnak magyarázatot a csillagászok.

Mint ahogy arra sem, hogy miként haladhatott a Nap visszafelé. Márpedig ezt olvashatjuk Ézsaiás könyvében, aki a napóra árnyékának visszaindulásáról számol be, bizonyságául annak, hogy Isten Ezékiás királyt meg fogja gyógyítani.

Hiszen, ha a napjárást képes megváltoztatni, akkor hogyne lenne képes egy betegségen úrrá lenni!

A Bibliában leírt csodás égi jelenségek egy részének magyarázatát tehát ismerjük vagy ismerni véljük, más részük megértéséhez a mai természettudományos ismereteink kevésnek bizonyulnak. Lehet persze, hogy az ember egyszer ezekre is talál majd természeti törvényt.

A végső kérdésekre, köztük a kezdetek kezdetére, a semmiből a valami keletkezésére, a világmindenség létére azonban bizonyosan nincs tudományos magyarázat, azt a hívő ember a teremtő Isten művének tulajdonítja. Ez azonban már nem a természettudomány, hanem a teológia területe.