„Álmokat megvalósítani jó, légvárakat építeni nem. Vágyakozni jó, a vágyakba beleragadni s ezektől függeni nem. Nemcsak azért, mert közben - akár figyelmetlenségből, akár önteltségből - megfeledkezünk a jelenről és a realitásokról, hanem azért, mert még azt is elveszíthetjük, amink van.”

Ezek a Boldizsár Ildikótól származó gondolatok sarkalltak arra, hogy a téma mögé nézzek, és megpróbáljam kitalálni, hogyan lehetne a mindig jövőbe néző embertársaimat kicsalni néha a jelenbe.

Az álmodozás eredetileg azt a jelenséget takarta, amikor a személy külső inger vagy feladat hiányában befelé fordul és spontán, öngenerált gondolatok áramlatával találja szembe magát. Ez egy mindennapi, minden emberre jellemző tevékenységnek mondható, amely ráadásul az ébren töltött idő csaknem felét (47%!) teszi ki. Ebből természetesen kitűnik, hogy eme jelenség többnyire konstruktív hatást tölt be az életünkben, pl. lehet a jövőre nézve építő jellegű vagy kreativitás formájában is könnyen megjelenhet.

Amennyiben az álmodozás választható tevékenységként, azaz szándékosan jelenik meg mindennapjainkban, hamar visszájára fordulhat a hatása. Általa újraélhetjük a múltat (akár torzítva is), illetve elmenekülhetünk vele a képzelt jövőbe. A szándékos álmodozás egészséges mértékben kimerül annyiban, hogy segít az életben való eligazodásban. Ám a ló túloldalára esve, ábrándozva, könnyedén választhatjuk a cukormázas ábrándképeket a nyers valóság helyett. Tanulmányok szerint a „kényszeres” álmodozás gyakran védekező mechanizmusként lép fel bántalmazott, magányos vagy depresszióval küszködő személyek esetében. Ha belegondolsz, teljesen logikus is az esetükben.

Úgy gondolod, hogy

• gondolataid jelentős részét nem az adott pillanatban történő események és érzések uralják, és az álomvilág több boldogsággal kecsegtet, mint a valóság?
• az elkalandozás miatt elszaladnak veled a mindennapok (és ez akár már a munkahelyi teljesítmény rovására is megy)?

Akkor itt az ideje, hogy elkezd újra megtanulni a jelenben élés művészetét! Fordulj tudatos nyitottsággal és kíváncsisággal a téged körülvevő világ felé.

Csodálkozz rá újból a természet szépségére, tényleg hallgasd meg beszélgetőtársad szavait és mosogatás közben csoportosítsd gondolataidat az edények köré.

Sokat segíthet a meditáció, a légző gyakorlatok és ezekből kifolyólag a jógázás is ebben a folyamatban.