Az Alsótemető ravatalozójánál felállított - Bozóki István kőfaragó mester által tervezett és készített - emlékmű gondolata, egy Édesanya: Csikós Józsefné szívében fogalmazódott meg.

Csikós József és felesége 33 éves fiukat veszítették el hirtelen szívhalál következtében hét évvel ezelőtt. Miután az újraélesztés ellenére a fiatalember agyműködése oxigénhiány következtében leállt, az orvosok közölték, hogy egészséges szerveit szervátültetés céljára felhasználják. Szavakkal azt nem lehet kifejezni, amit abban a pillanatban éreztek a szülők. A tragédiát követő mérhetetlen fájdalomnak szinte tetőpontja volt annak a gondolata, hogy legféltettebb kincsüket megcsonkítják. Három év kellett a történtek feldolgozásához és ahhoz, hogy más megvilágításban lássák azt, amit a sors rájuk mért.

A Fiumei úti temetőben járva egy kopjafánál sokadalomra lettek figyelmesek. Mint kiderült mind szervátültetettek voltak, akik hálát adtak az ismeretlen donoroknak, akiktől a lehető legnagyobb ajándékot kapták: egy esélyt az életre.

A megemlékezőknek nem volt nehéz kikövetkeztetniük, hogy a könnyeivel küszködő Édesanya és Édesapa épp a „másik oldalon” állnak. Odamentek és vigasztalták őket. Így alakult ki a Csikós házaspár kapcsolata a szervátültetettekkel, akik azóta is minden évben szeretettel invitálják őket az ünnepségükre.

A történtek után gondolkodott el Csikósné Irma azon, hogy városunkban is meg kellene valósítani egy hasonló emlékhelyet, ahol mind a donorok hozzátartozói, mind pedig a transzplantáltak leróhatják tiszteletüket a névtelen szervadományozó hősök előtt.

Így állították fel az országban az első olyan emlékhelyet, ahol a donorrá lett névtelen hősök előtt bárki leróhatja tiszteletét, aki úgy érzi szeretné valahogyan kifejezni háláját a legnagyobb ajándékért, amit ember az embernek adhat.