A PSZICHOLÓGIAI ÉHSÉG egyes fajtái olyan lelki hiányállapotok, szükségletek, melyek evészavarokat vagy túlevést váltanak ki azoknál, akik hajlamosak erre. Dr. Lukács Liza evészavarokkal foglalkozó szakpszichológust kérdeztük.

Elég jól lefedik az éhségtípusok, hogy mely igényeinknek kell kielégülniük. Nem szükséges feltétlenül egyszerre mindnek, de ha van egy terület, ahol folyamatosan hiányt szenvedünk, akkor kialakul az evészavar vagy a túlsúly. A szeretetéhség talán a legtipikusabb és leginkább közismert éhség.

– A terápiára jelentkezők az étkezési szokásaik megfigyelésekor döbbennek rá, hogy gyakran olyankor esznek, amikor magányosak, ha úgy érzik, nem fogadják el vagy nem értik meg őket. Valójában emögött a feltétel nélküli elfogadás vágya áll, amit a szülőktől várnak a gyerekek, s ez sok esetben nem történik meg – mondja dr. Lukács Liza.

A produktivitási éhség inkább negyven-ötven éves kor körül jelenik meg. Összefügg az életközepi válsággal, amikor sokan visszatekintenek, mit értek el, hová jutottak az életükben. Az ifjak kirepültek, s felmerül a kérdés: hogyan tudok kapcsolódni a felnőtt gyerekemhez? E probléma persze a gyermeknél is megjelenik: neki is újra kell fogalmaznia, miként viszonyuljon a továbbiakban a szüleihez.

A pszichológus rámutat, mi a különbség a leválás és az elszakadás között. A leválás csak kölcsönös lehet, miközben létrejöhet egy más minőségű kontaktus. Lehet, hogy a találkozások mennyisége csökken, de új minőséget lehet kialakítani: a felnőtt-felnőtt kapcsolatot.

A produktivitási éhség másik része az alkotóképesség, a „hol tartok egzisztenciálisan” problémájában nyilvánul meg. Ha valaki elégedetlen ezzel, akkor túlevéssel vagy folyamatos eszegetéssel reagál, ami hízáshoz vezet. Az anorexia már ritkán fordul elő ebben az életkorban, jóval gyakoribb az ortorexia, az egészséges táplálkozás túlzott fókuszba helyezése.

– Az evészavar-terápiának csak kisebb hányadában foglalkozunk magával az evéssel. Azt keressük inkább, hogyan tudja a páciens kifejezni az érzelmeit. Pszichológiai evésnaplót vezetünk, ami a dietetikaitól abban különbözik, hogy nemcsak az elfogyasztott ételeket kell feljegyezni, hanem az evést megelőző, kísérő helyzeteket is. Aki ezt őszintén leírja, könnyebben szembesül azzal, hogy mondjuk egy kritikus helyzetben nem tudott nemet mondani, vagy a konfliktust evéssel oldotta fel. Így hiába a jól összeállított étrend, nem segít. A terápia során az evészavaros rájön: bár megehetné még, ami az asztalon van, de úgyse lesz tőle jobban. Muszáj megtanulnia, hogy vannak helyzetek, amikor inkább kiabálni kell vagy az asztalra csapni. Új megküzdési stratégiákat kell kialakítania, s ha ezeket már használja, megszűnik az evészavar is.

A NYOLC PSZICHOLÓGIAI ÉHSÉG

• Ingeréhség: kevés az élmény, egyhangúak és rutinszerűek a mindennapok.
• Kapcsolatéhség: az illető magányos vagy kevés a lehetősége a kapcsolatteremtésre.
• Elismeréséhség: kevés a pozitív visszajelzés.
• Szexuális éhség: az evési problémák gyakran járnak együtt szexuális zavarokkal.
• Strukturálási éhség: halogatásból, céltalanságból fakadó feszültség.
• Cselekvési éhség: ha valaki a feladatok megoldása, a millió teendő helyett az evést választja.
• Produktivitási éhség: amikor az illető nem élheti meg a gondoskodást és az alkotást.
• Szeretetéhség: a szeretet és az elfogadás hiányából fakadó feszültségek.