A vértanúk tiszteletére rendezett megemlékezésen Mészáros Márta, a Kiskun Múzeum igazgatója idézte fel az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követő véres megtorlást és a tábornokok kivégzésének körülményeit.
Az igazgatónő elsőként az ünnepségen kiállított Thorma János: Aradi vértanúk című festményének másolatáról beszélt.

– 1892-ben Thorma János festőművész – a Szenvedők című festményének sikertelensége után egy nagy, monumentális történelmi kép megfestésén gondolkodott. Október 6-ra való megemlékezés, az aradi vértanúk és az elhallgatott gyász megörökítése foglalkoztatta.
1893–96 között készült a festmény, amelyhez Thorma János nagyon sokat kutatott, olvasott, utánajárt a tragédia megörökítésének, mert egy teljesen hiteles, naturalisztikus képet szeretett volna alkotni. Bejárta Aradot, a kivégzés helyszínét, szemtanúkat keresett fel és talált, végignézett egy kivégzést Szatmárban – itt a megrendítő döbbenet teljesen maga alá temette a művészt –, de alkotott.
1896-ban elkészült a kép. A Millenniumi ünnepségek keretében a Műcsarnokban szeretné kiállítani – de nem lehet, hiszen az uralkodó, Ferenc József bejárja a tárlatokat. Nemzeti botrány lenne, ha látná! Barátai meggyőzik, és egy ócska táncteremben, majd végül egy városligeti vendéglőben tekinthető meg a festmény. A híre szájról szájra terjedt, óriási a látogatottsága, nagy ismertséget hozott Thormának.
A képnek rendkívüli volt az érzelmi hatása, aki nézte ezt a hatalmas (8m x 4m) alkotást, szinte ott érezte magát a bitófák tövében, megrendülve és tehetetlenül állva, némán, de belülről azt ordítva, NE!!!! – mondta beszédében az igazgatónő.

Ezt követően a 1848/49-es forradalmat követő véres bosszúhadjáratot és az aradi tizenhármak elítélésének és kivégzésének megalázó körülményeit idézte fel Mészáros Márta.

- Az aradi vértanúkra nem volt szabad gondolni, emlékezni. De mint nyitott seb égett a magyarok lelkében. A kiegyezést követően már Aradon és később az országban is megkezdődtek a csendes tiszteletadások… mert mint Kossuth írta 1882-ben, az aradi emlékoszlop felállításakor – „Arad, a Magyar Golgota!”

„Nem haltak meg ők, ha az eszme él még,
Melyért ők éltek s életüket áldozák,
Nem haltak ők meg, hogyha lelkük fényét
Tisztán, tündöklőn örökül hagyták,
Nem haltak ők meg! – csakha már nem lüktet
Szívünkben heve az ő hős szívüknek.
Ha ama nagy cél csak bolygó kísértet:
Akkor meghaltak s óh hiába éltek!”

- Azt gondolom ma feltétlenül fontos feltennünk azt a kérdést magunknak, hogy méltók vagyunk-e az emlékükhöz és hiába haltak-e meg? – zárta beszédét Mészáros Márta igazgatónő.

Az ünnepség végén városvezetésünk, a pártok képviseletében megjelentek, városunk oktatási és közintézményei, a civil szervezetek és a félegyházi polgárok helyezték el tiszteletük koszorúit, mécseseit az emlékoszlopnál.

(Képek: Fábián Adrienn)