Az ünnepségen megjelenteket Balla László alpolgármester köszöntötte, majd Mészáros Márta, a Kiskun Múzeum igazgatónője osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.

- Az embernek a mozgás a lételeme. A mozgásnak az egyik legmagasabb foka a sportolói csúcsteljesítmény. Amikor a sportolói csúcsteljesítményekről hallunk, akkor mindig az országos-, világ-, avagy olimpiai sikerek jutnak az eszünkbe. De tudjuk jól, hogy e mögött rengeteg munka, sérülés, kudarc is van. Kiskunfélegyháza sporttörténetében nagyon fontosnak tartjuk, hogy megismerjük a sportolói csúcsteljesítmények mellett azokat a testnevelőket és edzőket, akik ezeket a sikereket segítették elérni természetesen a család mellett – mondta köszöntő beszédében az igazgatónő.

Mielőtt Iványi Ferenc, a Félegyházi Térségi Sportiskola Kosárlabda Szakosztályának vezetője, a Kosárlabdázók Klubjának elnöke, a sportcsarnok munkatársa részletesen megismertette volna a jelenlévőkkel a képcsarnokban látható testnevelők és edzők munkásságát, életútját, a következőképpen foglalta össze gondolatait:

- Megérdemli ez a gyönyörű sportcsarnok, hogy beleköltözzön olimpikonjaink, edzőink, tanáraink szellemisége és valódi sport kulturális központ teremtődjön itt. Hidat építünk a múltból gyökerezve, a mán keresztül a jövőbe. Nem több ez, mint egy torna- vagy egy edzőterem? De igen. Ez a félegyházi sport szíve, központja, emlékezete és jövője.
Két éve az olimpikonok képcsarnokával kezdtük a büszkeségeink bemutatását, de egy percre sem feledkeztünk meg már akkor sem azokról, akik nélkül a sporttehetség nem tud kibontakozni, kiknek hozzáértő szavai nélkül az eredményesség kapui sohasem nyílnak ki. Többek ők testnevelőnél, edzőnél. Ki sportágat választ, egy közösséget, egy családot választ, ahol családunkért, magunkért, edzőinkért, azok irányításával dolgozunk. Van izzadtság, van dicséret, van neheztelés, de mindig csak azért, hogy jobb legyél, sikeresebb. Ha fellendül a győztes keze, képzeletben lendül az edzőé is. Ha a versenyző fellép a dobogóra, képzeletben edzője is vele lép. És ha kikap, elbukik, edzőjének is pont úgy fáj. Az edző nem szülő, de a sikeres edző mégis közel áll a tanítványához, mert feltétlen bizalom nélkül működik.

Iványi Ferenc rövid bevezetőjét követően köszöntötte azon hozzátartozókat, illetve a személyesen is megjelenő edzőket, testnevelőket, akik egész életüket munkásságukat szentelték a félegyházi és a magyar sportért, kitartó munkájuknak eredményeként pedig – csakúgy mint olimpikonjaink arcképei – az ő fotójuk is ezentúl megtalálható a sportcsarnok galériájában örök emlékül az utókornak.