A művészt - akit a délelőtt folyamán munka közben is megleshettek az érdeklődők a Városháza árkádja alatt - Molnár István a Kiskun Múzeum munkatársa, Holló László-díjas festőművész mutatta be az érdeklődőknek, aki egyúttal a lenyűgöző tárlatot is megnyitotta a kíváncsi szemek előtt.

- Az állandó tárlatok mellett lehetőséget biztosítunk időszakos kiállítások megrendezésére is. A Magyar Festészet Napja alkalmával a Kiskunfélegyházi Képző- és Iparművészek Egyesülete idén számos programmal készült, többek között a most nyíló kiállítással is. Az itt látható alkotások legfőképpen pasztellképek és Ziegler Német Ferenc keze munkáját dicsérik.

Ferencnek Kiskunfélegyházán ez már a második kiállítása. Az ambiciózus, tanulni vágyó, a festészeti problémák leküzdésére hangolódó ifjú alkotó 26 évesen határozta el, hogy elindul egy úton, melyet végigjár. Akkor még nem sejtette, hogy lehetetlen vállalkozásra adja lelkét. Miszerint ennek a szakmának nincs végérvényes célja, hacsak a tökéletességet nem számítjuk. Erre a meglátásra, azaz belátásra csak a világra nyitott emberek képesek: mint ő. Művészi alázattal, töretlen frissességgel, fiatalos lendülettel, mégis mélységes gondolatokkal átszőve alkot. Ferenc iskolája maga a természet. Technikai értelemben viszont számos ismert és kevésbé ismert mester munkáit tanulmányozva folyamatosan alakítja saját festői stílusát. A jóktól csak tanulni lehet. Az önéletrajzából idézve arcpoétikája szerint: „Próbálom megragadni azt, amikor a tájra, az épületre, a tárgyakra vetülő fény átlényegül egy érzésbe, gondolatba. Arra törekszem, hogy versenyre keljek a látvány okozta élménnyel, hangulattal. Az alkotás nyújtotta öröm, az állandó fejlődés és nem utolsósorban a megújulás lehetősége vonz a festészetben. Mindig nyitott járok és rácsodálkozom a világ mindennapi szépségeire. A technikai tudás mellett legalább olyan fontosnak tartom ezt a szemléletmódot, ezért a tanítványaimnak is igyekszem hangsúlyozni ezen dolgok jelentőségét.”

Ferenc ihlet terén bőven el van látva. A legapróbb részletekben is meglátja a festői témát. A falakon lévő bármely képre pillantva nemcsak az évszakok elevenednek meg szemünk előtt, hanem gyermekkori emlékeink is. Rajtuk keresztül saját történeteink válnak tapinthatóvá. Emlékeink szinte egy párás ablak mögül tűnnek fel, miközben kezünkkel töröljük le a vizet. Gondolnánk, hogy a részletek pontosak. Nem! A látszat illúziója, a látvány impressziója. Elhiteti velünk, hogy mindent látunk. Ezek a művész emlékei. Vagy a mieink? Ez bizony a művészet. Nagyon keskeny ösvény ez. Mint egy prizma fénytörése, ami kizárólag csakis abból a szögből látszik. Szivárványt sem látunk minden esős nap.

Ferenc most megnyitott kiállítását november végéig tekinthetik meg az érdeklődők a Petőfi Emlékházban. A pénteken készült festménye szintén megcsodálható a tárlaton, egy festőállványon elhelyezve. A kép borongós, szűrt fénnyel átitatott hangulata tökéletesen visszaadja a pénteki napot uraló időjárás által kiváltott érzéseket.

Az ünnepélyes kiállítás megnyitón a Kiskunfélegyházi Balázs Árpád Művészeti Iskola tanára és növendékei közreműködtek.

(Képek: Fábián Adrienn)