Napokon belül a harmadik független brókercégnek sikerült bedőlnie hétfő estére a magyar piacon: hirtelen kiderült, hogy a Quaestor csoportnál sem volt minden rendben az adatszolgáltatással, sőt, fiktív kötvénykibocsátások történtek, első becslések szerint 150 milliárd forint értékben. Az eredmény: pénzükért sorban álló ügyfelek, idegesen telefonálgató kisbefektetők, egymást követő sajtótájékoztatók.

A kialakult helyzet kezelésében pedig lehetetlen nem észrevenni az apró hiányosságokat. A pénzügyi felügyeleti szerepkört is betöltő jegybank kommunikációjából például eddig nem derült ki, hogy ugyan hány csontváz dőlhet még ki a szekrényből – helyesebben az, hogy több már nem fog –, a Buda-Cash ügy miatt felállított parlamenti vizsgálóbizottság tagjai pedig még hétfőn is azzal voltak elfoglalva, hogy milyen színű kormány idejében történhettek a szóban forgó visszaélések. Mindezzel pedig tényleg sikerülhet elhitetni, hogy akadnak olyan szolgáltatók Magyarországon, amelyek évtizedekig tologathatják a mínuszokat maguk előtt, úgysem biztos, hogy bárki is észreveszi ezt.

Ilyen körülmények között csak azon lehet csodálkozni, hogy nagyobb pánik még nem tört ki a piacon. Az egyszeri kisbefektető ugyanis már azt sem tudja, hogy kinek higgyen, és megbízzon-e továbbra is a befektetési szolgáltatójában, vagy esetleg holnap hajnalban oda is kilátogat a felügyeleti biztos. Ha pedig egyszerre sok kisbefektető bizonytalanodik el, és próbálja meg kivenni a pénzét, megint itt a baj.

Meg kellene tehát végre érteni, hogy momentán az egész magyar pénzügyi rendszer hitelessége és stabilitása forog kockán, és ennek szellemében nyilatkozni, törekedve arra, hogy megnyugodjanak a kedélyek, és fennmaradjon a már így is elég törékennyé véknyult bizalom. És nem azon kéne gondolkodni, hogy melyik egykori PSZÁF-elnököt hívjuk be a következő bizottsági meghallgatásra, hanem azon, hogy hogyan tudjuk tovább javítani a pénzügyi felügyelés hatékonyságát Magyarországon. Mert javítani való az kétségtelenül akad.