A kivételes nap alkalmából városvezetésünk nevében Balla László alpolgármester, valamint a körzet önkormányzati képviselője Gyenes Attila kereste fel otthonában, hogy egy csokor virággal és Orbán Viktor miniszterelnökünk kézjegyével ellátott emléklappal köszöntsék fel.

A kivételesen jó testi és szellemi frissességnek örvendő Misi bácsi közeli barátnője, Klárika társaságában fogadta a kedves vendégeket és élettörténete mellett szívesen megosztotta még a hosszú élet titkát is velük.

„Semmi tudományos dolog nincs abban, hogy valaki hosszú ideig él-e. A legfontosabb, hogy tanuljunk meg gondolkodni.” – mondta nevetve Misi bácsi és magyarázatában kifejtette, hogy nagyon nem mindegy, milyen minősítéssel, milyen irányból közelítjük meg a dolgokat.

„ Mindannyian a természet részei vagyunk, és ezt soha ne felejtsük el! Ismerjük meg, tanuljuk meg és tartsuk is be a természet törvényeit!” – hangzottak el Misi bácsi újabb intelmei, majd kitért a természet egyik legfontosabb törvényére: a mozgásra, mely az ő életének lételemévé vált. Misi bácsi elmondása szerint soha nem ül egy órahosszat egy helyben. Mindig mozgásban van. Reggelente talajgyakorlatokat végez ébredés után, majd sétál, vagy épp 3 km-t kocog, ha úgy tartja kedve.

Mivel szeret nevetni, de még jobban nevettetni, ezért könnyen teremt kapcsolatot bárkivel. Vidámsága és életigenlése bárkit képes kirángatni a mélabúból. Ezt jól mutatja Misi bácsi megszívlelendő tanácsa is, miszerint soha ne merüljünk el az orvosi dagnózisokba és ha életünk talán egyik legrosszabb szakaszában vagyunk is, lássuk meg az alagút végén a fényt!

A mérhetetlen életerő, vidámság, tenni akarás és a szívében rejlő hála kiváltképpen azért nagy érték, mert Misi bácsi élete sem volt cseppet sem felhőtlen. Már élete kezdetén tragédia érte, hiszen 15-16 hónapos korában elveszítette édesanyját. 8 éves korában (1943-ban) egy jászárokszállási tanyára került nevelőszülőkhöz, ahol 7 évig dolgozott. Ellátta a sertés- és marhaállományt, mellette végezte el az általános iskola 8 osztályát.

A tanító nénije segítette abban, hogy felvették a Szolnoki Gépipari Technikumba, melyet 1954-ben állami segítséggel végzett el. Az iskolai szüneteket a tanyán, a kötelező üzemi gyakorlatokat pedig Pesten töltötte. 1954-ben helyezték Kiskunfélegyházára, a Bányászati Berendezések Gyárába. Innen vonult be Debrecenbe tiszti iskolába 1955. november elején. 1956. október 20-án avatták tisztté és két nappal később eldördült az első puskalövés. Misi bácsi 1958-ban a flottától szerelt le.

1960-ban kötött házassága 55 évig tartott, melyből egy lány és egy fiú gyermekük született: Gabriella és Róbert. A volt Bányászati Berendezések Gyárából jött el nyugdíjba korkedvezménnyel 1992-ben, 57 évesen.

2013 óta éli az özvegyek életét. A magány feloldásában mindig segítségére vannak hölgy sorstársai, különösen Klárika, akit másfél éve ismert meg egy társkereső hirdetés feladását követően. Azóta elválaszthatatlan társai egymásnak. Sokat beszélgetnek hol Misi bácsi lakásában, hol pedig Klárika családi házában.

Gyermekeivel és unokáival jó kapcsolatot ápol, ám a mindennapi életében a legfőbb támaszt Klárika nyújtja, aki maga is özvegyasszony, így a közös sors még jobban összekovácsolta Misi bácsival.

Kívánunk mindkettőjüknek jó egészséget és sok boldog együtt töltött időt további életükben! A jókedv és az összetartozás érzése, egymás kölcsönös támogatása minden bizonnyal átsegíti őket a nehezebb időkön is csakúgy, mint eddig.