A 620 versenyzővel együtt 3,8 kilométert úszott, 180 kilométert kerékpározott, majd 42,195 kilométert futott a település utcáin. Csillával a versenyről, motivációiról és céljairól beszélgetünk.

Mióta sportolsz?
Általános iskolában atlétikával kezdtem Kiskunfélegyházán Kerék Csaba, Fülöp Imre és Vereb István testnevelőkkel. Középiskolában kosárlabdáztam, de ez mára is megmaradt, tagja vagyok a senior csapatnak, heti 2 edzéssel. Közben jöttek a gyerekek, kihagytam 14 évet, de újra elkezdtem kocogni és rendszeresen kosarazni.

Honnan jött az alapötlet, hogy elindulj a versenyen?
2007 márciusában megismerkedtem Keszi Józseffel, aki addigra már tízszeres ironman volt. Mesélt nekem róla, és felkeltette az érdeklődésem. Akkoriban nem lett volna esélyem elindulni a versenyen, mert még úszni sem tudtam. 2013/2014 telén tanultam meg, a mellúszással kezdtem. Első célom a félmaraton (21.095 m) lefutása volt, azt már 2007 májusában sikerült is teljesítenem. A következő nagy lépés a maraton (42.195 m) lefutása volt, azt 2008 októberében sikerült. Eközben minden évben elkísértem Józsit Nagyatádra az eXtremeMan Hosszútávú Triatlon Országos Bajnokságra, mint segítő, majd az utóbbi 4 évben emellett díjazott váltóban én voltam a futó (háromfős a csapat, egy ember úszik, egy bringázik, egy fut). Álom volt évekig, hogy egyéniben teljesítsem, de úszni nem tudtam és bringám sem volt. Bicikli után addig nem is jártam, míg le nem tudtam küzdeni a félelmem a víztől. Ez sikerült a télen, akkor elkezdtem hosszúkat úszni, majd a tempón javítani. Idén tavasszal kaptam kölcsön a Jogging Plusz Szuperinfó Futóklubtól egy országúti versenykerékpárt. Kipróbáltam, utána vettem a bátorságot, hogy benevezzek.

Hogyan zajlott a verseny?
Minden évben kiváló a szervezés, kellemes, családias a hangulat. Ez egyben egy országos hosszútávú triatlon bajnokság is volt, tehát magyar bajnokokat avattak. Én például korosztályomban a női 4. helyezett lettem. Az egyéni versenyzők 620-an neveztek, ebből 557-en értek célba. Vannak csapatok, idén 211 volt.
3,8 kilométert úsztunk Gyékényesen egy nagyon szép tóban. Gyors átöltözés és jöhetett a 180 kilométer bringázás országúton, a Somogyi-dombságban. Ismét egy gyors öltözés és Nagyatád utcáin 42,195 kilométert futottunk.

Nem fordult-e meg a fejedben, hogy megállsz közben? Mi motivált?
Voltak holtpontok, de akkor mondogattam magamban a jelmondatokat: „Egész évben ezért edzettem!”, „Az évből ezt az egy napot kell csak kibírnom”, „A fájdalom elmúlik, a dicsőség örök” meg ilyenek. Ezen a versenyen egyébként csak az élbolyhoz tartozók versengenek egymással. Ilyen magamfajta, önmagával és a távval versenyez. Egymást biztatjuk, a pálya szélén idegenek drukkolnak, segítenek, ha kell. Az időjárás még a nagy ellenfél, mindig pokoli meleg van, a bringán pedig szél. Nagyon oda kell figyelni a táplálkozásra, energia és folyadék bevitelre. Nagyon elszánt voltam, elsősorban magamnak akartam bebizonyítani, hogy meg tudom csinálni. Persze Józsinak is, és a gyerekeimnek (ők nem is tudták, hogy egyéniben indulok) rokonoknak, ismerősöknek.

Ez hatalmas teljesítmény. Milyen felkészülést igényelt a verseny?
Nem szabad félvállról venni. Sokan vannak verseny közben rosszul, főleg a futásnál ájulnak el, és jellemző még a hányás-hasmenés. Sűrűn járt a mentő. Konkrétan én így készültem: hétfőn kosárlabda, kedden 1,5 óra úszás, szerdán kosárlabda, csütörtökön 1,5 óra úszás, pénteken pihenés, szombaton nagy futás (25-30 km homokos talajon), vasárnap 80-110 km bringa. Sokszor nincs kedve az embernek sötétben, hidegben korán kelni, ehhez kell a kitartás, elszántság. A verseny szlogenje is erre utal: „Az út maga a cél”. Ez egy életformává válik. A verseny “csak” pont az i-re. Úgymond aratás. Egész éves munkád beteljesedése.

Mi motivál, milyen további terveid vannak, mi a cél?
A mozgás öröme, az egészséges életmód motivál. Az apró sikerek, kudarcok sok mindenre megtanítanak. A kitartás sajnos sok emberből hiányzik. Szeretnék példát mutatni és bízni abban, hogy többen kezdenek el sportolni.
És üzenem mindenkinek, hogy soha nem késő elkezdeni!