Legendája szerint megmentette egy özvegyasszony fiát, aki halszálkát nyelt. Az asszony hálából ételt és gyertyát vitt neki. Ennek emlékére szokás az ún. Balázs-áldás vagy balázsolás, amikor a katolikus pap a gyermek álla alá két gyertyát tesz keresztbe és imát mond. Almát is szenteltek ilyenkor, abban a hitben, hogy a torokfájás ellen alkalmas gyógyszer.

A balázsáldás egyházi szokása mellett a balázsjárásról a 17. század óta vannak rendszeres feljegyzések. Az iskolás korú gyermekek házról házra járó, adománygyűjtő, iskolába toborzó, köszöntő szokása. A színjátékszerű formáktól az egyszerű köszöntőig terjednek a változatok.

Dunántúlon, az Ipoly és Nyitra környéki falvakban, a Csallóközben szokás volt a balázsjárás. Maskarába öltözött gyermekcsoportok jártak házról házra. Egyikük Balázs püspököt személyesítette meg - fején papírsüveggel -, a többieken papírcsákó volt, oldalukon fakard. Nyársat vittek, hogy a háziak arra tűzhessék a kolbászt és a szalonnát.

A balázsjárás, akárcsak a március 12-i gergelyjárás, a sovány pénzű tanítók jövedelem-kiegészítését jelentette, amit gyakran díjlevelükbe is belefoglaltak. A háziaktól kapott szalonnát, babot, zsírt, tojást a gyerekek elvitték a tanítónak, aki azután megvendégelte őket.

Kisbodakon (Moson vármegye) Balázs napján 10-12 éves gyerekek fehérbe öltöztek (fehér gatya, ing, alul rendes ruha), koronaszerű papírcsákóval, egyiknek püspöksüvege volt. Fakardot, lándzsát hordoztak magukkal. Beköszöntés után a szobában énekeltek, amelyért ajándékot: tojást, szalonnát, pénzt kaptak. A pénzt perselybe szedték az iskola vagy a templom céljaira, a tojást eladták, a szalonnát megették. A Moson megyei falvakban még a második világháború előtt is gyakorolták a szokást.

Balázs napjához időjárásjóslás kapcsolódik, például a Bácskában, ha ezen a napon esik, akkor nyáron jég veri el a termést, Baranyában, Szeged környékén is a szőlő négy sarkában megmetszenek egy-egy tőkét, hogy a madarak ne bántsák a termést.

(Nyitófotó: illusztráció / Forrás: ma7.sk)