A Móra Ferenc Gimnázium Mozgásszínházának és Zsirmik István népzenész színvonalas és szórakoztató előadását követően Kovács-Csonka Szilvia, a művelődési központ igazgató asszonya nyitotta meg a kiállítást.

Bencsik László 26 évesen vásárolta meg az első fényképezőgépét és unalomból kezdett el fotózgatni. Sosem szerette a kényszerfotózást, a mesterkélt beállításokat, inkább a természetesség az, ami mindig is vonzotta. Munkáin a spontán hétköznapi élet történései mellett városunk egy-egy jellegzetes épülete is megjelenik esti vagy éjszakai fényekben megvilágítva.

- Ennek egészen egyszerű oka van. Munka után nekem ez a kikapcsolódás. Általában csak estefelé jut időm arra, hogy átadjam magam a fotózás örömének – nyilatkozta lapunknak Bencsik László.

A mesterséget teljesen autodidakta módon tanulta meg a fotós. Mint mondta, nagyon sokat köszönhet Hájas Sándor újságírónak, aki annak idején kollégája volt a televíziónál és sok időt töltöttek el az anyagok összeválogatásával. Aztán mikor csak úgy szórakozásként elkezdett fotózni, mondhatjuk úgy „rákényszerült” arra, hogy megtanulja, miként állítsa be a fotómasinát egy-egy számára káprázatosan szép látvány tökéletes képi visszatükrözéséhez.

A tárlatot végigjárva és alaposan szemügyre véve az egyes fotókat, mindezt maximális ráérzéssel sikerült megvalósítania Lászlónak. Valósággal mesélnek a falakon függő képek egy-egy esős őszi estéről, vagy épp nyári pirkadatról, rohanó hétköznapjainkról, de arról a fotósról is, akinek szemével olyan csodákat láthatunk meg, melyek mellett mi elszaladunk nap, mint nap…