8.nap: (2014. augusztus 08.)

Ezen a napon kettős érzések voltak bennem, egyrészt tudtam, hogy átlépjük az osztrák-német határt, és egyre közelebb kerülünk a célhoz, másrészt kicsit szomorú is voltam, hogy elhagyjuk a hegyvidékes részt. Ahogy elhagytuk a tavat, jött egy kis emelkedő, ahonnan nagyon jó volt visszanézni, hogy merről is jöttünk. Később láttuk Salzburg jelképét is a Festung Hohensalzburg-ot.

Ez egy 1077-ben Gebhard érsek által emelt erődítmény, ma Közép-Európa legnagyobb, teljes mértékben megőrzött vára. Ezt egy hídról tudtuk lefényképezni, ahol rajtunk kívül voltak még bicajosok, és a zászló miatt olaszoknak néztek minket, ami elég vicces volt. Salzburgot elhagyva lassan át is léptük a határt, így már Németországban folytattuk utunkat.

Freilassing után sikerült bekeverednünk egy zsákutcába, de megnéztük, és rájöttünk, hogy egy kis erdőn átvágás után ismét úton tudjuk folytatni. Ha már így alakult, akkor itt pihentünk is egy kicsit, és ettünk. Elég csendes hely volt, így jól is esett itt megállni. Az erdőátvágás elég könnyen ment, utána már sima utunk volt a kempingig, ami Seebruck előtt volt ismét egy tó mellett.

9.nap: (2014. augusztus 09.)

Ezen a napon történt talán az egyik legtöbb olyan dolog, ami miatt a nap végén megfordult a fejünkben, hogy talán nem sikerül a tervek szerint a túra. Kezdődött az egész azzal, hogy az egyik benzinkúton pumpáltunk az abroncsokba, ami után észrevettem, hogy egy elég nagy nyolcas van a hátsó kerekemben. Először arra gondoltam, hogy rosszul támasztottam le, és a súly miatt meghajlott, de kiderült, hogy eltört az egyik küllőm. Bíztam benne, hogy nem lesz gond vele, így egyelőre nem is foglalkoztam vele.

A másik dolog a bevásárlásnál volt, amikor már a harmadik boltban voltunk, és sehol nem fogadták el a kártyánkat. Nem értettük, volt még nálunk készpénz, fizettünk azzal. Elmentünk a kempingig, ahol szintén készpénzzel fizettünk. A sátorállítás után összeszámolgattuk, hogy van még nálunk annyi, hogy 1 kempinget biztos fut. Haza telefonáltunk és elmondtuk, hogy mi a helyzet. Kicsit az idegbaj jött ránk, amikor feljött, hogy a kártya lehet a bibi. Mondták, hogy majd utánajárnak, felhívják az ügyfélszolgálatot, és szólnak, ha van valami. Mi közben már a legrosszabbra gondoltunk, hogy vagy fel kell adnunk és eddig jöttünk, vagy visszamegyünk Ausztriába, hogy vegyünk fel pénzt, és folytatjuk. Közben jött a telefon, hogy valószínűleg csak rossz boltokat fogtunk ki, ahol nem jó a kártyánk, de automatából fogunk tudni kivenni pénzt. Kicsit megnyugodtunk, de azért még ott volt a kérdőjel…mi van, ha mégsem? Így feküdtünk le, és bíztunk a szerencsében.

10.nap: (2014. augusztus 10.)

Igyekeztünk időben felkelni, mert nem tudtuk, hogy mennyi időt vesz el, mire találunk egy automatát. Gyorsan megreggeliztünk, felpakoltuk a csomagokat, és indultunk is tovább.

Szerencsére a GPS-ben ilyen helyek vannak, és így viszonylag gyorsan sikerült találnunk egyet. Kicsit félve mentünk be, hogy vajon előre, vagy visszafelé kell tovább haladnunk ezután, de szerencsére tényleg tudtunk kivenni pénzt, szóval nagyon örültünk.

Legközelebb jobban utána kell néznünk ilyen dolgoknak, de mindig a saját hibájából tanul az ember, és mi tanultunk belőle. München külterületén éppen útjavítás volt, ezért egy párhuzamos utcán tudtunk csak arra haladni, amerre nekünk menni kellett. Ahogy visszatértünk az útra, láttuk, hogy le van zárva, de jött két bicajos, akik elmondták, hogy kerékpárral végig lehet menni. Megkönnyebbültünk és mentünk is tovább, de ahhoz képest, hogy le volt zárva egy-két autó is átment ott valahogy. Élvezetes volt úgy menni egy kétsávos autóúton, hogy csak bicajosoké. Elértünk az Ammersee tóhoz 40km megtétele után, és úgy gondoltuk, ha már süt a nap és időben is vagyunk, akkor miért ne állnánk meg itt mártózni egyet. Előtte bekaptunk pár falatot, de mire befejeztük természetesen egy nagy felhő beállt a nap elé, így rögtön nem éreztük azt a kellemes meleget. Azért úgy döntöttünk, ha már át is öltöztünk, akkor csak csobbanunk egyet, de nem tartott valami sokáig, mert azért hideg volt a víz. Menet közben az út szélén volt egy lámpa, amit nem tudtam hova tenni, de aztán rájöttem, mert tőlünk jobbra egy repülőtér volt, és ha felszállás van, akkor nem lehet ott senki.

Elértünk Denklingenbe, ekkor olyan 7 óra körül jártunk, de a GPS szerint a közelben semmi kemping. Megláttunk egy férfit a kertjében, akitől kértünk egy kis útbaigazítást, hátha tud a közelben valamit. Sajnos ő is csak annyit tudott mondani, hogy a közelben semmi nincs, még vendégház sem. Láttuk, hogy elég nagy a kertjük, így rákérdeztünk, hogy esetleg ott felüthetjük-e a sátrat. Természetesen megengedte, betoltuk a bicajokat, majd rögtön hívtak előre, hogy üljünk le. Hoztak nekünk vizet, multivitaminos üdítőt, és a vacsora sem maradhatott el. Érdeklődtek, hogy merről jöttünk, és amikor mondtuk és mutogattuk a térképen, csak csodálkoztak, hogy ezt végig bicajjal. Ezután felállítottuk a sátrat, majd azt is megengedték, hogy zuhanyozzunk. Megköszöntünk minden eddigi segítséget, és lefeküdtünk aludni. Az este folyamán többször felébredtünk, mert annyira fújt a szél, hogy néha azt hittük felkap minket. Egyszer ki is mentem megnézni, hogy minden jól le lett-e szúrva, biztos ami biztos. Elég rossz jel volt ez az erős szél a másnapra nézve, de reméltük, hogy addig elmegy a vihar.

11.nap: (2014. augusztus 11.)

Reggel már arra ébredtünk, hogy az esőcseppek verik a sátrunkat. Egy ideig még feküdtünk, és vártuk, hogy csendesedjen, de ez nem igazán akart bekövetkezni, így inkább felöltöttük a bicajos ruhánkat, és kimentünk. Természetesen bent már megterített asztal várt minket reggelivel, kávéval. Gondoltuk, hogy muszáj megörökíteni az ittlétünket, szóval mondtuk, hogy szeretnénk egy közös képet készíteni. Laura el is ment megfésülködni, hogy jól nézzen ki rajta, Ludwig pedig kedvenc kertésznadrágjában pózolt.

Ezzel a képpel van egy tervünk is, hogy karácsonyra előhívva elküldjük nekik, és még egyszer megköszönjük, hogy élvezhettük a vendégszeretetüket. Szóval ezután mindent megköszöntünk, és összepakoltunk az indulásra. Sajnos az eső továbbra is esett, de muszáj volt indulnunk. Ahogy haladtunk szép lassan elállt, de a felhők megmaradtak, és nagyon sokat nem is haladhattunk esőkabát nélkül. Egy nagyobb istállónál meg is kellett állnunk felölteni magunkra, mert eléggé esett, de így ettünk is pár falatot.

Eljutottunk egészen Memmingenig, itt a főtéren szétnéztünk egy kicsit, majd Fruzsi bement egy gyógyszertárba, hogy vegyen magának gyógyszert, mert megfázott, és fájt a torka. Aitrachba értünk, ahol a kempingünk is volt. Elkezdtük volna felállítani a sátrunkat, amikor egy hölgy szólt, hogy ne az út közepére állítsuk a sátrunkat, bár a fene látta, hogy egy kitaposott kis út van mögöttünk. Arrébb vittük, majd felállítottuk. Ezután hosszabbítót kellett keresnünk, hogy tudjunk tölteni, ha már fizettünk érte. A hölgy megmutatta, hogy merre van még szabad, de úgy össze voltak gubancolódva, hogy csoda volt a megszerzése. Közben oda is szólt a hölgy, hogy mit csinálunk, mert annyit láthatott, hogy ide-oda húzgálom a vezetéket, mire közöltük, hogy körülbelül másik 2-3 hosszabbítóval van összetekeredve. Nehezen sikerült megszerezni, így volt áramunk is estére, tudtunk tölteni. Kimentünk a recepcióhoz, mert egyedül ott lehetett fogni a wifit, de igazából ott sem, mert semmi nem jött be, néha-néha éppen betöltött, de lehetetlen volt bármit is feltölteni. Ittunk egy-egy teát a büfében, majd visszamentünk és lefeküdtünk aludni.

12.nap: (2014. augusztus 12.)

Reggel amennyire tudtunk korán keltünk, mert a tegnapi nap folyamán körülbelül 40km csúszásban voltunk a sok eső miatt, így ezt ezen a napon kellett behoznunk, hogy tartani tudjuk a tervet. Menet közben láttunk néhány lovat, amiken valamiféle ruha volt, nem tudtunk rájönni, hogy mi célt szolgált, de viccesen néztek ki.

Délután 1 óra körül megálltunk egy parkolóban ebédelni, jól esett egy kis pihenő, mert próbáltunk sietni, hogy behozzuk a lemaradást. Következőleg Altshausenben álltunk meg, ahol a Württemberg hercegek barokk kastélya és a kastélytemplom is áll. Egy kicsivel később megpihentünk még a bicajút mellett egy padon is. Úgy éreztem, hogy egy kicsit lassan haladunk, körülbelül fél távnál járhattunk, de már délután 3 óra volt. Megfordult a fejünkben, hogy egy hamarabbi kempinget kell néznünk, de akkor a másnap lett volna hosszabb, így eldöntöttük, hogy akármikor is érünk Tuttlingenbe, de oda megyünk. Este 8 óra körül végre elértük a Dunát, ekkor láttuk először Dunaföldvár után.

Innen már szerencsére a kemping sem volt messze, amiről kiderült, hogy ingyenes, de ha használni akarjuk a zuhanyzót, akkor el kell mennünk a fürdőbe, ahol 20 euró kaukciót kell fizetni, de abból 15 eurót visszakapunk, ha visszavisszük a kulcsot. Egy ott kempingező férfi mutatta meg, hova kell mennünk érte. Elméletileg csak egy éjszakát lehetett volna eltölteni, de említettük a fürdőben, hogy mi másnap is itt szeretnénk még kempingezni, de semmi problémát nem okozott, csak a kulcsra kellett vigyáznunk. Jól esett már a pihenés, mert nem elég, hogy behoztuk a lemaradást, még 775m szintemelkedés is volt, ami a legtöbb volt az eddigi napok alatt, ami meglepett, mert azt gondoltam, hogy Ausztriában lesz majd hasonló.

13.nap: (2014. augusztus 13.)

Természetesen ez a nap is esővel kezdődött. Megreggeliztünk, majd csomagok nélkül indultunk útnak, ami jól esett már 12 nap után, de azért kicsit félve hagytunk ott mindent, mégis csak ingyenes kemping, és nem figyel rá senki. Amit nem említettem még, hogy rengeteg meztelen csiga volt az utakon, ennek is volt köszönhető, hogy volt egy rész, ahol rengeteg gólya volt egy helyen, ennyit nem is láttam még így, biztos jó napjuk lehetett ennyi csiga után.

Szép lassan elértük Donaueschingent, ahol annyit láttunk, hogy itt is építkeznek, de nem gondoltunk semmi rosszra, kerestük a forrást. Amikor aztán rájöttünk, hogy hol van, akkor döbbentünk rá, hogy bizony azt is újítják, és a közelébe sem lehet menni. Ez nem is lett volna gond, de ráadásul szét is volt bontva, így aztán a látvány sem kárpótolt igazán. Egyedül az vígasztalt bennünket, hogy a célt elértük, megcsináltuk, így a túra felén már túl voltunk. Néhány képet persze készítettünk, hogy mindenki láthassa. Ez a jelképes forrás egyébként a Fürstenberg hercegek parkjában található. Elég éhesek voltunk, így beültünk egy kebaboshoz, ahol én kétszer is ettem. Jól esett végre valami mást enni.

Itt kértünk wifi jelszót, így egy kicsit fel tudtunk nézni a netre. Elmentünk még egy cukrászdába is, mert meg kellett kóstolnunk a fekete erdő tortát. Más volt, mint ahogy itthon megszoktuk, a habjába jelentős mennyiségű alkohol volt belekeverve, de finom volt. Ezután a kellemes pihenés után elindultunk visszafelé. Ha már a jelképes forrással így megjártuk, gondoltuk, hogy megnézzük azt a helyet, ahol a Breg és Brigach folyó egyesül, és hivatalosan is Duna néven folyik tovább. Már délután 5 óra körül járt az idő, szóval tényleg elindultunk vissza a kempingbe. Mögöttünk elég csúnya felhők gyülekeztek, és a szél is nagyon megerősödött, ami egyre inkább erősödött. Igyekeztünk, hogy ne kapjon el bennünket a vihar, amit könnyített az is, hogy szokatlan módon nagyjából végig hátszelünk volt, így megúsztuk. 7 óra után vissza is értünk a kempingbe, majd nem sokkal később jött 2 bicajos, akik kiderült, hogy szintén magyarok, és Londonból indultak. Az ő céljuk az volt, hogy legalább Magyarország határáig eljussanak. Ledőltünk, és arra gondoltunk, hogy másnap már megkezdődik a visszaút.

14.nap: (2014. augusztus 14.)

Ahogy már megszoktuk ez a reggel is esővel kezdődött. Szerencsére indulás után nem sokkal elhagyhattuk az esőkabátot, és egy időre kisütött a nap is. Volt egy fiú páros is, akik szintén a Duna mentén bicajoztak, velük is oda-vissza előzgettük egymást. Igazság szerint már Tuttlingenben is ott kempingeztek mellettünk.

Sajnos a nap végére megint nagyon rákezdett az eső, így kemping után kellett néznünk. Amikor odaértünk láttuk, hogy a két fiú is itt ütött sátrat.

Rengeteg szúnyog volt itt, először azt hittük, hogy biztos a Duna közelsége miatt van, de igazából máshol nem volt utána sem ennyi. Nagy nehezen felállítottuk a sátrat, bepakoltunk, majd elmentünk lezuhanyozni, ami nagyon jól esett a nap végi eső után. Megvacsoráztunk, majd szép lassan le is feküdtünk.

15.nap: (2014. augusztus 15.)

Ez volt az a nap, amikor az eső már tényleg nagyon sok volt. Körülbelül 10-11km-t tudtunk csak haladni, amikor iszonyatosan elkezdett esni, ráadásul egy jó meredek emelkedőn voltunk éppen. Szerencsére ennek a végén ott volt egy fedett pihenőhely, ami könyörgött, hogy maradjunk, és csináljunk magunknak egy jó meleg teát. Legalább 1 órát vártunk itt, ezalatt volt, hogy elállt, aztán újra rákezdett.

Az egyik ilyen elállásnál úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk, és az első kempingben sátrat verünk. Nagyjából 20km után el is értük a kempinget, amit bejelöltünk. Először nem értettük, mert egy farmot láttunk csak, de később megláttuk a táblát is, ami jelezte, hogy lehet kempingezni. Ez egy bio farm volt, akinek a tulajdonosa egy minimális összegért engedte, hogy sátrat verhessen, aki arra jár. Igen ám, de rajtunk kívül volt még egy nagyobb társaság, akiken már akkor látszott, hogy nem akarják józanul tölteni az estét. Valószínűleg a tulaj tudta ezt, mert nem az első estéjük volt már, talán ezért felajánlotta nekünk, hogy aludjunk egy kis sufniban, amiben volt két kanapé meg egy asztal és nagyjából ki is fújt.

Zuhanyozási lehetőség itt is volt, amit kihasználtunk. Kicsit bánkódtunk, hogy megálltunk, mert innentől kezdve egyáltalán nem esett az eső, még a nap is sütött, de cserébe megszárítottuk a csuromvizes sátrunkat. Nem mondom, hogy a legkényelmesebb volt itt aludni, de legalább jobban védett minket a széltől és az esőtől. Ja és persze az ott sátrazóktól, mert hajnalban nem tudni pontosan, hogy mit csináltak, de föl le mászkáltak az autóval jó nagy gázzal. Valószínűleg nem voltak már tiszták, reméltük, hogy a kis sufnit nem dózerolják el az este folyamán.

Folyt. holnap ugyanebben az időben....

Első rész:

http://www.infokiskunfelegyhaza.hu/hir_olvas/permalink:bicajjal-a-duna-forrasahoz-es-vissza-2015-04-03-160000/

Még több kép:

https://plus.google.com/photos/106533496951088240319/albums/6059329196910122561

Video:

https://www.youtube.com/watch?v=8nfJrwCG78U