Több bolygó-együttállásnak és az évszázad leghosszabb, közel kétórás teljes holdfogyatkozásának is a szemtanúi lehetünk.

Beköszönt a nyári meteorszezon

Egyre több hullócsillagot pillanthatunk meg éjszakánként. A hónap második felében már a Perseidák meteorraj első hírnökei is feltűnnek: eleinte csak néhány hullócsillagot láthatunk, főként késő éjszaka, és a hónap vége felé megsokasodik a számuk.

A Déli Delta Aquarida és a Capricornida nevű meteorrajok a hónap utolsó éjszakáján érik el a maximumukat – bár ekkor sem lesz látható óránként öt meteornál több –, azonban a Hold fénye miatt a halványabb meteorokat nehezebb lesz észrevenni. Mindkét rajra jellemzőek azonban a fényes tűzgömbök, amelyek még a teliholdas esték előtt megjelenhetnek.

Újra elhúz felettünk a Nemzetközi Űrállomás

Néhány hét kihagyás után újra láthatjuk az éjszakai égbolton a Nemzetközi Űrállomást, amely július 18-át követően éjszakánként négy-öt alkalommal is átvonul majd felettünk. Nehéz eltéveszteni, mivel igen feltűnő jelenség, ragyogása vetekszik az Esthajnalcsillag, a Vénusz fényességével.

Hamarosan négy bolygó is együtt áll az égen

Pár nap múlva, július 20-án a 60 százalékos megvilágítású Hold a Jupitertől jobbra, 4,5 fok távolságban látszik majd. Az együttállás megfigyelésére az éjjeli időszak lesz a legalkalmasabb. Péntek este 10 órakor egyszerre négy fényes bolygót is láthatunk az égen: nyugaton még fent ragyog a Vénusz, keleten addigra felkel a Mars, a déli égen a Szaturnusz, a délnyugatin pedig a Hold–Jupiter páros ragyog majd.

A Szaturnusz–Hold páros július 24-én vonul végig a déli–délnyugati ég alján. Bár a Szaturnusz a legkevésbé fényes az éjjel jelenleg látható bolygók közül, ám még így is könnyen észrevehető lesz a fényes Hold közelében.

Csaknem két órára eltűnik a szemünk elől a Hold

A hónap leginkább várt csillagászati jelensége a július 27-i holdfogyatkozás lesz, amikor majdnem két teljes órán át csak egy vöröslő korongot láthatunk égi kísérőnkből a déli–délkeleti égbolton. A teljes holdfogyatkozás este fél 10-kor kezdődik, és negyed 12-ig csak egy vöröslő korongot láthatunk majd az égen.

A vörös színt az okozza, hogy bár a közvetlen napfénytől a Föld leárnyékolja a Holdat, a bolygónkat körbeölelő légkörön átjut némi napfény, és ez a légköri szóródás miatt vöröses árnyalatú. A Hold vöröses árnyalatának erősségét a vulkánkitörések is befolyásolják a megfigyelések szerint, mivel ezek a légkörünk magasabb rétegeit beszennyezik, és ezzel továbbszűrik az egyébként is elhalványult Hold fényét.

A fogyatkozás végén a félárnyékos szakasz során a Hold már a szokványos telihold látványát nyújtja, azonban annál halványabban világít, igazi ragyogását a félárnyékot is elhagyva nyeri vissza éjjel fél 2-re.