Az amerikai repülőtereken (is) megszokottak a biztonsági ellenőrzés előtt hosszan kígyózó sorok. Apró csosszanások előre, futó pillantások az előszedett, majd reményvesztetten tokjukba visszahelyezett laptopok képernyőire. Kínkeserves dolog, de a legtöbben kénytelen belenyugvással várják ki, amíg a sor elejére érnek. De azért akadnak, aki más módszerrel kísérleteznek. Például azzal, hogy a pár férfi tagja a sorban állókat megkerülve tolja előre a - kérésre valamennyi légitársaság által rendelkezésre bocsátott - kerekesszékben elhelyezkedő "hitvesét", fürgén suhannak el az emberkígyó mellett, egészen az biztonsági átvizsgálásig. Ott aztán a nő hirtelen felpattan, ráhelyez két hatalmas kézitáskát a szállítószalagra, és elégedetten huppan vissza az ülésbe. Fejével int a "személyzetnek": mehetünk, és már gurulnak is tovább a kapuhoz...

Várható volt, hogy megtalálják a kiskaput

Napjaink repülőterein az a "normális", hogy az idő java része a minden elképzelhetőnél is szigorúbb, szinte mindenre kiterjedő biztonsági ellenőrzésre várva, unalmas sorban állással telik, némi izgalmat legfeljebb a váratlan járatkésések jelentenek. Azért pedig csak nagyon keveset lehet tenni, hogy az utazást járványszerűen fertőző frusztrációt képes legyen elkerülni valaki.
Szóval még ha kényelmetlen is elfogadni, de várható volt, hogy valamelyik utas előbb-utóbb igyekszik majd valamiféle kiskaput találni, kihasználva azt a talán egyedüliként megmaradt lehetőséget, amelynek révén ismét egy valamikor volt szellős repülőtéren érezheti magát: a sorokat "levágó" kiváltsághoz juthat az, aki kerekesszéket igényel légitársaságától a repülőtéren. Azt, hogy valóban mozgásában korlátozott, és ezért van rá szüksége, nem kell igazolnia.
A "ne kérdezz, ne válaszolj!" elvet magukénak való kerekesszék-tologatók által követett gyakorlat - amelybe olykor tippadók is besegítenek - egyre elterjedtebb. Olyannyira, hogy a repülőtéri dolgozók már előre tudják: ha valamilyen ok miatt lefékeződik a sor haladása, azon nyomban megnő a kerekesszéket igénylők tábora. Az amerikai légiutas-kísérők pedig felkészülten fogadják, hogy bizonyos útvonalakon olykor tucatnyi "tolókocsis" utast kell üdvözölniük a fedélzeten.
El is nevezték ezeket "csodatévő járatoknak".

Levegőben "meggyógyuló" betegek

"Azért beszélünk 'csodatételről', mert kevesebb kerekesszék gördül ki érkezéskor, mint amennyire beszálláskor szükség volt - mesélte mosolyogva a The NewYork Times tudósítójának Kelly Skyles, az American Airlines légiutas-kísérője. - Most már nemcsak italokat szolgálunk fel nekik, és gondoskodunk kényelmükről, hanem meg is gyógyítjuk a betegeket."
A valószínű ok szerinte az, hogy bár beszálláskor a kerekes székes utasok elsőként foglalhatják el helyüket, földet érés után csak utolsóként hagyhatják (hagyhatnák) el a fedélzetet, vagyis amennyi időt nyertek a repülés elején, ugyanannyit el kell(ene) vesztegetniük a végén - ennek eredményeként némelyik kerekesszék gazdátlanul, elárvultan ott marad, mert az, aki beszálláskor használta, egyszerűen elsétál.
A megszokott repülőtéri kerekes székeket, amelyeket egyenruhás utaskísérők tolnak, a légitársaságok kérésre ingyen bocsátják rendelkezésre, mert mozgássérültek szállításához ezt írja elő számukra egy 1986-os amerikai szövetségi törvény, az Air Carrier Access Act. Ezek a kerekes székek azonban nem olyanok, mint a fenntartott parkolóhelyek, amelyek igénybe vételét engedélyhez kötik - a légitársaságok általában semmiféle igazolást nem kérnek a fogyatékosságról.
"Tiszteljük utasainkat, és bízunk a becsületességükben, amikor kerekes székes segítséget kérnek tőlünk - reagált e-mailben Jean Medina, az Airlines for America nevű ipari kereskedelmi szervezet szóvivője. - És reméljük, hogy pusztán a kényelem kedvéért senki sem fog visszaélni a szolgáltatás nyújtotta előnyökkel."
Amikor viszont a kerekesszéket használóknak ugyanazt az ellenőrzési blablát kell végighallgatniuk, mint a többi utasnak, útjuk a biztonsági zónán át valahogy gyakran felgyorsul…

Drámai sántaság

Arról nincsenek statisztikák, hogy évente hány utas kér kerekes székes segítséget a repülőtereken, de alighanem csak egy kis százalékukat alkotják azok, akiknek a megtévesztés a céljuk. Azok a repülőtéri alkalmazottak, akiknek a kerekes székes asszisztencia a feladatuk, úgy becsülik, hogy hetente talán egy tucat olyan utas akad, aki anélkül kér kerekesszéket, hogy arra valóban szüksége volna.
"Persze néha előfordul, hogy egy sorban ácsorgó utas fordul váratlanul segítségért, hogy át tudjon suhanni a biztonsági zónán - mesélte Evelyn Danquah, a Delta Air Lines kerekesszék-asszisztense. - Amikor látják, hogy reménytelenül hosszú a sor, jön a mentőötlet. A drámai hatás kedvéért az utas hirtelen sántítani is megtanul..."
"De ugyanilyen gyorsan képesek meggyógyulni is - tette hozzá. - Ahogy túljutnak a biztonsági ellenőrzésen, már kutya bajuk sincs: van, aki egyszerűen feláll, és elsétál."
Mint bevallotta, eleinte sokkoló volt számára ezt megtapasztalni, de mostanra már volt ideje megszokni.
Dubinder Kaur, a Delta egy másik kerekesszék-kísérője is hasonló tapasztalatokról számolt be. "Egyszerűen azt mondják, hogy hölgyem, már jobban érzem magam, tudok egyedül is járni" - idézte fel.

"Mivel egyre szigorúbbak a biztonsági ellenőrzések, bizonyosan azok száma is megugrott, akik igyekeznek kihasználni a kiskapukat" - nyilatkozta Peter Greenberg, a CBS News utazási rovatának szerkesztője (és egy tucat útikönyv szerzője). Az ő tapasztalata alapján gyakori, hogy az indulási oldal tele van kerekes székekkel, különösen olyan helyeken, mint Palm Beach, ahol sok idős ember él. Viszont amikor a gép már a földön gurulva közeledik a kapuhoz, sok, állítólagos mozgássérült gyalog indul a kijárat felé - működik a "cél szentesíti az eszközt" megközelítés.

A visszaélések kiszűrése igen nehéz, mert nem minden fogyatékosság szembetűnő. "Például lehet, hogy néhány idősebb utas meg tud tenni rövidebb távolságokat, de nem képes hosszú ideig ácsorogni a biztonsági ellenőrzésre várva" - fogalmazott Helena Berger, a fogyatékkal élők amerikai szövetségének ügyvezető alelnöke.

Borravalós szakma

A kísérő személyzet tagjainak - akik közül sokan ülnek hosszú ideig tétlenül ügyfélre várva - bizonyos értelemben nem áll érdekükben észrevenni, hogy egy egészséges utas kéri a segítségüket. Óránként ugyanis 9 és 14 dollár közötti bérért dolgoznak, így hát nagyon fontos számukra a borravaló…
A londoni Heathrow repülőtéren egy szeptember végi napon az tűnhetett fel a mozgássérülteket segítő személyzetnek, hogy néhány kerekes székes utas hatalmas kézitáskával az ölében gördül a Virgin Atlantic New Yorkba induló járatához. Meg voltak győződve róla: aki egy ekkora táskával képes közlekedni, annak aligha van szüksége az ő segítségükre.
És igazuk is lett! A New York-i kiszálláskor, bár hat kerekesszék várakozott a kiszálló utasok segítésére - ezeket a légitársaságok minden felszálló mozgássérült utas számára megrendelik a célállomásra -, csak négynek akadt gazdája.