Szemben a közkeletű tévhitekkel és előítéletekkel, a depresszió valójában egy klinikai értelemben vett betegség, amely szakszerű kezelés nélkül súlyos következményekkel járhat.

Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, a depresszió egy olyan betegség, amely a kórosan nyomott hangulat következtében negatívan befolyásolja közérzetünket, gondolatainkat, illetve mindezek révén a cselekedeteinket is. Ez az állapot, bár első ránézésre hasonlónak tűnhet, igencsak különbözik a hétköznapi gondok nyomán természetesen fellépő érzelmektől, hangulatingadozásoktól. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) állásfoglalása szerint - ami összhangban van valamennyi, általánosan elfogadott betegségosztályozási rendszerrel - a klinikai depresszió, avagy major depresszív zavar diagnózisa abban az esetben állítható fel, ha az érintett az alábbi tünetek közül legalább ötöt (és az első kettő közül legalább egyet) tapasztal minimum két héten keresztül közel folytonosan.

• Rossz hangulat a nap nagy részében szinte minden nap.
• Jelentősen csökkent érdeklődés és örömérzet bármiféle tevékenység kapcsán.
• Csökkent vagy megnövekedett étvágy, illetve ehhez kapcsolódóan jelentős testsúlyváltozás.
• Lelassult gondolkodás és mozgás.
• Állandó fáradtság, kimerültség.
• Önértékelési gondok, esetleg fokozott és indokolatlan bűntudat.
• Csökkent gondolkodási és koncentrációs képesség, valamint döntésképtelenség.
• Visszatérő gondolatok a halálról, öngyilkosságról, akár öngyilkossági kísérlet vagy az öngyilkosság elkövetésének megfontolt tervezése.

Csupán a felsorolt jellegzetességek mentén is jól kirajzolódik, mennyire súlyos betegség valójában a depresszió, és hogy miként rontja az érintettek életminőségét, illetve lehetetleníti el akár teljesen, hogy megszokott életvitelüket - beleértve a munkájukat is - folytatni tudják. Ráadásul egy igen elterjedt problémáról van szó, hiszen a depresszió a leggyakoribb mentális zavar ma a világon. Egy átfogó 2017-es felmérés szerint több mint 264 millióan küzdenek depressziós zavarokkal (major depresszív zavarral vagy disztímiával, a depresszió egy ugyan enyhébb, de időben elhúzódóbb formájával) a Föld lakossága körében, közel 46 millióan pedig bipoláris zavarral, amelyet sok esetben nehéz élesen elkülöníteni a depressziótól. Érdemes ugyanakkor leszögezni, hogy a betegség a meglévő terápiás módszerekkel még a legsúlyosabb esetekben is általában jól kezelhető, mindenkinél elérhető javulás.

Miért fontos a segítségkérés?

Bárkinél kialakulhat klinikai depresszió, a pontos kiváltó okok, illetve szerepet játszó tényezők lehetséges köre igen szerteágazó. Tulajdonképpen a depresszió társadalmi, pszichológiai és biológiai tényezők komplex összjátékának az eredménye. Általánosságban magasabb a zavar megjelenésének kockázata azoknál, akik valamilyen megrázó életeseményen mennek keresztül, mint amilyen például egy munkahely vagy egy szeretett hozzátartozó elvesztése, vagy valamilyen egyéb lelki trauma, de ez sem elengedhetetlen feltétel. A depresszió mindemellett egyfajta ördögi kört kialakítva önmagát is súlyosbító folyamatot generálhat, ebben az állapotban ugyanis mindennek a rosszabb kimenetelében gondolkodunk, így a reménytelenség tovább fokozza a lehangoltságot. Kölcsönös kapcsolatban állhat a lelki egészség a fizikaival. Szív- és érrendszeri megbetegedések is vezethetnek például depresszióhoz, vagy éppen fordítva.

Összességében elmondható, hogy a depresszió súlyos terhet róhat mind az érintettek, mind környezetük életére. Megfelelő kezelés nélkül igen gyakran csak romlik a helyzet, ami aztán idővel érzelmi, viselkedésbeli és egészségügyi problémákban csúcsosodik ki, negatívan befolyásolva a beteg életének szinte minden területét. A teljesség igénye nélkül a major depresszív zavar szövődményeként vagy ahhoz társulva felléphet elhízás, így közvetve keringési vagy anyagcserezavarok,fájdalomvagy valamilyen testi betegség, különböző függőségek, egyéb mentális zavarok (szorongás, pánikbetegség, társas fóbia), családi vagy párkapcsolati, valamint iskolai, munkahelyi problémák, társadalmi elszigetelődés, öngyilkosság és önsértés, valamint korai elhalálozás. Mindezen komplikációk elkerülhetőek, ha akár már az első tünetek fellépésekor minél hamarabb segítséghez jutnak az érintettek.

Hogyan kezelhető a depresszió?

Az első lépés természetesen a probléma felismerése. Enyhébb esetekben előfordulhat, hogy a depresszív zavarban szenvedők egyfajta általános lehangoltságot, boldogtalanságot tapasztalnak csupán magukon, de nem tudatosul bennük igazán, hogy ez kóros jelenség lenne. Mindazonáltal a legtöbbször elég súlyosak a tünetek ahhoz, hogy jól észrevehetően megnehezítsék a mindennapi életvitelt, ezáltal felhívják magukra a figyelmet. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a klinikai depresszió többnyire vissza-visszatérő, alkalmanként akár hónapokig tartó epizódokban jelentkezik az élet folyamán, az epizódok pedig hosszú távon egyre hosszabbá és súlyosabbá válhatnak, különösen a kezeletlen esetekben. Az első epizód nem ritkán már fiatal felnőttkorban kialakul.

Mindenképpen javasolt tehát szakemberhez fordulni, amennyiben felmerül a major depresszív zavar gyanúja. A betegséggel kapcsolatos félreértések és tévhitek miatt akadnak azonban, akik hajlamosak bagatellizálni a problémát, vagy egyszerűen félnek segítséget kérni a panaszaikkal. Ilyen helyzetekben nagyon fontos a család és a barátok szerepe, akik támogatása hathatós segítség lehet az érintett számára, hogy végül mégis eljusson a szükséges terápiáig.

Maga a kezelés több pillérre épülhet, függően a beteg állapotának súlyosságától, kórelőzményeitől, illetve egyéni jellemzőitől. Közepesen súlyos vagy súlyos tünetek esetén mindenképpen indokolt - vényköteles - antidepresszáns gyógyszerek alkalmazása. Az adott készítmény kiválasztása, az adagolás beállítása, a terápia nyomon követése, valamint adott esetben a kúra leállítása, módosítása minden esetben szoros együttműködést követel meg a kezelőorvos és a páciens között. A depresszió hatékony kezelési módja - enyhe esetekben önállóan, ennél súlyosabb állapotokban gyógyszeres kezeléssel kombinálva - a pszichoterápia is. (Szintén az alapvető terápiás megközelítések közé tartozik a pszichoterápia is.) A terapeuta ezen belül különböző módszereket alkalmazhat, mint például a kognitív viselkedésterápia, az interperszonális pszichoterápia vagy a pszichodinamikus pszichoterápia. A cél, hogy a beteg megtalálja azokat a tényezőket, amelyek hozzájárultak nála a depresszió kialakulásához, majd elsajátítsa azokat a hatékony megküzdési módszereket, amelyek révén úrrá lehet a betegség pszichológiai, viselkedésbeli, szociális kapcsolati és egyéb kiváltó okain.

A pszichoterápia sok esetben önmagában is elég hatékonynak bizonyulhat, vannak azonban olyan esetek is, amikor a gyógyszeres terápiával kombinálva jobb eredményeket tud biztosítani. Különösen súlyos, más kezelésekre nem reagáló, magas öngyilkossági kockázattal veszélyeztető klinikai depresszió esetén szóba jöhet az úgynevezett elektrokonvulzív terápia (ECT) is, amelynek során - rövid altatás mellett - elektromos impulzusokkal stimulálják a központi idegrendszer egyes részeit, így enyhítve a depresszió tüneteit. Ezt a kezelési módszert immár hosszú évtizedek óta alkalmazzák, és a hatékonyságát kutatások igazolják.

Mi segítheti még elő az állapotjavulást?

Fontos leszögezni, hogy az orvosi kezeléseken túl, azokat kiegészítve is számos olyan lehetőség kínálkozik, amely révén a depressziós betegek elősegíthetik állapotuk javulását. A terápia sikerességéhez elengedhetetlen például a páciens együttműködése, azaz a szakember által ajánlott kezelési terv szigorú követése. Ugyanígy lényeges, hogy maga is minél jobban megismerje betegségét, valamint kiismerje annak fellépő tüneteit. Nagyon hasznos, ha van kire támaszkodnia a mindennapokban, ezért a családtagokat, barátokat is érdemes megismertetni a major depresszív zavar jellegzetességeivel, hogy ők is jobban megértsék, min megy keresztül a beteg, ezáltal kellő lelki támogatást tudjanak nyújtani neki.

Az életmódhoz tartozik, hogy mindenképpen kerülni kell az alkoholfogyasztást és a kábítószer-használatot. Kezdetben úgy tűnhet, ezek a szerek enyhítik a depresszió tüneteit, a hatás viszont csupán átmeneti, és hosszú távon nemcsak súlyosbítják a betegséget, de a kezelést is megnehezítik. Ezzel szemben bizonyítottan hatásos a rendszeres testmozgás. Az úszástól a gyalogláson át a kertészkedésig bármilyen fizikailag aktív elfoglaltságot űzhetünk érintettként, amiben csak kedvünket, örömünket leljük. Szintén segítséget jelent a kielégítő éjszakai pihenés, éppen ezért alvászavarok esetén érdemes konzultálni kezelőorvosunkkal arról, hogy miként javíthatnánk alvásminőségünket. Végezetül meg kell említeni a közösség erejét: egyrészt nagyon fontos, hogy ne szigetelődjünk el a környezetünktől, hanem igyekezzünk tudatosan keresni mások társaságát, vegyünk részt rendszeresen különböző összejöveteleken. Másrészt hatalmas támogatást kaphatunk, ha csatlakozunk egy támogató csoporthoz, ahol hasonló helyzetben lévő emberekkel oszthatjuk meg érzéseinket, tapasztalatainkat.

A cikk megjelenését támogatta a Janssen-Cilag Kft.