A kivételes ünnep alkalmából városvezetésünk nevében Balla László alpolgármester és a körzet önkormányzati képviselője Bense Zoltán keresték fel a szépkorú asszonyt otthonában, április 17-én hogy méltóképpen felköszöntsék Őt.
Veronka néni családja körében fogadta a kedves vendégeket és szívesen mesélt életének történéseiről.

Özv. Palotás Lászlóné ma (Nagypénteken) tölti 100. esztendejét aki 1925. április 18-án legkisebb, nyolcadik gyermekként született meg ikertestvérével Ilonka nénivel Szegeden.

Egy Csordajárásban lévő tanyán cseperedett fel, 5 elemi osztályát és a 3 ismétlőt kitűnő eredménnyel végzete a Csólyosi-úti Általános Iskolában, ahol mindössze két osztályba volt sorolva az összes tanuló. Mintegy 104 kisdiák tartozott egy tanító keze alá.

Veronka néni mindig szeretett verselni, énekelni, a legkedvesebb gyerekkori élménye a színjátszó kör volt. Továbbtanulásra azonban nem volt lehetősége. Családjában két fiútestvére, majd később férje és két fia is vizsgázott zenész volt, így kedvenc időtöltésük az együtt muzsikálás és éneklés volt.

Nem volt egészen 17 éves, mikor házasságra lépett, majd jöttek sorra a fiúk, összesen öten. Sajnos csak hárman élték meg a felnőttkort, két kisfiú csecsemő korában elhunyt. Mindhárom fiú az Ipari iskolában tanult tovább, és szerszámkészítő lakatosként végeztek, így nem vitték tovább a szőlőmetszés, a gyümölcsoltás tudományát, pedig a kis tanyán 200-nál is több gyümölcsfa termett hajdanán.

Veronka néniék egész életükben mezőgazdasági munkát végeztek, állattartással és növénytermesztéssel foglalkoztak, szép háztáji gazdaságot építettek fel 50 évig tartó házasságuk alatt. Míg férje a tagosítás után a TSZ-ben dolgozott, a munka nagy része Veronka nénire maradt a tanya körül. Nem csak a szépen gondozott gyümölcsösre, a zöldségeskertre lehettek méltán büszkék, hanem a bikákra, tehenekre, hízókra és szárnyasokra is.

Az unokák szívesen emlékeznek vissza azokra az időkre, mikor minden nyáron kint a tanyán töltötték a szünidő nagy részét, ahol mezítláb játszottak egész nap, kútból ittak hűs vizet, ott hűtötték le a nagy görögdinnyéket, fáról ették a friss gyümölcsöt.
- Mindig készült valami finomság a befűtött kemencében. Mai napig emlegetjük a felejthetetlen ízű túrós lepényt, a meggyes rácsost, a frissen sült kenyeret, télen pedig a sütőtököt, vagy pattogatott kukoricát. A szánkban érezzük a disznótoros ízét, zsírban eltett sült oldalast, a savanyított káposztát, a házi tejfölt, a mindenféle finom befőttet és lekvárokat, a felfűzött aszalt szőlőszemeket – sorolták az unokák.

Veronka néni - mert anyai nagyanyja után bérmanevén szólítja mindenki - 1992-ben lett „városi asszony”. Amikor megözvegyült, eladta a kis tanyát és beköltözött a városba.

Itt egy egészen más és új élet kezdődött. A mindennapi elfoglaltságot a száraztészta készítése és eladása tette ki. Ekkor még Ilonka néni, az ikertestvére gondoskodott a 13-féle tészta eladásáról. A „tésztamanufaktúra” kiszélesítésében a telefon és a régi piaci kapcsolatok játszottak közre. Negyven éven keresztül a ház körül megtermelt felesleg is mindig a félegyházi piacon talált gazdára, legyen az gyümölcs, mindenféle zöldség, tojás vagy pirospaprika füzér. A csigatészta, csíktészta, kiskocka és társai pedig folyamatosan készültek Veronka néni 99 éves koráig.

Ügyes üzleti érzékét, fáradhatatlan teherbírását és szorgalmát, zenei talentumát továbbá józan bölcsességét, bátor kiállását fiaiban, unokáiban és dédunokáiban örökítette tovább.

Az utóbbi egy évben legidősebb fia családjánál lakik és menye, ill. középső, a még egyetlen élő fia gondozza, akivel szoktak nótázni is együtt. Teljesen jó egészségi és szellemi állapotnak örvend, „csak már a csikók kötődnek” – szokta mondani a lábára csapva. A legtalálóbb mondata pedig az, hogy: „Nincs olyan Mercedes, amiben annyi kilométer lenne, mint az ő lábaiban….”