SZEGÉNYSÉG ÉS INFORMÁCIÓHIÁNY. Vélhetően e két okra vezethető vissza, hogy európai viszonylatban Magyarországon a legszennyezettebb a levegő, számos vidéki településünkön pedig rosszabb, mint a hírhedten szmogos Pekingé. Az okok egyértelműek: a rossz fűtési szokások, a lignittől a rongyon át a nedves fáig.

Sokakban él a tévhit, hogy a levegő szennyezettségének fő felelőse a közlekedés. Felelőse, de nem elsődlegesen, ugyanis az a füstfelhőket eregető járművek kiszorulásával jelentősen csökkent. A másik tévhit az iparhoz kötődik. Ez sem alap nélküli, ám a szocialista nagyipar összeomlásával a gyárkémények a korábbi füstnek és koromnak csak a töredékét eregetik a levegőbe.

A légszennyezés két fő felelőse manapság – különösen vidéken – az avarégetés és a háztartási tüzelés.

Bár az avarégetés csak időszakosan okoz légszennyezést, viszont akkor annál nagyobbat. Érdeklődésünkre Urbán Csilla, a Humusz Munkaszövetség programfelelőse elmondta, hogy a kerti hulladék égetése tavaly március óta tilos az Országos Tűzvédelmi Szabályzat értelmében.

Aki a rendelkezést megszegi, az alsó hangon százezer forintos büntetésre számíthat, amely akár félmilliósra is rúghat. De nem mindenki sért jogszabályt, aki éget, ugyanis a törvényben ott a kiskapu: az önkormányzatok kijelölhetnek olyan napokat, amikor mégis szabad az égetés.

Így aztán éget is a magyar, amennyi a csövön kifér. S nem tudja, hogy a levegő mérgezésével közben magát is, a környezetét is gyilkolja. Ahelyett, hogy komposztálna a konyhában keletkező szerves anyagokkal együtt. Az ugyanis egy idő után virágföld minőségű humusszá alakul.

Észak-Magyarországon vizsgálta a falvak levegőjének minőségét Lenkei Péter. A Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájának vezetője néhány külföldi szakértő társaságában a leginkább egészségkárosító, vagyis az egy mikrométernél kisebb részecskék számát mérte.

Amíg Jósvafőn az egy mikrométernél kisebb részecskéből „csak” 6–10 ezert találtak köbcentiméterenként, addig Miskolcon már 10–15 ezret. Ez hasonló a fővárosi értékhez. Bódvaszilason a domboldalban, ahol korán reggel még nem volt szennyezett a levegő, a részecskék száma 2800 alatti maradt, majd lent a faluban, a füstölgő kémények között megemelkedett 15–20 ezerre.

A Bükk hegyei közt, Répáshután a
tiszta levegő helyett 35 ezer részecskét
mértek köbcentiméterenként.

A „bajnok” azonban kétségkívül Arló, ahol délután négy-öt óra körül, amikor az emberek a munkából hazatérve begyújtottak, 110–120 ezerig meg sem állt a számláló.

Csak összehasonlításképpen: ha Peking legszennyezettebb részein, a főutak mentén 25–30 ezer körüli értéket mutatnak a műszerek, az már bekerül a világsajtóba. Ez az érték éppen a bükkábrányinak felel meg...

Az okok egyértelműek: a rossz fűtési szokások. Maga a szénfűtés nem lenne baj, ha a szén jó minőségű. De nem az. Ahol például az egyébként is alacsony fűtőértékű lignitet lapátolják a kályhába, ott rengeteg káros anyag kerül a levegőbe.

Valójában az ilyen szenet csak az erőművekben szabadna hővé alakítani, ott, ahol a kéményeken megfelelő a szűrő – ellentétben a háztartásokkal.

Szomorú kuriózumnak számít a rongyfűtés szokása, amely a füzesabonyi járásban terjedt el. A bálás ruha egy válogatóból kerül ki, ahol rendkívül olcsón adják a szállítmányok egyébként értékesíthetetlennek bizonyuló részét. De még így is jól jár a vállalkozó, hiszen különben neki kellene fizetnie a megsemmisítésért.

A legrászorultabbak pedig veszik, mert fűteni kell valamivel. Hogy közben a saját és környezetük levegőjét mérgezik? Bocsánat a hasonlatért: inkább a lassú rák, mint a gyors fagyhalál…

Elterjedt szokás a rászorulók között a szemét égetése is, amit bizonyít, hogy a téli időszakban a telepekre egyharmaddal kevesebb hulladék érkezik. Pedig ez az előző példákhoz hasonlóan veszélyes, különösen, ha műanyagot is tartalmaz.

Mit lehet tenni a jelenség ellen, tettük fel a kérdést Lenkei Péternek.
Jogszabály már most is tiltja a hulladékégetést (ide tartozik a rongy is), ám ez annyi, mint halottnak a csók: ha a rászorulók ki tudnák fizetni a bírságot, akkor már a megfelelő tüzelőre is telne…

Szigorítás helyett első lépés a lakóépületek szigetelése, illetve annak támogatása lenne. Mindemellett segítene a helyzeten a nagymértékű állami hozzájárulás a jó minőségű kazánok vásárlásához. És ami a nyugati országokban egyáltalán nem ismeretlen: a falvakban is érdemes távfűtésben gondolkodni. Messze ez a legolcsóbb, ráadásul környezetkímélő megoldás.

Addig is, amíg mindez megvalósul,érdemes felvilágosító kampányokbakezdeni – hasonlóan ahhoz,amelyet a közelmúltban a FöldművelésügyiMinisztérium indított Fűtsokosan! címmel. Ennek segítségévelis érzékelhetik a hulladékkal fűtők,miképpen teszik tönkre a kazánjukat,a kéményüket és az egészségüket.

Nem lenne haszontalan megtanítania helyes fűtésre azokat, akikezen ismeretek híján vannak. Példáuljó tudni azt, hogy aki nedves fávalfűt, az saját magával is kiszúr, mivela 20 százaléknál magasabb nedvességtartalmúfa hőértéke alacsonyabb,mint azé, amelyet kiszárítottak.

A légszennyezés elsősorban aszív- és érrendszeri betegségek kialakulásáért
felelős, valamint természetesena légzőszervi problémákért.

S hogy mindennek hazánk lakosságakülönösen ki van téve, bizonyítja atény: lakosságarányosan a világonlégszennyezés következtében Kínaután Magyarországon halnak meg alegtöbben. Egymillió lakosra vetítve938-an. Ez azt jelenti, hogy idéntöbb mint kilencezer áldozatot szed aszennyezett levegő.

NINCS IDŐ KIVÁRNI
A levegő szennyezettségének több oka is van, osztotta meg véleményét érdeklődésünkre Stieber József, Bódvaszilas önkormányzati képviselője. Elsőként említette, hogy az Északerdő Zrt. szociális tűzifa gyanánt frissen vágott terméket értékesít a rászorulóknak. Márpedig aki igénybe veszi a juttatást, annak nincs annyi tartaléka, hogy megvárja, amíg kiszárad a fa, hanem a szállítás után nyomban fűteni kezd vele. Talán kevesen tudják, hogy az eltüzelt nedves fa szén-monoxid-tartalma 50-szerese, a koromtartalma pedig akár százszorosa is lehet annak, ami a kivágást követően legalább hat hónapig szárad. Különösen igaz ez akkor, ha valaki a nappal gyűjtött fát már este a kályhába veti.

Másik okként a hulladékégetést említette Stieber József.
Az országban anyagiak miatt ma már legfeljebb az új építésű házak egy részébe kötnek gázt, viszont annál gyakoribb, hogy a felhasználók visszaállnak a vegyes tüzelésű kazánra. Ezek egy része afféle házi hulladékégető műként funkcionál. Hulladékot csak akkor szabad égetni, ha olyan szűrőt, füstgázmosót építenek a kéményre, mint amilyen a nagy égetőkön van. Ha ez nincs – és a háztartásokban természetesen nincsen –, akkor a műanyag palack, a festett fa vagy éppen a használt pelenka súlyosan rákkeltő anyagokat bocsát ki égés közben. A magyar lakosság egyebek között ezért is él hat évvel kevesebbet, mint az Európai Unió légszennyezéssel kevéssé sújtott régióiban lakók.
Mit lehetne tenni? – kérdeztük a képviselőt is. Egyrészt a jogi háttér megerősítésére van szükség. Nem életszerű, hogy az égetéssel szabálysértést elkövető lakos ellen a járási központban lehet panaszt tenni. Mire kijön az ügyintéző, talán már egészen más a helyzet, nem beszélve arról, hogy ki sem jön. A megoldás második része a kizárólag száraz tűzifa árusítása, a harmadik pedig a katalizátorral felszerelt, korszerű tüzelőberendezések beszerzésének nagymértékű állami támogatása. Végül pedig a tudatformálásra nem évi néhányszor tízmillió forintot kellene költeni, hanem ennél sokkal magasabb összeget.