Farkas András nyugdíjszakértő szerint legalább tíz ponton lenne szükség beavatkozásra, és bizonyos, hogy az öngondoskodás nem kikerülhető.

A fejlett társadalmakban lezajló drámai elöregedési folyamat, a munkaerőpiacon a robotizáció, digitalizáció miatt megfigyelhető élőmunka iránti igénycsökkenés, illetve a fiatalok elvándorlása miatt óriási kihívás előtt áll a magyar nyugdíjrendszer – szögezte le a VDSZSZ-tagoknak (MÁV, Volán dolgozóknak) tartott május 25-ei tanácsadáson Farkas András nyugdíjszakértő.

„Foglalkoztatási kényszerhedonizmus”

Mint elmondta, a fenti tényezők már jelen pillanatban is óriási terhet rónak a magyar adófizetőkre, és a folyamat minden bizonnyal folytatódni, adott esetben gyorsulni is fog. Hangsúlyozta, hogy az állam is pontosan tisztában van a helyzet súlyosságával, amit az okoz, hogy egyre kevesebb aktív dolgozónak kell megteremtenie egyre több nyugdíjas eltartásának a fedezetét. Emlékeztetett, hogy már 2011-ben markánsan átstrukturálták a nyugdíjrendszert, az állam célja teljesen egyértelmű volt: biztosítani kívánta a rendszer hosszabb távú fenntarthatóságát. Ennek az átalakításnak volt egyebek mellett része a magánnyugdíjpénztárak visszaállamosítása, a korhatár 62-ről 65 évre emelése, illetve az, hogy a rokkantsági nyugdíjakat és a korhatár előtti nyugdíjakat - köztük a sok vasutast és Volán-dolgozót is érintő korkedvezményes nyugdíjakat - pedig megszüntették. Ez ideiglenesen stabilizálta a nyugdíjrendszert, de a finanszírozási kihívások így is egyre nőnek és legkésőbb 2035-től újabb lényeges reformokra lesz szükség.
Probléma ugyanakkor – folytatta -, hogy Magyarországon hódít az ún. „foglalkoztatási kényszerhedonizmus”. Ez azt jelenti, hogy az adófizetők körében népszerűek azok a foglalkoztatási formák – KATA, ekhó, minimálbér alatti részmunkaidős foglalkoztatás -, amelyek után nagyon kevés, minimális adót és járulékot fizetnek be, így pedig értelemszerűen a várható nyugdíjuk is rendkívül alacsony lesz.

Ugyancsak terheli a rendszert – fűzte hozzá - a főként fiatal munkavállalók kivándorlása. Mint mondta, a pandémia előtti évben 650 ezer munkavállaló dolgozott az EU-ban vagy Nagy-Britanniában, akik nem itthon fizetik a nyugdíjjárulékot, így nem járulnak hozzá sem ők, sem a munkáltatóik a magyar nyugdíjrendszer finanszírozásához. Ha csak a minimálbér után becsült, nem itthon befizetett járulékok és szocho összegét vesszük figyelembe, az is mintegy évi 280 milliárd forintos finanszírozási léket üt az állami nyugdíjkasszán.

Hiánycikk a foglalkoztatói nyugdíjpillér

Míg Nyugat-Európában teljesen általános, hogy a munkáltatók támogatják a munkavállalók nyugdíjbefizetéseit, addig itthon a cafeteria-támogatások köréből is kivezették a munkáltatók nyugdíjcélú támogatásainak adókedvezményeit. Megjegyezte, vannak vállalatok, amelyek ennek ellenére is hozzájárulnak dolgozóik nyugdíj-előtakarékosságához, a MÁV például 4 százalékos támogatást ad a Vasutasok Önkéntes Nyugdíjpénztárában tag dolgozói részére. Ez a munkáltatói nyugdíjpillér létrehozására tett első lépés lehet, amelyet az állam által nyújtott közvetlen támogatás vagy adókedvezmény, adójóváírás egészíthetne ki.

Ahány év, annyi számolás

Hungarikum, hogy nálunk a szolgálati évek nem egyenlően számítanak be a nyugdíjba, „rángatózik” a skála – fogalmazott a szakértő. Óriási probléma, hogy gyakorlatilag lehetetlen előre kiszámolni, megmondani, kinek mennyi lesz a várható nyugdíja. Az első 20 szolgálati év a nyugdíjszámítás során például kétszer annyit ér, mint a második húsz év.

Bonyolult a rendszer

Alapvetően nehezíti a rendszer megértését, hogy Magyarországon nem a befizetett járulék határozza meg a nyugdíjat, hanem csak borzasztó bonyolult - az 1988 óta szerzett bruttó keresetek speciális nettósítását elérő - számításokat követően alakul ki. A nyugdíj összege az 1988. január 1-jétől a nyugdíjmegállapítás kezdő napjáig szerzett, nyugdíjjárulék alapját képező keresetekből számított nettó havi életpálya átlagkereset olyan mértékű százaléka lesz, amelyet az egész élet során szerzett szolgálati idő egész években mért hosszától függő nyugdíjszorzó határoz meg. A számítási algoritmus soklépcsős és komplex. „Milliónyi részletszabály van, a magyar nyugdíjszámítás minden bizonnyal a világon az egyik legbonyolultabb, emiatt a legkevésbé előrejelezhető” – fogalmazott.

A szakértő hozzátette, ennek az agyonbonyolítottságnak az eredményeként két illúzió is erősen él a társadalomban: az idősek bíznak abban, hogy az állam gondoskodni fog róluk, emiatt nem kell magukról is gondoskodniuk, a fiatalok jó része ennek pedig pont az ellenkezőjét gondolja, miszerint nekik úgysem lesz állami nyugdíjuk, így ellenérdekeltek a rendszer fenntartásában - miközben az öngondoskodást sem tartják fontosnak. Sokat segítene a kérdésben, ha tisztán látható lenne, kinek mennyi az adott időpillanatban a várható nyugdíja. A dolog nem lenne megoldhatatlan – tette hozzá -, hiszen sok országban euró-centre pontosan látható ez az adat, ehhez azonban radikális nyugdíjreformra lenne szükség.

Életjáradék-e a nyugdíj?

Farkas András a nyugdíjrendszert érintő következő kulcskérdésként az életjáradék-számítás hiányát nevezte meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a mostani szabályozás szerint a törvényhozó nem tesz különbséget aszerint, hogy valaki hány éven keresztül kapja a nyugdíját, az automatikusan élethosszig jár. A modern nyugdíjrendszerek svéd mintára sorban állnak át az életjáradék-osztók használatára és azok évenkénti felülvizsgálatára, ennek itthon egyelőre nincs jele.

A nyugdíjrendszer kiszolgáltatott az államnak

A szakértő szerint azzal, hogy a nyugdíjak kifizetésére teljes garanciát vállal az állam, így szükség esetén kipótolja a nyugdíjkassza esetleges hiányát - idén 420 milliárd forinttal, jövőre már 580 milliárd forinttal -, lényegében bármikor beavatkozhat a nyugdíjrendszer működésébe. Példaként említette a nyugdíjkorhatár emelését, a korkedvezmények elvételét, a valorizációs szorzók évenkénti változtatását. Emellett már rövid távon is a nyugdíjak vásárlóértékének relatív leszakadásához vezet például az a szabály, hogy a nyugdíjakat csak az infláció mértékével emelik, miközben a bérek ennek többszörösével növekednek. Az idei mindössze 3,6 százalékos nyugdíjemelés mellett a keresetek akár 10-12 százalékkal is nőhetnek – fűzte hozzá. Ráadásul a nyugdíjemelés egységes százalékos mértéke miatt a nyugdíjas társadalmat is mindinkább szétszakítja az emelés, hiszen az 50 vagy 100 ezer forintos nyugdíjat ugyanúgy 3,6 százalékkal emelik, ahogyan az ötszázezres vagy milliós nyugdíjakat is, ami értelemszerűen azt eredményezi, hogy a „szegény nyugdíjas szegényebb, a gazdag gazdagabb lesz”.

A valorizáció - vagyis a korábbi évek nettósított kereseteinek az adott évre meghatározott szorzóval a nyugdíjba vonulás évét megelőző év nemzetgazdasági nettó átlagkereseti szintjéhez történő igazítása - akár 40-50 százalékos eltérést is okozhat a megállapított nyugdíjak tekintetében nagyon hasonló életpályák, karrier-ívek esetében is attól függően, hogy valaki melyik évben vonul nyugdíjba. Ez olyan méltánytalanság, amelynek orvoslására valóban égető szükség lenne.

Elöregedés

KSH-adatokat idézve Farkas András felhívta a figyelmet, hogy tavaly minden ötödik magyar 65 év feletti volt, de 2030-ra minden negyedik, 2060 pedig már minden harmadik magyar ember 65 évesnél idősebb lesz. Ez a demográfiai öregedési folyamat soha nem látott kihívások elé állítja majd az állami újraelosztó rendszereket, mindenekelőtt a nyugdíjrendszert és az egészségügyi ellátó rendszert.

Nem kikerülhető az öngondoskodás

A szakértő összegezve kiemelte, rendkívül fontosnak tartja, hogy jöjjön létre Magyarországon is a foglalkoztatói nyugdíjpillér, az állam még hangsúlyosabban támogassa a nyugdíjcélú megtakarításokat, mindenekelőtt pedig váljon átláthatóbbá a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer. El kell jutnunk oda, ahol Nyugat-Európa már tart: ott ugyanis teljesen általános, hogy mindenkinek vannak nyugdíjcélú megtakarításai. A magyar állam személyi jövedelemadó-jóváírás keretében támogatja mind az önkéntes nyugdíjpénztári tagságot, mind a nyugdíjbiztosításokat, mind pedig a nyugdíj-előtakarékossági számlákat. Hozzátette, a tapasztalatok szerint lassan, de növekszik az öngondoskodók aránya, az önkéntes nyugdíjpénztáraknak összesen 1,1 millió tagja van, nyugdíjbiztosítással pedig közel 400 ezren rendelkeznek, ami azért örömteli, mert az „öngondoskodás nem kikerülhető”.

(Nyitófotó illusztráció / forrás: pixabay.com)