A 16 éves gimnazista fiú azért is örült a díjnak, mert szerinte a többi pályázó is rendkívül jó képeket küldött be.

– Hétévesen került a kezembe először a szüleim fényképezőgépe, és képet csináltam mindarról, amit megláttam: a lábamról, a plafonról – mesél a kezdeti szárnypróbálgatásiról Tamás. – Nyolcévesen már járműveket fotóztam, vonatokat, buszokat, és csak tízévesen kezdett érdekelni a természet. Kint a kertben fotóztam a madarakat, növényeket, rovarokat. 2015-ben mondtam a szüleimnek, hogy szeretnék egy saját gépet, amelyet meg is kaptam a szülinapomra, persze nem profi, még csak nem is félprofi gép volt, de a célnak megfelelt.

– Egy idő után az állatokat is tanulmányozni kezdtem, ha lefotóztam egy madarat, kikerestem, hogy milyen fajta, mik a szokásai, ugyanígy a rovarokkal. Tudnom kellett, hol élnek ezek az állatok, mikor párzanak, hol lehet őket megtalálni ahhoz, hogy le tudjam őket fotózni.

Az ifjú fotós saját fényképezőgéppel felfegyverkezve pedig elérkezettnek látta az időt, hogy megmutassa munkáit a világnak.

– Elkezdtem pályázatokra küldeni a képeimet. Eleinte nem volt sok sikerem, de végül 2015 második felében a Varázslatos Magyarország fotópályázatán több száz jelentkezőből a 20. helyre soroltak, és ennek már nagyon örültem.

Tamás korai érdeklődése nem a semmiből jött, édesapja, Koncz Miklós is hobbifotós, sőt mára ez közös apa-fia programmá vált, hogy együtt járják a természetet. A díjnyertes fotóját is együtt készítették, méghozzá január elsején. – Azon a napon pont megfelelő volt a hőmérséklet, ezért kimentünk rovarokat keresni. Talaj menti fagy volt aznap reggel, de szép lassan felengedett. Ahhoz pedig, hogy le tudjam őket fotózni, le kell hasalni. Tiszta sár lettem a végére, nadrágot kellett cserélnem, hogy ne sározzam össze az autót – meséli Tamás. A csongrádi fiú fotózás közben a természetvédelmet is megszerette.

– A fotózás komoly hobbi lett aszámomra, s ennek köszönhetően több olyan emberrel is megismerkedtem, aki sokat jár a természetbe és igyekszik óvni azt. Ez nagy hatással volt rám, és én is hasonlóan képzelem el a jövőmet.

(Forrás: delmagyar.hu)