Nagyon régi – közel húsz éves – múltja van az egyházközségi majálisoknak. Az első időszakban a Szent István plébánia saját szervezésében, a hittanyán tartotta ezeket az összejöveteleket. Egyik évben felvetődött, hogy mi lenne, ha a két plébánia – mint sok minden más egyebet – ezt is közösen szervezné meg – mesélt a kezdetekről lapunknak Hajagos Gyula esperes, a Szent István templom plébánosa, aki azt is elmondta, hogy ezzel együtt úgy gondolták, a helyszínt is megváltoztatják.

Az ötlet mindenkinek tetszett, így ezt követően az egyházközségi majálisokat a Parkerdőben rendezték meg, mely megközelíthetőség és a környezet szempontjából is tökéletesen alkalmasnak bizonyult.

Az idei évben - két év kihagyás után – a két plébánia közösen hirdette meg a részvételi lehetőséget, és aki akart az jelentkezett. Igaz, hogy a hely korlátlan létszámnak biztosít helyet, de az ebéd miatt mindig szeretik tudni, hogy hozzávetőlegesen mennyien vesznek részt a jeles eseményen. Az idei évben 160 ember jelezte részvételi szándékát.

Kilenc órakor kezdődött a gyülekezés és egész délelőtt folyamatosan jöttek a kikapcsolódásra vágyó családok. Az ebéd előtt Gyula atya és Rónaszéki Gábor plébános osztotta meg gondolatait a hívekkel és a megjelent érdeklődőkkel, majd egy kis szabadidős tevékenységet követően megérkezett az ebéd is, mely hagyományosan mindig marhapörkölt körettel és savanyúság. Elkészítését külső segítők vállalták fel és délben kiszállították az ételt. A desszertről és a szomjoltóról a résztvevők gondoskodtak. Ebéd után pedig különböző játékokon és vetélkedőkön lehetett részt venni, ahol az eredményeket természetesen díjazták is.

- Ezek a közös szervezésű összejövetelek úgy vélem erősítik és mélyítik az emberi kapcsolatokat a két plébánia hívei között. Remélem hamarosan le fog omlani az a képzeletbeli választóvonal is, melyet az E75-ös út testesített meg egykor – mondta Gyula atya és örömmel nyugtázta, hogy milyen sok fiatal érkezett a rendezvényre.

- Körbetekintve úgy látom, hogy mindenki jól érzi magát. Itt fesztelenebbül viselkednek az emberek egymással, ami úgy gondolom, hogy a templom falai közül hiányzik. Véleményem szerint a templomnak is ugyanolyan bensőséges és baráti közegnek kellene lennie, mint a családi környezetnek, ahol az emberek nem érzik magukat feszélyezve. Most ezt a kötetlenséget és felhőtlen boldogságot látom - tette hozzá elégedett mosollyal Gyula atya.

(Képek: Fábián Adrienn)