A szépkorú asszonyt a kivételes ünnepnapon városvezetésünk nevében Balla László alpolgármester köszöntötte fel virágcsokorral, és Orbán Viktor miniszterelnökünk által aláírt emléklappal.

Julika néni 1930. június 22-én született Szank-Móricgáton. Gyermekkorát a móricgáti tanyavilágban töltötte. Noha fiatalon érte meg a háborús időszakot, ennek ellenére a 8 általános iskolát elvégezte. Mivel Julika néni szülei igen szegény körülmények között éltek, földművelésből tartották el a családot, ezért tovább tanulni nem volt lehetőségük a gyerekeknek. Julika néniék heten voltak testvérek ma már csak hárman élnek.

Julika néni 1949-ben ment férjhez, majd ezt követően Jászszentlászlón éltek és földműveléssel foglalkoztak. Később egy tanyasi kisboltot vezetett. Házasságából két lánya született, akik Kiskunfélegyházán tanultak és dolgoztak, majd itt is alapítottak családot.

Az élet rögös útja úgy hozta, hogy Julika néni is Félegyházára költözött a lányai után. Először a cipőgyárban kezdett el dolgozni, de onnan eltanácsolták, mert sajnos szervezete nem bírta a vegyszereket. Ezt követően a félegyházi kenyérgyárban helyezkedett el és onnan is ment nyugdíjba.

Julika néni mindenhol nagyon szeretett dolgozni. Soha nem vágyódott máshová, másmilyen munkakörbe, vagy nyaralni, strandolni. Ezt a munkakedvet hiányolja a mai fiatalokból. Jó érzéssel gondolt vissza azokra az időkre, mikor még kézzel szántottak, hajnalban keltek és késő este feküdtek le, a köztes időt pedig kemény munkával töltötték.

„Nagyon korán keltünk, hogy az állatokat el tudjuk látni, mielőtt kimentünk a földekre. Kihajtottuk a legelőre a libákat, a teheneket, elláttuk az aprójószágokat a ház körül, majd indultunk a földekre. Ez a mai világban már elképzelhetetlen a fiataloknak. Szinte megfordult velük a nap. Éjjel dorbézolnak, nappal meg alszanak.” – részletezte Julika néni, akinek a minigarzonban - ahol jelenleg él - sajnos van tapasztalata e téren.

Arra a kérdésre, hogy mit tanácsolna a fiatalságnak, hogy hosszú életük legyen, a leglényegesebbet emelte ki Julika néni: ne igyanak mértéktelenül és ne dohányozzanak.

A szépkorú asszony mindennapjait lányai és azok családja mellett már öt dédunoka is megszépíti. Igaz, egészségi állapota ingadozó és vigyáznia kell az étkezésre is - hiszen több mint húsz éve gyomor nélkül él – ennek ellenére tevékenyen tölti mindennapjait. Nagyon szeret olvasni, kivétel nélkül minden újságot szívesen átböngész betűről-betűre. Soha nem érzi magányosnak magát. Szívesen visszaemlékezik azokra az időkre, amikor még motorral járta a tanyavilágot.

„Az első komoly motoromat egy budapesti rendőr-őrsről vásároltam, ahol selejteztek. Ezt egy falubéli ismerősnek köszönhetően tudtam meg, aki el is kísért Pestre. Még aznap hazamotoroztam az új gépemmel.” – mesélte mosolyogva a szépkorú asszony.

A fekete Pannonia nagyon sokáig hű társa és segítője volt Julika néninek a cipekedésben és csak akkor volt hajlandó megválni tőle, mikor Félegyházára költözött.

Azt is elárulta lapunknak Julika néni, hogy bizony nemcsak motort vezetett, hanem traktort is. Soha nem esett kétségbe, ha a sors új feladat elé állította. Nem kereste a kifogásokat, hanem mindig a megoldáson törte a fejét. Talán ez a titka annak, hogy ilyen életerő és vidámság sugárzik még most is a szépkorú asszonyból. De persze az is nagyon sokat jelent, hogy szerető család veszi Őt körül minden nap, ezzel varázsolva színessé a szürke hétköznapokat is.

Kívánjuk mi is Julika néninek, hogy még nagyon sokáig tartsa meg a Jóisten erőben, egészségben szerettei körében.

(Képek: Fábián Adrienn)