Magyarországon az egészségpénztár adatai szerint jelenleg 750-800 ezer kezelt cukorbeteg él, ám a szakma becslései és a KSH szerint a diabétesz valamely típusában szenvedők száma meghaladja az 1 milliót. De akkor hol van az a közel 200 ezer beteg? Ők azok a kiemelten kockázatos csoport, akik annak ellenére sem járnak szakrendelésre, s szedik gyógyszereiket, hogy az életük múlik rajta. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. számú Belgyógyászati Klinika diabetológusa, Dr. Tabák Ádám a HáziPatika.com-nak korábban úgy fogalmazott, a cukorbetegség előszobájának tekinthető inzulinrezisztencia közel 1,5 millió embert érinthet hazánkban. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy összeállításunkkal felhívjuk a figyelmet a vércukorszint beállításának fontosságára, hiszen, ha valaki ezt nem teszi meg, súlyos szövődményeket kockáztat, s legrosszabb esetben az életét is.

Ezek a normál és a kóros értékek

Ahhoz, hogy a vércukor egészséges szinten tartásának fontosságáról, s az ingadozásban, a nem beállított vércukorszintben rejlő kockázatokról érdemben beszélhessünk, először is tisztázni kell, hogy milyen érték tekinthető normálisnak, s melyek azok, amik cukorbetegséget jeleznek. Általánosságban elmondható, hogy az éhgyomori vércukorszint 7 mmol/l felett diabéteszre utalhat, 6,1 és 7 között prediabéteszre, míg 6,1 alatt az érték normális. Terheléses vércukormérés esetében (cukros oldat fogyasztása után 120 perccel mért érték) a 11,1 mmol/l feletti érték cukorbetegséget jelez, 7,8 és 11,1 között prediabéteszt, míg egy egészséges embernél a vércukorszint ilyenkor sem haladja meg a 7,8 mmol/l értéket.

Ha azonban valakinek magas a vércukorszintje (hiperglikémia), akkor további vizsgálatok szükségesek, hogy teljes bizonyossággal kiderüljön, diabétesz a magas érték oka, mert egyébként lehet akár pajzsmirigy-túlműködésé, hasnyálmirigy-gyulladásé, de egyéb hormonzavarok kísérőjelensége is, mint ahogy számos gyógyszer is okozhat hiperglikémiát.

Hamarabb jelentkeznek a szövődmények

Amennyiben beigazolódik a cukorbetegség, úgy különösen fontos, hogy sikerüljön a beteg vércukorszintjének megfelelő beállítása, az ingadozó cukorszint ugyanis elősegíti a szövődmények kialakulását. Gondoljunk csak arra, hogy egy egészséges embert is megterhel, ha leesik a cukra, s akár el is ájulhat emiatt. Nos, a hipoglikémia (túl alacsony vércukorszint) vagy a hiperglikémia (túl magas vércukorszint) különösen nagy veszélyeket rejt magában a diabéteszesek számára. S, a nem jól beállított vagy rosszul betartott terápia miatti vércukorszint-ingadozás veszélyesen megterheli a szervezetet, s hosszú távon súlyos szövődményekkel is járhat, melyek kialakulását egy jól beállított vércukorszint képes évekkel, évtizedekkel elodázni.

A nem, vagy nem jól kezelt cukorbetegség elsősorban az érrendszert terheli meg, ennek alapján pedig a szövődményeket két részre lehet osztani: makroangiopátia és mikroangiopátia. Előbbi esetén a régóta fennálló cukorbetegség már nemcsak a hajszálereket, de az artériákat (verőerek) is károsítja. Ez valójában az erek idő előtti elmeszesedését jelenti, amihez a magas vércukorszint mellett amagas vérnyomásés a magas vérzsírszint is hozzájárulhat. Mindez leggyakrabban szívinfarktus vagy stroke formájában sújtják a betegeket, de kialakulhat úgynevezett diabéteszes láb szindróma is, amennyiben a végtagok erei érintettek.

Veseelégtelenséget okozhat

A mikroangiopátia a hajszálerek, valamint a kis verőerek elváltozásait takarja, melyek során az érintett erek bazális membránja (alaphártyája) megvastagszik. Ez a jól beállított terápia mellett, ahol a vércukorszint nem ingadozik, sokkal lassabban alakul ki.

A mikroangiopátia vagy más néven mikrovaszkuláris betegség egyik típusa a diabéteszes nefropátia, azaz vesekárosodás. Kialakulása a cukorbetegek 35-40 százalékánál várható, főképp, ha genetikai érintettség is feltételezhető, azaz, ha a felmenők között volt olyan 1-es típusú cukorbeteg, akinél diagnosztizáltak ilyen vesekárosodást. A szakemberek tapasztalatai alapján a diabétesz kialakulását követő 15-20 év környékén jelentkeznek az első tünetek, ám ha addig nem alakul ki, akkor az évek során egyre csökken az esélye, hogy a beteg érintetté válik. Korai jele a vizeletben lévőfehérje(albumin) szintjének 30-300 mg/nap közé emelkedése, a 300 mg/nap feletti szint már egyértelműen vesekárosodásra utal, amit a szérum kreatinin szintjének ellenőrzésével lehet minden kétséget kizárólag kimutatni. A betegség végstádiumában vesepótló kezelés válhat szükségessé.

Nem érzik, hogy megvágták magukat

A diabéteszes neuropátia a cukorbetegség másik ismert mikroangiopátiás hátterű szövődménye. Ennek során az idegek károsodnak, mégpedig azért, mert az erek károsodása következtében nem kapnak megfelelő mennyiségű oxigént és tápanyagot. Ha ez a gerincvelőből vagy az agyból kilépő idegrostokat érinti, akkor sérül a központi és a perifériás idegrendszer valamint az egyes testtájak közötti kommunikáció. Ez érzészavart, érzésvesztést, neuropátiás fájdalmak kialakulását hozza magával a cukorbetegeknél, s áttétesen ez az oka az úgynevezett diabéteszes láb kialakulásának is.

A diabéteszes neuropátia egyik leggyakoribb formája a szenzoros neuropátia (érző idegek károsodása), melynek során a betegek először furcsa jelenségként úgy érzékelik, mintha kesztyű lenne a kezükön, vagy zokni a lábukon, ami kezdetben zsibbadással, később fájdalommal is jár. Majd ezt követően a fájdalomérzet csökken, hiszen az idegek olyan mértékben károsodtak, hogy nem képesek az ingereket megfelelően közvetíteni, így fordulhat elő, hogy a beteg észre sem veszi, ha megvágja vagy megszúrja magát. Ez különösen azért veszélyes, mert a cukorbetegekre jellemző, hogy sebeik az átlagnál rosszabbul, lassabban gyógyulnak, s sokkal hajlamosabbak a fertőzésekre, így fekélyek kialakulására is.

"Néma szívinfarktust" okozhat

A diabéteszes neuropátia másik formája a motoros neuropátia (mozgató idegek károsodása), ami még a szenzorosnál is súlyosabb tünetekkel és szövődményekkel járhat. A motoros neuropátia ugyanis az izmok fokozatos sorvadásával jár, s akár a belső szervek működését is érintheti. Kialakulhat miatta székrekedés, vagy épp hasmenés, potenciazavarok, vagy szapora szívverés, s legrosszabb esetben a koszorús erek fájdalommentes elzáródása, az úgynevezett "néma szívinfarktus". Ezek a diabéteszes neuropátiás szövődmények (szenzoros és motoros együtt), ráadásul a hazai cukorbetegek akár 60 százalékát is érinthetik, ami körülbelül 400 ezer embert jelent Magyarországon. Bár a kialakuláshoz vezető lépéseket egyelőre nem sikerült pontosan azonosítani, annyi valószínűsíthető, hogy a kezelt és karbantartott cukorbetegeknél kisebb eséllyel alakul ki ez a betegség, ami ráadásul nem is gyógyítható. Megfelelő kezeléssel azonban lassítható a lefolyása, s a tünetek is enyhíthetőek, amelyekre fontos is nagy hangsúlyt fektetni.
A látás részleges vagy teljes elvesztése

Súlyos mikroangiopátiás szövődmény a diabéteszes retinopátia is. Ennek során a szem recehártyája, azaz retinája betegszik meg, s okoz romló látásminőséget, s akár látásvesztést is. A diabéteszes retinopátia a 2-es típusú cukorbetegek mintegy negyedét, az 1-es típusúaknak azonban akár a 90 százalékát is érintheti. Ha időben felismerik (szemfenék-vizsgálattal történik a szűrés), akkor akár lézeres kezeléssel meg is tudják menteni a beteg látását. Jó hír azonban, hogy ha megfelelő szinten tartja a diabéteszes a vércukorszintjét, akkor minimalizálni tudja ennek a szövődménynek a kialakulását.

Diabéteszes kóma és halál

A vércukorszint ingadozásának kétségkívül a legnagyobb veszélye, hogy a beteg kómába eshet, s akár, ha nem kap időben segítséget, bele is halhat a hipoglikémia (kórosan alacsony vércukorszint) vagy hiperglikémia (kórosan magas vércukorszint) súlyos állapotába.

Az inzulin hiánya miatt kialakuló kómát szokás diabéteszes kómának nevezni, s két fajtája ismert. A ketoacidózisos kóma az 1-es típusú diabéteszben szenvedőkre, míg a hiperozmoláris kóma a 2-es típusú cukorbetegekre jellemző. Ketoacidózisos kóma során a beteg szervezetében akár az 1000 mg/dl-t is elérheti a cukorszint (120-ig normális), s ennek következtében a sejtek nem képesek felvenni a cukrot, ám mivel energiára van szükségük, így elkezdik a zsírraktárak lebontását. Ez inzulin hiányában sikerül is nekik, viszont emiatt megnő a ketontestek termelése a májban (ezért lesz acetonos a lehelete a betegnek). Ezek és a zsírsavak is savas kémhatásúak, így a vér "savanyúvá" válik, azaz kialakul a metabolikus acidózis. Ezt a beteg kapkodó légvétellel próbálja kompenzálni (Kussmaul-légzés), majd amikor már a vesék sem képesek megfelelően visszatartani a cukrot, megindul annak kiürülése a vizelettel, ami viszont hirtelen nagyon sok vizet "visz" magával, s a dehidratáció beindul. A sejtekből egyszerre távozik a víz, a cukor, majd az erre legérzékenyebb idegsejtek nem képesek a további normális működésre, s beáll a kóma.

Sokszor hiszik, hogy részegek

A cukorbetegek vércukorszintjének ellenkező irányú változása, azaz a hipoglikémia szintén kómához vezethet. Amikor a vércukorszint 2,2-3,33 mmol/l alá esik, elindul a kóros folyamat, amit sokkal könnyebb kezelni, mivel ilyenkor "elég" egy kis cukros vizet itatni a beteggel (de csak akkor, ha még magánál van!). A hipoglikémiás rosszullét jellemzően hideg verejtékezéssel, remegéssel, ritkábban hányással kezdődik, majd kimegy az erő a beteg lábából, akár el is eshet. Felgyorsult szívverése mellé koncentrációzavar ésszédüléstársulhat, emiatt gyakran tévesztik össze ezt az állapotot a részegséggel. Ha azonban még ekkor sem kap segítséget, a tünetek tovább fokozódhatnak beszéd- és látászavarrá, később hallucinációvá, epilepsziás rohammá, majd végül az eszmélet fokozatos elvesztését követően kómává.