A töméntelen mennyiségű információ, amely a televízióból és az internetről éri az embert, az egyre több álhír és félinformáció fokozza a bizonytalanságot, és ez félelmet kelt. Ez azonban a jelenlegi helyzet természetes velejárója.

„Ha a félelemérzet huzamosabb ideig fennáll és kitölti a mindennapokat, ott már szorongásról van szó. Ezt az állapotot azonban odafigyeléssel és tudatossággal meg lehet előzni, és szeretteinknek, gyermekeinknek is segíthetünk” – mondta a hirado.hu-nak Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.

A szülőnek először a saját félelmeivel kell megküzdenie, mert csak ezután tud a gyermekének segíteni. A következő lépés, hogy a gyermek félelmeit, fantáziáit megismerje. A koronavírus-járvánnyal kapcsolatban rengeteg álhír terjed az interneten, de sokszor elég csupán egy valós információ töredéke is ahhoz, hogy a gyermek képzelete szárnyra kapjon és rémtörténeteket gyártson.

Át kell látni tehát, hogy mi van a gyermek fejében. Ha a gyermek ezeket nem tudja kivel megbeszélni, kiadni magából, az zavart okozhat benne. A szülő alapvető feladata, hogy támaszt nyújtson a gyermeknek. Fontos, hogy ne keltsen pánikot, a gyermekek különösen érzékenyek, nem lehet becsapni őket. Ha a szülők hajlamosak a pánikra, a gyermek is az lesz. Tehát a szülőnek először saját magában kell rendezni, hogy mitől fél igazából, és utána a gyermekhez kell fordulni, és az ő szükségleteit szem előtt tartva segíteni neki – magyarázta a szakpszichológus.

Beszélni kell a kialakult helyzetről a gyermek nyelvén
Azt kell éreztetni a gyermekkel, hogy ami körülötte van, az stabil. Egyszerűen fogalmazva kell elmagyarázni, hogy miért kell otthon maradni, a kérdéseire pedig válaszolni kell. Ezáltal a gyermek kap egy kapaszkodót.

„Nem szabad ráparancsolni, hogy mosson kezet, hanem el kell magyarázni, hogy miért szükséges ez. A megelőzésre helyezzük a hangsúlyt. El kell mondani, hogy ez egy veszélyes vírus, ami betegséget okoz, ezért megelőző lépéseket kell tenni. Jó lehetőség, hogy a higiénia fontosságára még inkább felhívjuk a figyelmét” – mondta a pszichológus.

Tudatosítani kell magában a szülőnek, hogy a gyermeket igazából egy dolog érdekli: az anya és az apa mindig elérhető legyen. Minél kisebb a gyermek, annál fontosabb a fizikai kontaktus. Ilyenkor még jobban igénylik az érintést és a beszélgetést.

Természetes, hogy a gyermek nehezen viseli a bezártságot

Ha a gyermek már napok, hetek óta van otthon a négy fal között, természetes, hogy megviseli őt. Az ingerszegény környezetben a szülők is feszültebbé válnak, hát még a gyermekek, akiknek nagyobb mozgástérre van szükségük. Így a szülőnek számolnia kell azzal, hogy a gyermek egy idő után hisztissé válik, és ezt tudnia kell megfelelően kezelni.

A gyermekre sok esetben átragad a szülő feszültsége, és erre reagálva viselkedik türelmetlenebbül. A legfontosabb, hogy a szülő soha ne fizikai erővel vagy kiabálással próbálja elérni a gyermeknél a kívánt viselkedést. Lényeges, hogy alaposan átbeszélje vele, hogy mi miért történik. Érdemes kialakítani egy napirendet, és ezt követni, így a gyermek mindig tudja, mikor mi következik, mire lehet számítani, és ez a keret ad egyfajta biztonságérzetet.

Továbbá, ki kell találni, mivel foglalható le leginkább a gyermek, ez mindenkinél eltérő, ugyan pluszmunkát jelent a szülőnek, de hosszabb távon beválik. Arra viszont oda kell figyelni, hogy a kisgyermeket játékkal foglaljuk le, és ne tanulással vagy kötelező jellegű olvasással, mert az nem fog működni – tanácsolta a pszichológus.

Ha egy családtag megbetegszik

„Ha egy ismerős vagy családtag elkapja a betegséget, azt semmi esetre sem szabad tagadni a gyermek előtt. El kell mondani neki, hogy mi a helyzet, és tudatosítani benne, hogy a család azért van, hogy a beteget ellássa és segítse a gyógyulását. Kerülni kell a pánikot” – fogalmazott.

A pszichológus arra is kitért, hogyha szóba kerül a halál fogalma, le kell tudni kommunikálni a gyermek felé, hogy ez mit jelent. Eltérő, hogy egy adott életkorban milyen kép van a gyermek fejében a halálról. Először ezt kell tisztázni, és meg kell tudni, milyen kérdései, milyen félelmei vannak. Ha sikerül ráhangolódni a gondolataira, lehet neki segíteni.