Államalapításunk ünnepén, augusztus 20-án keltek útra a kora reggeli órákban, hogy a természeti látványosságokban gazdag hegyvidéki tájakat megcsodálják és a legjobb hangulatban és társasággal töltsék el a hosszú hétvégét.

Kőszegre érve máris túracipőt húztak és az államalapításunk ünnepéről megemlékezve elsétáltak a Koronaőrző-bunkerhez, melynek építési munkálatai jelenleg még folyamatban vannak. A Magyar Szent Korona őrzési helyén lévő kiállítóhely felújítási programja előreláthatólag 2-3 hét múlva zárul le, de természetjáróink így is örömmel tekintettek körbe.

Ezt követően a Kálváriát nézték meg a tizennégy stációval. Igaz, a barokk templomba nem sikerült bejutni, de ez cseppet sem szegte kedvét turistáinknak. A Kálvária-templom mögött nem messze, az osztrák – magyar határon csodálatos panorámával található a Trianoni-kereszt, melyet 1936-ban építettek. A Trianoni-keresztre 1939-ben innen nem messze az osztrák oldalon, Saint-Germaini kereszt építésével „válaszoltak”, amellyel a Párizs környéki békék őket érintő részéről emlékeztek meg. Az osztrák kereszt 1945 után a szigorúan őrzött határrészhez tartozott, sokáig csak a határőrök közelíthették meg. 1989 után vált újra teljesen szabadon látogathatóvá. 1993-ban felújították, emléktáblával látták el, emlékezve a vasfüggöny időszakára. Túrázóink a nem mindennapi látványosságot hátrahagyva tovább bandukoltak a szép bükkössel szegélyezett úton egészen a Pintér-tetőig, mely 507 m magasan fekszik. Ezt követően egy könnyű lankáson tett séta következett, majd ismét meredeken felfelé vitt útjuk a szelídgesztenyefákkal szegélyezett úton az Ördögtányér-szikla kvarcfillit anyagú talaján. A szikla nevét onnan kapta, hogy a kőzetben egy tányért formázó mélyedés található.

A további séta hatalmas, monumentális bükkökhöz vezetett, melyek az ún. Fatalin-bükkök. A közel 300 éves famatuzsálemek az idők során szerencsésen megmenekültek a fakitermeléstől. Az Óház-tetőre szintén lassú emelkedővel jutottak fel túrázóink, ahol a kilátóból ismét szép panorámában gyönyörködhettek.
Ezt követően a Kéktúrához csatlakozott Z jelzéseket követve ereszkedett le a csapat a hegység talán legnépszerűbb kirándulóhelyéhez, a Hétforráshoz. A Hétvezér forrásnak is hívott bővizű kutat 1896-ban, a millennium évében építették ki hét kifolyónyílással a hét magyar vezérről elnevezve, előtte nagy vízgyűjtő medencében gyűlik a forrásvíz. Az Országos Kéktúra útvonalától elbúcsúzva a Vasfüggöny turistaúton gyalogoltak tovább lelkes turistáink egyre közelebb kerülve az osztrák határhoz. Kb. félórányi baktatás után a csapat már el is érte az Andalgó tanösvény első tábláját. A 10 állomásból álló tanösvény 2 km-es hosszával az egykor igen népszerű sétautat mutatta be. Kőszegre érve rövid városnézést követően Sopronba buszoztak tovább túrázóink, ahol elfoglalták szállásukat és jóízűen elfogyasztották vacsorájukat.
Másnap reggel útnak indult a csapat, hogy felfedezze Sopron környékét. Elsőként a Sörházdombi kilátóhoz vezetett útjuk, majd a Károly és a Várhely kilátóról is megcsodálták a panorámát. Aki a városban maradt, az a Tűztoronyba ment, melynek barokk hagymakupolája a kétfejű sassal 58 méter magasra emelkedik, így a város több pontjáról is jól látható. A Tűztoronnyal szemben a város egyik legismertebb temploma a Kecsketemplom is szemet gyönyörködtető látványként magasodik a főtéren, melyet szintén megcsodáltak utazóink.
A kirándulás következő állomása Fertőrákosra vezetett, ahol kisvonatra ülve tekintették meg a várost természetjáróink és út közben megismerték Fertőrákos történetét, illetve a Fertő-tó természeti adottságait.

Túrázóink a harmadik napon a Kerteskői-szurdokban tettek egy kis szintemelkedéssel járó körsétát, melynek talán a legizgalmasabb szakasza a Gerence-patak vágta völgy volt. Ez a rész mindössze háromszáz méter hosszú, ám látványát tekintve valóságos tündérmese. A széles völgyet oldalról meredek, akár harminc-negyven méteres sziklák határolják, a vízmosás rögein való előrehaladás pedig igen nagy óvatosságot igényelt túrázóinktól. De rutinosságuknak és a szerencsének is köszönhetően még apróbb baleset sem történt.

A túra következő és egyben záró állomása a hazaút előtt a Fejér megyei Gárdonyhoz tartozó Dinnyés volt, ahol a Várpark kínált számos érdekességet természetjáróinknak.
2014-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt a dinnyési Várpark a romvárak, a hagyományőrzés és a magyar történelem kedvelőinek nagy örömére. Az impozáns szabadtéri kiállítás célja az értékmentés és az oktatás. A park egyediségét az adja, hogy a történelmi Magyarország várait még sehol nem jelenítették meg eredeti anyagukból elkészített makettként: a kicsinyített várak, akárcsak eredetijük, kőből, fából, téglából, vesszőből és sárból készültek. Bőven volt látnivaló utazóink számára, mielőtt ismét buszra szálltak, hogy hazafelé vegyék útjukat.

A három nap számos csodát tartogatott természetjáróink számára, melynek értékén az csak emelt, hogy közel 40 km-t tettek meg gyalogosan. A kellemes fáradtság, mely testnek-léleknek egyaránt megújulást hozott, minden bizonnyal jó darabig felvértezi kirándulóinkat a hétköznapi kihívásokkal szemben.