A Petőfi Sándor Városi Könyvtár havonta két alkalommal megrendezésre kerülő Baba-mama Klubja igen nagy népszerűségnek örvend az édesanyák, kismamák és apukák és kisgyermekeik körében. A kellemes hangulatú délelőtti programot mindig érdekes előadások színesítik. Ezúttal február 11-én dr. Sinkó Melinda orvos, szoptatási tanácsadó osztott meg érdekes információkat a családon belüli minőségi kommunikáció fontosságával kapcsolatban.

- A házaspár, illetve a párok közötti kommunikáció a családi élet alapjait képezi és a gyermek számára is követendő minta. Nemcsak az a fontos, ahogyan a gyermek előtt kommunikálunk, hanem az is, ahogyan érzelmeinket kinyilvánítjuk családtagjaink felé. A gyerekeknek nagyon fejlett receptoraik vannak és képesek a családon belüli harmóniát, avagy diszharmóniát megérezni még verbális kommunikáció nélkül is – tudtuk meg az előadótól.

- A családi harmónia megalapozásához el kell sajátítanunk azt a készséget, hogy nehéz érzelmi szituációban egyszerre legyünk képesek törődni saját magunkkal, és a másik fél igényeivel is. Ezt a készséget asszertivitásnak nevezi a szakirodalom. A párkapcsolatban az asszertivitás azt jelenti, hogy igényeink kifejezésekor nem bántunk meg másokat. Nem legyőzni akarjuk a másik felet és nem is alárendelődni szeretnénk, hanem szeretnénk kompromisszumra jutni – részletezte előadásában dr. Sinkó Melinda, aki az asszertivitás néhány eszközével is megismertette a megjelenteket.

- Fontos, hogy tisztában legyünk az asszertív jogokkal, melynek van egy 12 pontból álló listája. Ezek közül csak párat említve: jogunk van hibázni és annak vállalni a következményeit, jogunk van megbetegedni, információt kérni, de talán a legfontosabb, hogy jogunk van nemet mondani is lelkiismeret furdalás nélkül. Ha egymással beszélgetünk és nézeteltérés alakul ki közöttünk, akkor jó, ha nem értékítéletet mondunk a másikról, hanem én-üzeneteket közvetítünk. Mondjuk meg, hogy nekünk mi bajunk van, vagy milyen szükségleteink nem elégültek ki. Ekkor várhatjuk csak el, hogy a másik nem fog támadólag reagálni. Emellett az is fontos, hogy meg tudjuk hallgatni a másik embert. Ne adjunk tanácsot, ne oktassuk ki, hanem egyszerűen csak jelezzük vissza neki azt, amit elmondott, esetleg foglaljuk össze számára az elhangzottakat. Ennek hatására talán ő saját maga is megtalálja a problémájára a megoldást, mely sokkal inkább támogató a részünkről, mintha tanácsokkal látnánk el, vagy kioktatnánk – fejtette ki bővebben a doktornő.

Láthatjuk, hogy megvannak a kommunikációnak azon technikái, melyek elősegítik az egyezségre jutást. Főleg egy hosszabb párkapcsolatban, vagy házasságban elkerülhetetlenül fellépő konfliktusnál jó, ha a fent leírtakat alkalmazzuk.

Az előadó kihangsúlyozta azt is, hogy meg kell tanulnunk nemet mondani, melynek szintén megvan a technikája. Ennek az a lényege, hogy elsőként ki kell mondanunk kertelés nélkül azt a szót, hogy nem. Érdemes ilyenkor a saját érzelmeinket kifejezni, kimondani, és határozottan, de barátságos hangnemben közöljük a mondanivalónkat úgy, hogy tudatjuk a másikkal a jogunkat a nemet mondásra. Emellett azonban az is fontos, hogy megértsük a másikat, annak megbántottságát és fejezzük ki empátiánkat, sajnálatunkat, hogy nem tudjuk teljesíteni kívánságát.

A doktornő a nemet mondáshoz kapcsolódóan beszélt a másikkal szemben megfogalmazott kérés technikájáról is, melyet szintén könnyen elsajátíthatunk.

- Fogalmazzuk meg egyértelműen, hogy mit szeretnénk, de ne követelőzzünk, és ne támadjuk a másikat. Így van csak esélyünk arra, hogy szót értsünk a másik emberrel – magyarázta az előadó, aki leszögezte, hogy a fent leírt technikák mind-mind hozzájárulnak a minél hosszabb ideig tartó harmonikus pár- vagy házastársi kapcsolathoz. A gyermek pedig a szülő mintáját fogja követni, kapcsolatait és kommunikációs készségét az otthoni miliő alakítja és majd a jövőben, saját gyermekének is ezt adja át, melyet így fogalmazott dr. Sinkó Melinda:

- Jó, ha a gyermekek is ebbe nőnek bele és ezt tanulják. Hozzájuk is hasonló tisztelettel forduljunk, hiszen így tanítjuk meg velük is ezt a fajta kommunikációt. Kisgyermekkorban még nem verbálisan kommunikálunk, ilyenkor az ölelés, a puszi, a szükségletek kielégítése, ami leginkább segít a gyermeknek megtanulni azt, hogy kapcsolódunk egymáshoz. Később egyre inkább a szavak segítségével kommunikálunk a gyerekkel. Azonban az nagyon fontos, hogy ne csak az ő szükségletei teljesüljenek egy idő után, hanem tanuljon meg alkalmazkodni, kapjon feladatokat és fokozatosan vállaljon felelősséget a családban, így nőjön bele a felnőtt szerepbe, majd ezt a mintát adja tovább ő is majd leendő gyermekeinek.

(Képek: Fábián Adrienn)