A saját munkáddal is alig-alig fogsz tudni elvégezni, éppen csak oda tudnál érni a közös családi vacsorára (ahol valószínűleg Téged ünnepelnek majd, hiszen a Te születésnapod volt nemrég). És persze, hogy megtalál az egyik kolléganőd, akinek sürgős segítségre lenne szüksége.

Nem nagy dolog, csak néhány (száz) oldalnyi munkáját kellene átvenni, mert neki el kell rohannia azonnal, mert kutyája/cicája beteg, és attól tart, hogy újra belázasodott. Persze, olyan könyörgően néz Rád, már-már kijönnek a könnyei, hogy egyszerűen nem tudsz rá mit mondani, mint azt, hogy persze, hogy segítesz. És már akkor látod, hogy csak minimum 1 óra késéssel érsz oda a vacsorára. De akkor miért nincs erőd kimondani azt, hogy „Nem”? Csak így, egyszerűen, hiszen tudod, hogy nem fog beleférni még egy másik ember munkája is. Hát, ez egy jó kérdés, pedig biztos Veled is előfordult már…

Okok, amiért nem tudsz nemet mondani
Szeretnéd elkerülni a konfliktust, mert alapvetően törekszel a harmóniára az életedben. Például tartasz tőle, hogy a főnököd, kollégád megharagudna Rád, ha nem vállalnál be egy kis túlórát a kedvükért.

A szorgalmadtól, kitartásodtól egyértelműen elismerést vársz, legyen az szóbeli, írásbeli dicséret, vagy anyagi juttatás.

Ha nagyon együttérző, segítőkész személyiség vagy, az nagyon jó, ám ez egyben azt is jelentheti, hogy nem igazán tudsz nemleges választ adni egy kollégád kérésére. Mert egy kolléganőd most ment végig egy magánéleti válságon, a másiknál a gyerkőccel vannak gondok, a harmadiknál meg megint van valami probléma. Úgy érzed, Neked mindenkinek segíteni kell…

Ha plusz munkát vállalsz, azt csakis kötelességtudatból teszed, mert tudod, hogy azt kell tenned.

Szeretnéd viszonozni egy kollégád, kolléganőd, ismerősöd kedvességét, mert egyszer ő is kisegített Téged, melletted állt a bajban.

Egyszerűen szereted a munkád, a megszállottja vagy, felvillanyoz, ha Tőled kérnek segítséget és számodra nem fáradtság minden plusz kérésnek eleget tenni.

Miért olyan nehéz kimondani azt, hogy „Nem”?
Ha összegezni szeretnénk, nagy általánosságban azt mondhatjuk, félünk nemet mondani. Mert tartunk tőle, ha valakinek a kérését visszautasítjuk, azt megbántjuk, megharagszik ránk, csalódást okozunk neki, legközelebb majd ő sem segít. Így mindenre azonnal igennel válaszolunk, még ha nincs is kedvünk, időnk, energiánk.

Jó, ha mindig igent mondunk?
Nem feltétlenül! Ha a kollégáid, főnököd, ismerősök megszokják, hogy Te mindig minden kérésre rávágod az igent, egy idő után már természetes lesz az, amit addig pluszban végeztél. És nagy valószínűséggel az általad várt jutalmazás is elmarad. Ráadásul a leleményesebb kollégák bizony rendesen ki is használnak majd… Meglehet, olyan területre, feladatokra is „igenelsz” majd, amihez nem igazán értesz. Meglehet, minden igyekezeted ellenére sem sikerül úgy teljesítened ezeket a feladatokat, ahogyan kell. És ez bizony nemtetszést válthat ki főnöködből, kollégáidból. Ez a kudarc, a negatív kritikák hatással lehetnek a saját munkaterületeden nyújtott teljesítményedre is, így akár még az állásod is veszélybe kerülhet. A folyamatos stressz pedig előbb vagy utóbb az egészséged rovására is mehet…

De mégis hogy mondjunk nemet?
Először is tudatosítsd magadban, miért félsz nemet mondani egy kérésre. Szakmai, emberi, lelkiismereti okai vannak? Hidd el, attól Te nem leszel kevésbé jó, értékes ember, ha mindig mindenkinek segítesz, esetleg más, vagy a saját rovásodra. De nemet mondani is meg kell tanulni, ám ha ezeket az apróságokat a fejedben tartod, előbb vagy utóbb menni fog:

Légy határozott, amikor nemleges választ adsz valamire, ne kezdj bele határozatlan monológokba és mindenképpen nézz a másik szemébe. Jegyezd meg: a nem nemet jelent!

Ne legyen lelkiismeretfurdalásod, ha visszautasítasz egy kérést. Mindig mindenhol Te sem tudsz ott lenni.

Ne könyörögj megértésért! Aki tudja, milyen vagy, annak nem kell könyörögnöd. Te is ember vagy, normális, hogy nem tudsz mindent bevállalni.

A magyarázkodás ugyanígy teljesen felesleges. Akinek már magyarázkodni kell, az talán meg sem érdemelné a segítségedet.

Ennek ellenére ne keress (buta) kifogásokat, ne menj bele esetleges kényszerhazugságokba.

Figyelj arra, milyen stílusban mondasz nemet valamire! Ne légy barátságtalan, érzékeltesd, hogy valóban sajnálod, hogy nem tudsz segíteni.