Ha a képen alig kivehető is, mi azért pontosan tudjuk, ki nevet ezen a fotón, és milyen élénk színű valójában az a kis ruha. Ahhoz, hogy Ön másokkal is megoszthassa ezeket a felejthetetlen pillanatokat, nem kell ördöngösség: csupán néhány apró részletre kell odafigyelnie, miközben gyermekét fényképezi.

Tervezzük meg a képet!

Szemszög

Az embereket általában szemmagasságból fényképezzük. Erre ügyelnünk kell gyermekünk fényképezésekor is. Természetesen ez alól is, mint minden szabály alól, ki lehet bújni, de csak akkor érdemes, ha valamilyen okból különleges kompozíciót akarunk létrehozni. Ha egészen alulról, meredeken felfelé fotózunk, akkor a gyerekek magasabbnak, felnőttebbnek néznek ki, ha viszont felülről lefelé fotózunk, kicsinységüket, gyermeki mivoltukat hangsúlyozzuk.

Képkivágat

Sokan azt hiszik, hogy mindennek rajta kell lennie a képen - ilyenkor láthatunk egy pici alakot, aki szinte elvész a tájban vagy éppen a lakás berendezési tárgyai között. Ennek azonban épp az ellenkezője igaz. A videofelvétellel ellentétben a fényképet a lehető legszűkebbre kell vágni, annak érdekében, hogy a lényeg igazi hangsúlyt kapjon. Például nem muszáj tetőtől talpig megmutatni a gyereket.

Látószögek

A legtöbb fényképezőgépben olyan speciális objektív van, amellyel anélkül tudjuk közelíteni vagy távolítani a témát, hogy mi magunk megmozdulnánk. Ezt zoom-objektívnek nevezzük. Ha úgy állítjuk be, hogy a lehető legtöbb dolog látsszék a képen, akkor nagy látószögű, ha inkább közelítünk a témához, akkor tele állásról beszélünk. A kettő közötti normál állásnál nagyjából a szemünk által közvetített képhez hasonló a látvány.

Jellegzetes hibák (Fény és árnyék)

Vörösszem-effektus

Ez az egyik legjellemzőbb hiba, ami többnyire akkor jelentkezik, amikor sötét szobában, közvetlenül a gép mellől szembevakuzzák a modellt. Ez elkerülhető, ha minél több fényt bekapcsolunk, amikor fotózunk. Ha ezt nem tudjuk megoldani, a HP digitális fényképezőgépeken külön beállíthatjuk a vörösszem-effektust kiküszöbölő elővillanást.

Ragadós árnyék

Szintén gyakori hiba, mellyel akkor szembesülünk, amikor kevés a fényünk, a vaku pedig túl közel helyezkedik el az objektívhez, és a modell is közel áll a falhoz. Ilyenkor használjunk több fényforrást, vagy fotózzunk kissé felülről - így az árnyék a modell mögé kerül.

Rossz megvilágítás

Néha azonban a túl sok fény is problémát okozhat. Profiknak sem mindig egyszerű az erős nyári napsütésben fotózni. Ha kis modellünket szembefordítjuk a nappal, könnyezni és hunyorogni fog az erős fénytől, az árnyékok pedig túl mélyre rajzolják a vonásait. Segíthet, ha rizspapír függönyt feszítünk fölé, így gyönyörű szórt fénnyel világíthatjuk meg, miközben a szemét is ki tudja nyitni, és az árnyékok is kisebbek lesznek.

A másik, még egyszerűbb módszer az, hogy a napnak háttal állítjuk őt, így a karon, vállon és hajon úgynevezett ellenfény keletkezik, ami plasztikusabbá teszi a figurát, ugyanakkor jobban elválasztja a háttértől. Ennek a megoldásnak viszont az a hátránya, hogy kissé lapossá, sötétté teszi az arcot. Hogy ezt kiküszöböljük, használjunk vakut vagy fehér derítőlapot, így az árnyékos részeket kicsit világosabbá tehetjük.

Hogyan fotózzuk az örökmozgót?

Döntsük el, mit szeretnénk a fotón megörökíteni!

Ha gyerekünket környezetében (például járókában, kiságyban, játszósarokban), szeretnénk fényképezni, akkor egész alakos, nagyobb látószögű fotót készítsünk. Ezen a gyerek csak része a kompozíciónak, de azért ügyeljünk a zavaró részletekre. Ne látszódjon belógó életlen bútor, nagy, világos fal vagy ablakfelület, feltűnő mintázatú takaró, szőnyeg. Általános megvilágítást igényel.

Ha gyerekünk mozgását, elmélyült játékát, fejlődésének pillanatait rögzítjük, használjunk szűkebb képkivágást, ezt a változtatható látószögű objektívek teszik lehetővé. A gyerek lehetőség szerint töltse ki a képmezőt, törekedjünk semleges, egységes háttér kialakítására. Ereszkedjünk az ő magasságába, vagy helyezzük őt magasabbra, és fotózzuk szemmagasságból. Érdekes hatást érhetünk el, ha fentről vagy alulról készül a kép, de ilyenkor torzítással is számolnunk kell. Türelemmel várjuk ki a megfelelő pillanatot, hagyjuk belemerülni tevékenységébe, ne vonjuk el figyelmét. (Ne mondjuk, hogy nézz ide és mosolyogj!) Mivel a pillanat megörökítése a cél, az sem baj, ha a kicsi keze vagy lába éppen bemozdul.

Ha gyerekünk érzelmeit, arckifejezéseit szeretnénk megörökíteni, egészen közeli portrét készítsünk. Itt már fontosak a fények, árnyékok, a megvilágítás iránya, a semleges környezet. Használjuk ki a nappali fényt, a gyereket a természetes fény felé fordítsuk. Ha fénymérőnk kevés fényt mutat, vakuzzunk. Villantsunk derítőlapra, oldalfalra, mennyezetre, így lágy szórt fényt tudunk elérni, elkerülhetőek az éles árnyékok, a meszes arc. Vigyázat: csak fehér színről verődik vissza fehér fény! Keltsük fel a baba figyelmét valamilyen kedves játékával, mókázzunk, beszéljünk hozzá, így az egészen picik is figyelmesen néznek a kamera irányába - legalább egy pillanat erejéig.