Már szinte az utolsókat találjuk a kucsmagombából, de ott sarjadnak az erdők, mezők talaján a különféle csiperkék, pereszkék, s persze a velük könnyen összetéveszthető társaik, amelyek jobb esetben csak ehetetlenek, de jócskán akad mérgező is.

Papsapkagomba

Piacokon akár több ezer forintot is elkérnek kilójukért, sokan ezért is gyűjtenek gombát. Sokszor elmondtuk már e lap hasábjain, hogy csak olyan gombát együnk meg – egyáltalán, szedjünk le! –, amelyet ismerünk, s lehetőleg ellenőriztessük azt szakértőkkel.

Különösen igaz ez a mostanság záruló kucsmagombaszezonra: az esős április vége, május eleje szinte kitolta a földből e nagyon finom gombákat, amelyek könnyen összekeverhetők a papsapkagombákkal. De ha egy szabályt betart a gyűjtő, akkor nem mérgezheti meg magát: a kucsmagomba tönkje és kalaprésze mindig végig üreges – olyan, mint egy cső –, a papsapkáé viszont sejtekre, cellákra osztott! Egyik legfinomabb, kellemes illatú gombánk némileg keverhető egyes szömörcsögfélékkel is, de azoknak a szaga meghatározó, inkább kellemetlen, büdös, gyakorta több méterről is érezhető.

Többféle kucsmagomba él hazánkban, legismertebb talán az ízletes kucsmagomba, de erdeinkben nő cseh kucsmagomba, annak tönkje hosszabb, a kalaprésze kisebb a tetején.

Találni fattyú és hegyes kucsmagombát is, ezek megnyúlt sapkájukról ismerhetők fel. A kucsmagomba mindenféle ételhez kitűnő alapanyag. Bár törékeny – gyűjtéskor erre ügyelni kell –, kettévágva könnyen tölthető, de jó levesnek, pörköltnek, tésztához mártásnak elkészítve, és egy egyszerű rántottát is nagyon feldob.

Eljött a csiperkék ideje is: az erdőkben sétálva már találkozhatunk az erdőszéli változattal, a mezőkön szekszárdi csiperkével található, és akad már akáccsiperke is. Hasonlóan sok pereszke- és galambgombafaj is megjelent az erdőkben, erdőszélekben, sőt már némely tinóruk is felütötték fejüket.