A fiúk és a lányok egyenlő jogokkal rendelkeznek. Tényleg? Ezt te is így tapasztalod? Mert Tina szerint nem, vagy nem teljesen. De mit tehet egy lány, ha mondjuk zaklatás éri? Ha bántalmazzák? Tényleg ő a bűnös, ha „kihívóan” öltözködik egy buliban, és utána rászállnak a srácok? És mit tegyen, hova fordulhat a lány, ha bajban van? Ki segít neki? A képzeletbeli blog szerzője, Tina felteszi azokat kérdéseket, amelyeket te talán nem mersz, és megtalálja rá a válaszokat is. Ebben segít másoknak is a Tempus Közalapítvány támogatásával létrejött projekt, amely a női jogok kérdéseit járja végig a Kreatív Mozaik Alapítvány szakembereinek segítségével.

Harcban a kilókkal

Vanda ma volt suliban! Annyira örülök neki, hogy el sem tudom mondani! Persze, az nem látszik rajta, hogy kövérebb lenne, de hogy vidámabb, az biztos. Azt mondta, hogyha tartja a 45 kilót, akkor járhat suliba! És tartani akarja, mert ha nem jár suliba, nem tud leérettségizni, és akkor hogy megyünk együtt egyetemre? Mert Vandával ovis korunk óta egy csoportba, egy osztályba járunk. Naná, hogy egyetemre is együtt megyünk majd. Csak az a baj, hogy Vanda nagyon duci kislány volt. Vagyis, amikor ovisok voltunk, még nem volt baj, mert mindenki imádta a kis pufók karját meg a gödröcskéket az arcán. Csak aztán nagyobbak lettünk, és jöttek a tesiórák, ahol Vanda finoman szólva sem teljesített valami jól. Igazság szerint annyira soha nem csúfolták a kilói miatt, mert vagány csaj, szerette
mindenki az osztályból. Csak éppen járni nem járt vele senki. Márkóval például három éven keresztül tök jó barátok voltak, együtt lógtak mindig, de a srácnak eszébe sem jutott, hogy együtt járjanak. Vanda meg fülig szerelmes volt bele, és szenvedett, mint állat. Annyira, hogy nem bírtam már tovább, és leültem Márkóval beszélni. Amikor rájött, hogy Vanda szerelmes belé, totál lefagyott.

– Vanda? Belém? Szerelmes? – kérdezte tök „értelmesen”.
– Igen – válaszoltam –, Vanda beléd szerelmes. Miért olyan hihetetlen ez?
– Hát mert tudod… – és a karját maga köré tárta, utalva Vanda testalkatára.
Komolyan, nem akartam hinni a szememnek! Rá is kérdeztem gyorsan:
– Azért, mert kövér?

Márkó dadogott valamit, mert azért nem tök hülye, azt levette ő is gyorsan, hogy a kövér lányok is lehetnek szerelmesek, de láttam a fején, hogy nem nagyon hiszi el ezt a dolgot.

Annyira felhúztam magam, hogy szóhoz is alig jutottam. Na jó, annyira azért nem, hogy ne osszam ki Márkót, hogy nézzen már magára, ő se egy body builder alkat, neki is ott a kis pocakja, arról nem is beszélve, hogy szerintem még alacsonyabb is Vandánál. Mert ugye a csajnak topmodellnek kell lennie, vékonynak, mint a nádszál, hajlékonynak, és ha lehet, izmosnak is. És persze legyen mindig tökéletes a frizurája meg a sminkje, és ne legyen soha egy rossz napja se. A srác persze elhagyhatja magát, elkezdheti növeszteni a sörpocakját már a gimiben, lóghat rajta a ruha, mint tehénen a gatya. Szóval a végén jól be is szóltam Márkónak, hogy össze lehetne vetni a testtömeg indexét az IQ-jával, bár ezt lehet, hogy nem
kellett volna. De az az igazság, hogy annyira felhúzott, hogy valaki ott van mellette már három éve, és tökre megértik egymást, Vanda tényleg nagyon okos, de cuki is tud lenni, és a srác észre sem veszi, csak azért, mert van rajta néhány plusz kiló?
Szóval Vandának volt néhány ilyen esete a fiúkkal. Én persze nem mondtam neki semmit, de hamar levette, hogy ő azért nem jár senkivel, mert kövér. Pedig nem is volt kövér. Vagy nem annyira. Mindegy, a lényeg, hogy elkezdett fogyókúrázni. De nagyon durván. Napokig nem evett semmit, csak tejet ivott egy-egy pohárral. És tényleg fogyni kezdett. Csak úgy dobálta le magáról a kilókat. És ahogy fogytak Vandáról a kilók, úgy gyűltek köré egyre többen a srácok. Én meg szívem szerint üvölteni szerettem volna, hogy ez ugyanaz a Vanda, aki két hónapja volt! Akkor miért nem szerettétek! Akkor miért nem kellett nektek?

Vanda ragyogott, soha nem volt ilyen boldog, mint abban a néhány hétben. Csak aztán kezdtek jönni a bajok, mert nem tudott leállni a fogyással. Hiába volt már csont és bőr. Egy kövér lányt látott a tükörben. És jött a kórház, a klinika, az infúzió. Meg persze a pszichoterápia és a kortárs segítő csoport. Hogy rájöjjön arra, amit mindig is tudott: az igazi értékek nem kilóra mérhetők.

Akkor fuss jó messzire…

Violáék most nálunk laknak! Ez nagyon jó, mert annyit játszhatok a kis Menyussal, amennyit akarok. És nagyon rossz, hiszen arról van szó, hogy Viola nem mer hazamenni, mert fél, hogy Albert megint megveri.
Anya azt mondja, még az a jó, hogy Viola el tudott jönni. Mert sokan ezt sem merik
megtenni. Hiába bántja őket a férjük, hiába verekszik, annyira félnek, hogy nem merik otthagyni azt a brutális pasast. Sőt, beszélni se mernek arról, hogy bajban vannak. Pedig megtehetnék, mert itt a városban is van kihez fordulniuk. De nem mernek segítséget kérni. Ennek persze többféle oka lehet, nem csak a félelem. Anyu szerint egy furcsa szerelemféle kapcsolat ez. Olyan kötődés, amiből nagyon nehéz kilépni. Meg sokszor szégyellik is a nők, hogy ilyen rossz lett a házasságuk.

– Igazán el se kéne kezdeni egy ilyen kapcsolatot – mondogatja mindig anyu, és a lelkemre köti – Ha egy fiú rendszeresen fogadkozik, hogy ő aztán soha nem ütne meg egy nőt… No, akkor kapd fel a nyúlcipőt, és fuss el jó messzire. Mert egy normális srácnak eszébe sem jut ilyet mondani.
Violának is az elején kellett volna elfutnia jó messzire Alberttől. Legalábbis anyu szerint. Mert ez a kapcsolat már az elején sem volt teljesen oké. Viola anya unokatesója, szóval jól ismeri az egész sztorit. Albertnek mindig is könnyen eljárt a keze. De Violát sokáig nem bántotta, csak a haverjaival verekedett. De amikor még csak együtt jártak, látni lehetett, hogy Violának nincs sok szava Albert mellett. Mindig minden úgy volt, ahogy Albert akarta. Aztán meg, amikor összeházasodtak, rendszeresen elvette Viola pénzét. Még a bankkártyáját is.

Nem engedte el sehova. A barátnőivel se nagyon találkozhatott. Még azért is üvöltött, ha valakivel hosszabban telefonált. Aztán már nemcsak üvöltött, hanem ütött is. Egyre többször.

Egy ilyen alkalommal menekült el hozzánk Viola először. És azóta többször is. Anyu szerint el kellene válniuk, mert Violának is joga van a szabad életre. Nem kell tűrnie, hogy Albert uralkodjon rajta, akkor sem, ha történetesen a felesége, és Albert a kis Menyus apja. Ahhoz meg végképp nincs joga senkinek, akárki is legyen az, hogy bántalmazza a másikat. Bezárja, elvegye a pénzét, vagy éppen megzsarolja, erőszakoskodjon vele, megalázza, szexuálisan zaklassa. Hogy ez ellen tenni kell. Mindegy, hogy férfi vagy nő az illető. Mert akármilyen furcsa, az is előfordul nemegyszer, hogy éppen a feleség bántalmazza a férjét vagy a gyerekeit.

Megkérdeztem anyut, hogy mi van akkor, ha valakivel ugyanezt az apukája csinálja. Mert ismerek ilyen lányt a suliból. Anyu szerint ott is a feleségnek kellene lépnie elsősorban. De ha ő nem tud, léphet a gyerek is. Keresse meg az osztályfőnökét vagy az iskolában a gyerekvédelmi felelőst.

Miklya Luzsányi Mónika