Hiába kerül egyre gyakrabban a figyelem középpontjába, a fiatalok – talán érthető módon – nem hogy a nyugdíjas évekre, de még a középtávú céljaikhoz sem takarékoskodnak eleget. Elmondjuk, miért kellene mégis.

Az NN Biztosító és a hvg.hu nemrégiben készített nem reprezentatív közös felmérése a fiatal magyar lakosság jellemző megtakarítási szokásait igazolja: a 30 év alatti válaszadóknak csak töredéke rendelkezik valamilyen félretett pénzzel, közel fele viszont egyáltalán nem takarít meg. Ennek jellemzően három oka van:

• nincs elég bevétele,
• nem ismeri a lehetőségeket,
• vagy egész egyszerűen nem érdekli ez az egész.

Minél hamarabb, annál jobb

Az okok visszavezethetőek arra, amiről a legutóbbi OECD-felmérés is tanúskodik: átlagon aluliak a magyarok pénzügyi ismeretei, és ez alól a fiatalok sem kivételek. Az előrelátás és megfontoltság alig jellemző ránk, pedig a megtakarításhoz szükséges döntéshozatalban elengedhetetlen szerep jut a pénzügyi tudatosságnak és az oktatásnak. Az ehhez szükséges eszközök (például könnyen elérhető információk vagy kalkulátorok) azonban többnyire hiányoznak Magyarországon, szemben például a legtöbb nyugat-európai országgal, amelyek akár már a közoktatásban gondoskodnak arról, hogy pénzügyileg tudatos felnőtteket neveljenek. Nem ritka, hogy az így felkészített fiatalok egész korán, egyetemi éveiktől vagy az első munkahelyüktől elkezdenek megtakarítási formák után nézni, mivel tudják, hogy egyre kevésbé számíthatnak az államra. Ezzel szemben hazánkban csak nagyon kevesen foglalkoznak a korai öngondoskodással.

Pedig az ember húszas - korai harmincas évei a lehető legjobb időszakot biztosítják ahhoz, hogy ne jelentsen terhet a rendszeres megtakarítás: jellemző módon ilyenkor lépünk be a munkaerőpiacra, talán még élvezhetjük a szülői támogatás biztonságát és nem egyedül gondoskodunk önmagunkról.

A hirtelen kialakuló “forrásbőséget” ki akarjuk élvezni, amíg meg nem állapodunk. Nem teszünk különbséget aközött, hogy mire vágyunk és mire van szükségünk. Hajlamosak vagyunk csak a mának élni, és persze a pénzügyeinket is ehhez igazítjuk: gyakori lehet például átgondolatlan, impulzív vásárlás, amit gyakran nem is engedhetnénk meg magunknak.

Pont az idő múlásával válik nehezebbé, hogy havonta kisajtoljunk magunkból egy kevés, megtakarításra szánt összeget: a szülői védőháló egyre vékonyabb, sőt, megfordul az ellátás iránya, miközben új szereplők kötik le a gazdasági erőnk, pl. belevágunk egy párkapcsolatba és gyerekvállalásba. Ezek azok a pontok, ahol a későbbiekben már nem a megtakarítás lesz az első, hanem egy nagyobb lakás és a gyerek(ek) iskoláztatása.

Egyszer minden jó véget ér

Persze mindenki optimistán tekint a jövőjére és azt gondolja, idővel majd keres annyit, hogy megengedhesse magának például a nyugdíjbefizetést a magasabb bérből. Sajnos nem ez a helyzet, a fizetésünk nem nő ugyanis örökké. A piacon eltöltött első 10 évünk határozza meg, hogy mennyi lesz később a keresetünk – derül ki az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kutatásából, amiben nagyjából 5 millió foglalkoztatottat követtek 40 évig. A tanulmány rámutat arra is, hogy az átlagos dolgozóknak 10 munkában eltöltött év után kezd el stagnálni a fizetésük, ez pedig két dolgot jelent a fiatalok számára megtakarítások szempontjából: a lehető leggyorsabban kell elsajátítani a legkeresettebb tudást és kiharcolni a magasabb fizetést. Ha ez megvolt, tegyünk félre annyit, amennyit csak bírunk, így már akkor sem kopik fel az állunk, amikor valamiért megszakad a befizetés: lesz mihez nyúlni, a pénzünk pedig - a legtöbb megtakarítási formában - kamatozik, tehát időről időre növeli a félretett összeg értékét.

Kezdjük kicsiben!

Tévedés, hogy csak a már fiatalon is jól keresőknek érdemes belevágniuk a megtakarításba. A korból fakadó előnynek óriási jelentősége van, függetlenül attól, hogy mennyi pénzt tudunk megtakarítani: nem mindegy, hogy 15, vagy 40 évig teszünk félre rendszeresen, hiszen minél hosszabb ideje forog a pénz, annál nagyobb erővel érvényesül az Albert Einstein által csak a világ nyolcadik csodájának hívott kamatos kamat, azaz amikor a megtermelt hozam is a kamatozó eszközökben termel pénzt tovább.

Ebből kiindulva kevesebb pénzből csak akkor tudunk passzív éveinkre jelentős vagyont felhalmozni, ha minél hamarabb elkezdünk félretenni. Az NN Biztosító szakemberei például kiszámolták, hogy egy 13 800 000 Ft-os lejárati összeghez a Motiva garantált, rendszeres díjas nyugdíjbiztosítással már havonta 7 000 forint is elég lehet 25 évesen, ha teljes mértékben ki tudja használni az adókedvezményt, ám ugyanezért az összegért már havonta több mint 20 ezer forintot kellene félretenni, ha 40 évesen kezdjük a megtakarítást.
Nem árt észben tartani azt is, hogy az állam is támogatja a nyugdíj célú takarékoskodást - természetesen még több pénzzel. Ha a példánál maradunk és nyugdíjbiztosítást választunk., az éves díjbefizetéseinkre akár 20 százalékos adójóváírást is igényelhetünk, aminek maximális összege 130 000 forint lehet.

A kiegyensúlyozottabb mindennapokhoz szükség van tervezésre

Hajlamosak vagyunk mindössze az anyagi vonzatát nézni egy megtakarításnak, de nem szabad szó nélkül elmennünk egy másik nagyon fontos hatás mellett: ez pedig a biztonságérzet, amit a fegyelmezett évekért cserébe kapunk. Túl nehéznek tűnik évtizedekkel előre tervezni?

Persze, hogy az, ráadásul az NN Biztosító felmérése szerint a magyar fiatalok többsége egyáltalán nem akarja visszafogni a költéseit időskorában sem, de ezeket a kiadásokat a csökkenő állami nyugdíj önmagában nem biztos, hogy fedezi majd.

A kutatás szerint a fiatalok pesszimistán gondolnak a nyugdíjas éveikre, habár a nyugdíjcélú megtakarítással egyáltalán nem rendelkezők aránya a kor előrehaladtával szerencsére fokozatosan csökken: a 20-29 éveseknél még 67 százalék, a 40-49 éveseknél viszont már csak 46, az 50-65 éveseknél pedig 42 százalék.

Ahhoz, hogy idős korunkban is hasonló életszínvonalon élhessünk, mint aktív éveinkben, hosszú távú elköteleződésre van szükség, ami azt jelenti, minél előbb kezdünk el félretenni nyugdíjas éveinkre, annál nagyobb összeghez juthatunk alacsonyabb összegű rendszeres befizetéssel is, például egy nyugdíjbiztosítás által.