Ami könnyednek látszik, az egyben könnyű is…

Csodálattal Ha és irigyléssel figyeljük, hogy egyesek milyen könnyed mozdulatokkal haladnak, váltanak irányt, fordulnak elölről hátra, majd vissza … közben meg arra gondolunk, hogy ha ez ilyen könnyű, akkor nekünk is menni fog. De aztán rá kell jöjjünk, hogy bizony a több éves, évtizedes gyakorlat, rutin 10 perces, vagy akár 1 órás gyakorlással nem szerezhető meg, csak rendszeres és fokozatos edzéssorozattal válhatunk profivá.

Aki gyorsan korizik, az egyben jó korizó is…

Van benne némi igazság: aki jól korcsolyázik, gyorsan is tud haladni, azonban ez nem igaz; helytelen technikával ugyan elérhető egy tetszetős csúcssebesség, csakhogy a rutin és a koordináció hiánya ön- és közveszélyessé teheti a korcsolyázót, nem tud másokat biztonsággal kikerülni, lassítani, esetleg hirtelen fékezni, ami növeli a balesetek kialakulásának veszélyét.

Téli nagykabát, hátitáska, bokazokni…

Ezek azok a kellékek, melyek hasznát vesszük a jégpályára való eljutásban, azonban teljességben fölöslegesek a pályán. A nagykabát helyett réteges sportos ruházatot válasszunk, a bokazokni helyett olyat, amely a korcsolya cipő száráig vagy azon túl felér (lehetőleg gyűrődésmentes frottír anyagú). A hátitáskától azért óvakodjunk (főképp, ha kezdők vagyunk), mert a testsúlyunkat hátrafelé húzza, és ha ehhez mi is kissé imbolygunk, akkor könnyebben megeshet, hogy hátra, derékra esünk.

A gyerek attól tanul meg korizni, ha csúsztatjuk a jégen…

Tapasztalataim szerint a gyermek attól nem tanul meg korcsolyázni, hogy csúsztatják, hisz akkor miért is kellene bármit is csinálnia? Ha minden áron mi akarjukmegtanítani, akkor inkább fogjuk az egyik kezét oldalról, a másikat tartsa a másik oldalra kissé maga elé, majd lépegessünk együtt vele a térd emelésével úgy, hogy lépteink hossza ne haladja meg az egy lábfejnyit; ha a lábai szétcsúsznak, akkor kérjük meg rá, hogy zárja vissza vállszélességen belülre V-alakba, és úgy folytassuk. Ha már képesek vagyunk így lendületet venni, akkor megpróbálhatunk a lábfejeink párhuzamossá állításával csúszni.

Minden jégen lehet korcsolyázni...

A műjégpályák ilyen szempontból valóban biztonságosak, azonban nyílt vizeken (tavakon, folyók holtágain) soha nem egyforma vastag a jég, ezért ne próbáljunk meg korcsolyával átkelni ezeken. Jégre lépés előtt mindig vizsgáljuk meg annak minőségét. A legbiztonságosabb a jól átlátszó, homogén állapotú jég. Kevésbé biztonságos a hójég, amely nem átlátszó, a hóba esett eső vagy az olvadás során rétegesre fagy, kásásnak tűnik. A legbizonytalanabb az üreges jég, amely lehet ugyan átlátszó, de a jég belsejében jól látható légbuborékok képződtek. Ennek a legkisebb a teherbírása. Továbbá érdemes tudni, hogy a hóval borított jég általában vékonyabb, mint a hómentes. Ahhoz, hogy biztonságosan rá merjünk menni a jégre, minimum 8 cm-es jégtakaró szükséges.

A korcsolyázást nem lehet elfelejteni…

Szeretjük azt hinni, hogy a sok-sok évvel ezelőtt szerzett rutin segít az újrakezdésnél. Ez annyiban valójában így van, hogy a korcsolyázás alapmozgását nem felejtjük el, sőt még a kicsit bonyolultabb alapok, mint a kanyarodás, a fékezés és a koszorúzás is hamar visszatérnek. Aki viszont műkorcsolyázott valaha és nagy kihagyás után próbálja újra előadni mutatványait, bizony meglepődhet rajta, hogy azok a finom koordinált, ügyességen, ízületi mozgékonyságon és speciális erő-állóképességen nyugvó gyakorlatok milyen nehezen, vagy egyáltalán nem mennek.

A korcsolyát mindig jó szorosra kell meghúzni, illetve csatolni, hogy fogja a bokát…

Egyrészt tényleg így van, másrészt nem árt ügyelni pár apróságra: az alsóbb részeken annyira semmiképp ne húzzuk meg, hogy elszorítsuk a vérkeringést; a felső részt pedig oly módon fűzzük vagy csatoljuk, hogy le tudjunk benne guggolni annyira, amennyire talajon tudunk. Ha nagyon gyengén tartja a bokánkat a korcsolya, akkor valóban indokolt a fűzés erősségével javítani a helyzeten. Amennyiben a korcsolyánk elég jó minőségű és túl vagyunk az első 10-20 leckén, edzésen próbáljuk meg lazábbra fűzni a korcsolyánkat, hogy a korcsolya tartása mellett mi is dolgozzunk a bokánkkal.

A korcsolyának egy éle van…

Ez nem igaz, egy korcsolyának mindig két éle van: egy külső és egy belső, amikor pedig a talpán állunk, akkor mindkét élre támaszkodunk.

Ha életlen a korcsolya, akkor majd apa otthon megélezi…

A korcsolyaélezést érdemes szakemberre bízni, mert az otthoni „kifenési akciók” általában tönkreteszik az élet és károsítják a pengét, aminek a helyreállítása jóval többe kerül, mint maga az élezés.

Azért kell kesztyű a korcsolyázáshoz, hogy ne fázzon a kezünk…

Nem! A kesztyű a legfontosabb védőfelszerelés, hisz ha netán elesünk és valaki átkorcsolyázik az ujjainkon, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy nem történik maradandó károsodás, nem vesztjük el az ujjainkat.

Bukósisak nélkül a gyerekemnek betörik a feje…

Ez a félelem irreális, a sapka is elegendő védelmet nyújt az esetleges fejbeütés ellen, ami megelőzhető a sportág mozgásának alapjaitól való elsajátításával. Mindazonáltal, ha valaki úgy ítéli meg, hogy óvodás korú gyermeke amúgy is könnyen esik a fejére, akkor természetesen tegye csak fel legalább eleinte a bukósisakot.

Ha hosszú a fűző, majd körbekötjük a kori körül…

Nem ajánlatos, inkább rövidítsük le, vagy kössük el elöl.

Mindenki meg tud tanulni magától korcsolyázni…

Ezt általában azok mondják, akik már jól, rosszul, de tudnak. Azoknak, akik félnek önállóan megtenni a kezdő lépéseket (esetleg kudarcélményük alakult ki), azt ajánlanám, hogy ne bízzák a véletlenre, merjenek segítséget kérni tőlünk, oktatóktól. A másik probléma a helytelen alaptechnika, ami, ha már kialakult, akkor nehezen korrigálható, szintén azt tudom javasolni, hogy vegyék igénybe a korcsolyaoktatást (felnőttekkel is foglalkozunk!).

Aki görkorcsolyázni már tud, annak gyerekjáték megtanulni korcsolyázni…

A sportági alapmozgás valóban ugyanaz, a kerék - aszfalt és a jég - korcsolyapenge kapcsolat ugyan kicsit más, de ez nem szokott oly nagy problémát okozni. Hanem a fékezés jól begyakorlott sarok lenyomós technikája a jégen többnyire kudarcra van ítélve. Akik görkorcsolyával tanult meg először, azoknál sokszor azt tapasztalom, hogy helytelen síelős, ívelgetős technikával próbálnak haladni, ami a jégen még kevésbé válik be, mint az aszfalton.

A jó minőségű korcsolya sokba kerül…

Egyrészt igen, másrészt nem. Akkor érdemes egy jó minőségű korcsolyába befektetni, ha már valószínűleg nem nő a lábunk (fajtájától függően 30-100 ezer Ft). Másrészt, amikor a gyermek lába évről-évre nő, nem kell mindig kidobni az ablakon ekkora summát, ugyanis mi segíteni szoktunk tanítványainknak jó minőségű korcsolyáik állapotát megőrizve azokat tovább adni másoknak. Ezen igényeket és lehetőségeket összegezve mindig találunk megoldást arra, hogy relatív csekély anyagi veszteséggel mindig jó korcsolyában edzhessenek tanítványaink.

Ahhoz, hogy a gyerek valamire vigye a jeges sportokban, 3 évesen el kell kezdeni a koripályára vinni…

Mindenképpen javasolt a korai jéghez szoktatás, főképp a műkorcsolyázni vágyóknak, mert 6-8 éves korban bizony már komoly megmérettetés vár rájuk. Ha nincsenek is ilyen erős ambícióink, akkor is érdemes 4-5 éves korban korit adni a gyerekek lábára. Persze ekkor még óriásiak az egyéni eltérések: valaki már 3 évesen hosszabb ideig eljátszik, csúszkál, és van, aki csak 6 éves korában szoktatható jéghez.

ÍRTÁK:
Kertész Ákos
Jég- és görkorcsolya edző

Kertész Nóra
Műkorcsolya és jégtánc edző