Az özönfajoknál a korai észlelés és a megelőzés a fő teendő, visszaszorításuk sokszor nehézkes – mondja Schmotzer András, a Bükki Nemzeti Park munkatársa. Ez évtől inváziós bírságot is kiszabhat a hatóság.

Az idegenhonos fajok megjelenésével a nagy földrajzi felfedezések kora óta kell számolni. Ám az utóbbi években aggasztó méreteket öltött a más kontinensről szándékosan vagy véletlenül behurcolt állatok, növények, kórokozók száma. Néhány százalékukból özönfaj vált, melyek gazdasági kárt okozhatnak, betegségeket terjeszthetnek. Minderre az Európa Tanács figyelmeztetett, uniós irányelv és hazai kormányrendelet is született, s most januártól inváziós bírsággal büntethető az idegenhonos özönfajokkal kapcsolatos jogsértés. Mit tehetünk a nemkívánatos fajok rohamos terjedése ellen? – kérdeztük Schmotzer Andrást, a Bükki Nemzeti Park kutatási szakreferensét.

– Ha egy növény vagy állat átjut egy másik kontinensre, nem feltétlenül válik özönfajjá, csak akkor, ha agresszíven és nagy tömegben terjed, tűrő-, szaporodó- és terjedőképessége révén elfoglalja a természetes vagy az ember által létrehozott élőhelyeket, ezzel veszélyeztetve a honos fajok állományait. Példa rá az ázsiai eredetű harlekinkatica, ami behúzódik az ablakrésekbe, de a bor élvezeti értékét is ronthatja, ha a ledarált szőlő közé kerül, mert keserű és büdös. Lárvája nagy és agresszív, a levéltetvek hiányában megeszi az őshonos hétpettyes katica lárváját is. Ellene elhúzódó harcra kell felkészülnünk – mondja a szakember.

Az újonnan megjelent faj többnyire azért okozhat inváziót, mert nincsenek természetes ellenségei – így egyelőre a harlekinkaticával szemben sem tudunk mit tenni. Kétélű fegyver lehet, ha egy özönfaj ellen „importáljuk” a természetes ellenségét.

Ausztráliában például a túlzottan elszaporodott idegenhonos üregi nyulak ellen behozták a vörös rókát, csakhogy az meg a honos, de lomhább kisebb erszényeseket kezdte ritkítani, nem pedig az üregi nyulat. Nem is gondolnánk, de a megunt hobbiállatokat azért sem ajánlott szabadon engedni, mert elszaporodhatnak: így a vörösfülű ékszerteknős a nálunk honos mocsári teknős állományát veszélyeztetheti.

– Az özönnövények is veszélyforrást jelenthetnek. Ha egy új gyomnövény megjelenik a szántóföldeken, a növény-egészségügyi rendszer általában működésbe lép és jelzi. A legelőkön, árokpartokon élő fajokra azonban kevésbé figyelünk oda. Ha végigsétálunk az Eger-patak mentén, a hozzáértő szem jobbára idegenhonos növényfajokat lát. Ilyen a KeletÁzsiából a kontinensünkre kétszáz éve behozott, 2-3 méteres bozótost alkotó japán keserűfű, amely az ártereken gyorsan terjed. Ha a kertekben szaporodik el, vegyszerrel is nehéz kiirtani, s akár a garázs falát is átüti – figyelmeztet a téma szakértője.

E növényt kezdetben többek közt azért ültették, hogy megfogja a talajt, de ahelyett, hogy hasznot hajtott volna, elszabadult. Folynak a kísérletek egy japán levélbolhával, a természetes ellenségével. De özönnövénynek tekinthető a mirigyes bálványfa (amit a legtöbben ecetfaként ismernek), a legelőket százezer hektárnyi területeken károsító, a nyár végétől sárgán virító kanadai aranyvessző, az allergén parlagfű és a „hungarikumnak” minősített fehér akác is.

– Kárt okozhatunk azzal is, ha a kerti hulladékot, a lekaszált gyomnövényeket, például a csicsókát kivisszük a rétre, árokpartra, mert ott megtelepedhet, elszaporodhat. A legjobb, ha semmit sem hordunk ki, hanem a lenyesett növényi részeket komposztáljuk. Fontos, hogy a gazdák szemmel tartsák a földjüket, és jelezzék a növényvédelmi szolgálatnak, ha a tábláikban új, nemkívánatos növényt látnak. Idejekorán kell megállítani az idegen gyom terjedését, mielőtt elözönlené a földeket – tanácsolja Schmotzer András.