Két évvel ezelőtt elgondolkoztató bejelentést tett Jeffrey Newmark, az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (rövidebb nevén: NASA) vezető tudósa, amikor ezt mondta: „Egy évtizeden belül határozott jeleket találunk a Földön kívüli életre, 20-30 éven belül pedig bizonyítékaink is lesznek erre.” Eközben akadnak olyanok is, akik állítják, hogy a földönkívüliek már régóta közöttünk élnek.

Mielőtt kinéznénk az ablakon, hogy megbizonyosodjunk arról, kis zöld emberke és nem a rokonoktól kapott kerti törpe áll-e az udvarunkon, érdemes végiggondolni a földönkívüliséget.

A tudósok ugyanis még a Földön is – ha nem is naponta – rendre beszámolnak róla, hogy új, eddig ismeretlen növényt vagy állatot fedeztek fel. Tavaly év végén például csak a Mekong folyó (Vietnamnál ömlik a tengerbe) vidékén találtak rá több mint 160 – eddig nem ismert – fajra, főként gyíkokra, szalamandrákra. Ezek az élőlények persze nagyon is földiek, csak eddig nem tudtunk a létezésükről – viszont a földönkívülieket a miénktől nagyon is eltérő életformáknak képzeljük el.

Érdemes azonban felidézni Jeffrey Newmark bejelentését: a tudós ugyanis nem a nagy fejű és nagy szemű, hegyes fogú, netán sárkánytestű létformákról beszélt, hanem azokról az apró lényekről, amelyeket többnyire csak mikroszkóp alatt lát az ember. Baktériumokról, vírusokról, a sejtszerveződés egészen apró létformáiról.

Amik amúgy a földi civilizáció alapját is adják – s jelen lehetnek minden olyan bolygón vagy holdon, az űrben száguldó szikladarabon, ahol a földihez hasonló környezetet – többnyire vizet, oxigént, megfelelő hőmérsékletet – feltételeznek. Az ilyen idegenekkel való találkozás pedig a legkevésbé sem úgy néz ki, mint amit Hollywood filmrendezői többnyire megálmodtak: hatalmas űrhajók úsznak a felhőkarcolók fölé, fémtestükből furcsa alakú lények lépnek elő – s vagy békés szándékkal érkeznek, vagy azért, hogy leigázzák a Földet.

Kevesen tudják, de magyar csillagász, Almár Iván dolgozta ki azt a módszert – a neve London-skála (leírását lásd keretes írásunkban) –, amivel értelmezni és kezelni lehet a Földön kívüli intelligenciát. Idegen létformával sokan találkoznak: naponta számos olyan észlelést jeleznek a világ több pontjáról, amiről fogalmunk sincs, mi az. Ezeket hívják ufójelenségeknek. A szó (UFO=Unidentified Flying Object) jelentése nagyon is pontos: azonosítatlan repülő tárgy. Vagyis minden, a felhők között repülő objektum, amiről nem tudjuk, hogy mi az, ufó. Ettől persze mások még tudhatják, hogy az repülőgép, hőlégballon, de az is lehet, hogy senki sem sejti, mi húzott át a fejünk felett.

Mindezek ismeretében érdemes elgondolkozni azon, hogy élhetnek-e idegen, vagyis nem földi eredetű civilizáció tagjai a bolygónkon.
Pusztán logikai alapon is: ha valamiről nem tudjuk, hogy van, az attól még létezhet.
Amitől nehézzé válik e kérdés: a bizonyosság.

A sajtó négy évvel ezelőtt hamar lecsengő szenzációként adta hírül, hogy Kanada volt védelmi minisztere, Paul Hellyer azt mondta egy közmeghallgatáson: a földönkívüliek olyannyira itt vannak, hogy közülük ketten az amerikai kormánynak dolgoznak. Hellyer leszállópályát is épített az ufóknak, mert szerinte négy idegen faj tagjai rendszeresen ellátogatnak a Földre. Az idegen civilizációk megszállottjai ugyanakkor ennek sokszorosáról beszélgetnek: gyíkszerű lényekről, kopoltyúsokról, alakváltókról, szürkékről, kis és nagy fejűekről, nyúlánkokról és tömzsikről stb.

Az idegen civilizációk jelenlétére azonban ma sem mindenki számára értelmezhető bizonyosság, bár számos jel és esemény mutat arra, hogy létezésük igaz is lehet. És nem azért, mert 2009-ben már a Vatikánban is összehívtak egy konferenciát a Földön kívüli élet lehetőségeinek megtárgyalására, és hogy az angol fogadóirodáknál (ahol szinte mindenre lehet fogadni) tavaly már csak 25:1-hez lehetett arra fizetni, hogy egy éven belül bejelentik az idegenekkel való találkozást – öt éve még 1000:1 arányban lehetett erre fogadni. És nem is azért, mert a tavalyi amerikai elnökválasztási kampányban még Hillary Clinton is bevetette az ufófegyvert, amikor azt mondta, ha megválasztják, kideríti az igazságot a földönkívüliekről, vagyis, hogy mi zajlik az 51-es körzetben (1947-ben lezuhant valami Új-Mexikóban, ami azóta is titok).

Hanem azért, mert a világmindenség túl nagy ahhoz, hogy csak az ember legyen benne az egyetlen értelmes lény. Miközben tény: annak az elméletnek is sok híve van, miszerint, ha az emberek elihatnák a civilizációkutatásra szánt pénzt, senkit sem érdekelne, hogy élnek-e közöttünk idegenek…